Szülők! Ti milyen gyakran mondjátok a gyerekeiteknek, hogy "amíg az én asztalomnél ülsz. ", "az az én pénzem", "amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok. " és ehhez hasonlók?

Anyám ennek egy enyhébb változata volt.

Ami a vicces hogy habár a szüleim rendesen dolgoznak, de az utolsó pár évben nekik is nehezen megy a cégük és pl most egy új autó kellett nekik és én fizettem ki kp-ben. Èn külföldön élek, külföldi a férjem is és nagyon jól keresek, így simán kitudtam fizetni nekik a félretett pénzemböl. Azóta is csak lassan részletekben tudják vissza adni, de soha nem vetném a szemükre, söt mindig mondogatom nekik hogy nekem nincs szükségem a pénzre mostanában. De a sors ilyen.

Ha végképp nem bírod, költözz el albérletbe, v. társulj be más csajokhoz. Bár akkor a gatyád kösd fel, nem leányálom a felnőtt lét. Akkor a suli mellett dolgozni is kell. Gondolom, ennek az előkészítése hónapokat vesz igénybe. Átgondolni, hogy milyen munkát tudsz vállalni (pl. korrepetálás, takarítás, bébyszitterkedés stb.). Mennyi a kiadás, bevétel stb.

A másik: gondolkozz el, hogy anyád miért ilyen. Lehet, hogy gyerekkorában ő is ezt kapta. De én arra is gondolok, hogy nem dolgozik, otthon a családot tatja el (ami szintén munka, ne felejtsük), és ezért ő alsóbbrendűnek érzi magát. Lehet, hogy senki soha nem dicséri, vagy a papa nem dicséri eleget. Lehet, hogy az is segít, ha néha-néha elismeritek, mi is lenne veletek, ha ő nem lenne. Érted? A felnőttek is vágynak az elismerésre! Szóval, lehet, hogy ez áll az egész cseszegetés hátterében. Mert úgy látom, alapvetően jó szíve van. (Egyébként ez olyan vidéki szokás, és nem tudom. Annak idején egyszer kétszer én is megkaptam.)

Te már szerencsésebb helyzetben vagy mint én voltam.

Hogy miért??

-én nem mehettem egyetemre,sem nyelvvizsgára mert az apám nem volt hajlandó támogatni ebben.

-anyám agresszív alkoholista.Ő inkább a "én szartalak a világra,úgyhogy pofád lapos!" kiabálással már ütött is.

Apám azt mondogatta,hogy amíg 18 nem leszel addig azt csinálod amit én mondok..Amíg az én házamban élsz---bla bla bla.

18 évet betöltöttem,akkor azt mondta,hogy felnőtt vagyok,innentől kezdve úgy élek ahogy akarok,de ő nem fog anyagilag többé támogatni..(nem is adott onnantól kezdve egy fillért sem.) Sőt! Júniusban vizsgáztam a szakmunkásképzőben és júliustól már fillére kiszámolta hogy mennyi lesz a fizetni valóm ha továbbra is a szülői házban maradok.elosztotta a villany,gázszámlát és a lakbért..

De tudod mi a röhej az egészben?? Anyám aki alkoholista azt mindig támogatta,ő lakhatott otthon úgy hogy nem kellett 1 forintot sem fizetnie.

Szóval te sokkal jobb helyzetben vagy.

Az normális, hogy a szülő, amíg eltartja gyermekét (főleg a kiskorút, hisz annak tetteiért ő vállalja a felelősséget) elvár egy bizonyos viselkedést, illetve bizonyos információkra igényt tart.

Az, hogy azt emlegeti a gyerekének, hogy lám milyen sokba kerülsz, szülőhöz méltatlan. Vett volna 19 éve eg kiskutyát, azt csak etetni kell, meg oltásra hordani, nincs vele más költség!

Az, hogy a korábban vállalt fizetési ígérethez ilyen megjegyzéseket tesz, valamellyest gyenge jellemre utal. De legalább kifizeti.

Az, hogy az apád által előteremtett pénzt sajátjaként kezeli, súlyos jellemhiba, bár sok év házasság után érthető, kezdenek elmosódni a határok - 20 év múlva lehet, hogy a műfogsor is közös lesz...

Az, hogy nem tartja tiszteletben a naplódat, leveleidet (és gondolom a testvéredét sem) a testvéred dolgában súlyos jellemhiba (de mivel ő vállalja a felelősséget, végül is lehet köze hozzá), esetedben, mint nagykorú esetében viszont akár büntetőjogi kategória is lehet. Emellett súlyos jellemhiba, hacsak nincs nagyon jó oka (pl. drogokra, prostitúcióra, terrorizmusra, bántalmazásra gyanakszik), akkor megmagyarázhatatlan, védhetetlen genyóság részéről.

Az örökletes betegséged költségeit neked felróni pedig teljes elszakadás a realitástól.

Nekem még csak 6 év alatti fiaim vannak, de azt biztosan tudom, hogy a magánszférájukat soha nem fogom így megsérteni és soha nem fogok függő helyzetükkel visszaélni.