Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szülők! Ti milyen gyakran...

Szülők! Ti milyen gyakran mondjátok a gyerekeiteknek, hogy "amíg az én asztalomnél ülsz. ", "az az én pénzem", "amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok. " és ehhez hasonlók?

Figyelt kérdés

19 éves vagyok, az egyetem miatt maradtam itthon. De nem csak én, a 16 éves húgom is nap mint nap ezeket hallgatjuk. Még abból is ezt hozzák ki, ha valamit kérdezni merünk, mert nekünk semmi közünk az ő dolgaikhoz. Persze amikor anyám bele akar avatkozni a párommal való dolgaimba, és leállítom, hogy ahhoz aztán tényleg semmi köze, akkor kinevet és megint jönnek a fent idézett mondatok. Ha felbontogatja a leveleimet, elolvassa a régi naplómat, szintén ezeket kapom, teljesen gátlástalan. Apámtól ritkábban kapom ezeket, de anyám rendszeresen, holott a legnagyobb vicc az, hogy ő nem is dolgozik, apám tartja el a családot. Kicsit elegem van már ebből, ma reggel egyből azzal várt engem anyám, hogy állítsam le magam, mert már milyen sokba kerültem ebben a hónapban: névnapom volt, felsőfokú nyelvvizsgára megyek (amit ki akartam fizetni saját pénzből, de anyám vállalta, hogy majd ő! erre itt mondogat?!), és lisztérzékeny vagyok, így most az egyetem előtt kellett vennünk kenyeret, zsemlét, alapanyagokat, ami bennvolt egy 10-20ezerben, de hónapokig elég lesz. Mindezért képes nekem mondogatni fél órán át, mintha bármelyikért is én lennék a hibás. Képes még a névnapi ajándékomat is szemrehányásként felhozni, vagy azt, hogy szorgalmas vagyok és felsőfokúra készülök, vagy hogy beteg vagyok, ami mellesleg örökletes betegség. És ha ellenkezni merek, akkor megkapom azt, hogy ők tartanak el, nekem kuss a nevem stb.stb.

Kiváncsi lennék, más szülő is így kezeli a nagyobb gyerekeit? Másnak is ilyen vastag a bőr a képén, hogy nap mint nap a felsőbbrendűségét mutogassa, a gyerekét a földbe tiporja, csak mert az ő pénze...? Nem költözési és egyéb tippeket kérek, csak tapasztalatokat, ki hogy viselkedik a gyerekeivel, illetve kivel hogy viselkednek a szülei. Normális ez, ahogy a szüleim hozzáállnak a dologhoz?


2011. szept. 9. 08:42
1 2 3 4
 11/32 anonim ***** válasza:
100%

08:55

A te sztorid aztán mégdurvább. Most várom az első babámat, akit már mindennél jobban szeretek a világon, fel nem tudom fogni, hogy egyes szülők, hogy lehetnek ilyenek????

Kiakadtam teljesen.. úhh, bocs, a hormonok..

2011. szept. 9. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/32 A kérdező kommentje:
Próbáltam, de olyan órarendem van, amivel sehova sem vesznek fel. Amúgy is elég szegényes a diákmunka-kereslet a megyében, már több helyre adtam be jelentkezést, de mindenhova a passzív félévesek kellenek, mert az én heti 2-3 nap szabadidőm nem elég nekik. Az iskolát feladni pedig nem szeretném, akkor inkább valahogy kibírom ezt, aztán 2 év múlva úgyis végzek. :(
2011. szept. 9. 09:02
 13/32 anonim ***** válasza:
100%

En azt mondom ez igy teljesen rendben van. Nalam is volt ez a jelenseg.


En amikor 20 evesen suliztam, es mar sok volt a "szemrehanyas", akkor osszehoztam egy csaladi beszelgetest, hogy mi lenne, ha elkoltoznek. Amire az volt a valasz, hogy maradjak. Es onnantol megszuntek ezek a mondatok.


Onnantol, hogy megszuntek, meg mar nem akartam koltozni.


Tanulj jol es harcolj ki magadnak jogokat. Neha a szuleiddel szemben is.

2011. szept. 9. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/32 A kérdező kommentje:
Szerintetek megleckéztethetném a maiak után anyámat? Gondoltam, ezek után közlöm vele: jó, akkor nem megyek nyelvvizsgázni, visszakérem az árát, ezentúl nem járok órákra, mert nincs pénz bérletre, és nem tartok névnapot sem, így jó lesz-e neki?! És sajnálom, de a betegségem gyógyíthatatlan, szóval...
2011. szept. 9. 09:06
 15/32 anonim ***** válasza:
100%

Megértelek, nálunk ugyanez van, csak durvábban. Anya hozzá iszik, és olyankor elmondja az embert mindennek, és órákon keresztül képes beszélni.


Mondjuk én leléptem, eszem ágában nem volt abban a városban tanulni, ahol ők élnek. Most szinte önellátó vagyok, az egyetemtől kapok szoctámot meg ösztöndíjat, az kb elég.

2011. szept. 9. 09:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/32 A kérdező kommentje:
De ha jobban meggondolom, max nem tartom a diétám és meghalok 30 évesen bélrákban, mert neki ez teher volt. Amúgy is 17 éves koromig miattuk szenvedtem, mert már 5-6 éves koromban is durva volt a vérképem, és mégsem vittek el belgyógyászhoz, az egész gyerekkorom szenvedés volt, mindennapos hasfájás, hasmenés, rosszullétek a gyengeségtől... és senki nem tett velem semmit 17 éves koromig, míg magam el nem mentem már.
2011. szept. 9. 09:08
 17/32 anonim ***** válasza:
100%

ma 08:55 vagyok


Tudnék még mesélni a szülői nevelésről.

3 vagyunk lányok testvérek,és nem igazán volt boldog gyerekkorunk.Apám szinte örömét lelte abban hogy valamelyikünket megalázzon mások előtt.Anyám volt hogy olyan részeg volt egy kocsmában,hogy a fél éves húgomat ott felejtette.A kocsmáros nő hozta haza.

Nővérem 16 évesen öngyilkosságot kísérelt meg.Apám vitte a kórházba.Látszott nagyon aggódott érte.Azt hittük jobb lesz később.De csak annyi változott,hogy utána még a suliban is megalázta a nővéremet,hogy " mi van egyest kaptál?? akkor újra begyógyszerezed magad??" (meg kell jegyeznem hogy kitűnő tanulók voltunk mindhárman)

Engem a pöszeségemmel alázott meg rendesen."Miért nem mondod ki rendesen,hogy száz cinege a szántómezőn énekel??

és ezt képes volt vendégek előtt is eljátszani..

Anyám csak ivott,és ütött vert minket..

Szép élet..

Nem is csodálom,hogy 18 évesen mindhárman menekültünk otthonról.Én például nyáron töltöttem a 18 évemet,és amíg nem kaptam melót(a vizsgák után 2 hétig kerestem,majd kaptam) addig éjfélig sétálgattam,majd titokban az emeletes házunk padlásán húztam meg magam..Amikor a szülők nem voltak délben otthon,akkor hazamentem megfürödni.

Bizony lány létemre 2 hétig hajléktalan voltam..Tudnék még mesélni...

2011. szept. 9. 09:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/32 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk is ez volt a helyzet. El is mentem már 16 évesen dolgozni, így dolgozók középiskolájában érettségiztem. 31 évesen költöztem el végleg, szerencsére azóta sínen vagyok. Mindig rosszul esik, ha olyan anyákat látok, akik odaadóak a már felnőtt gyerekükkel is, nem irigykedem, csak sajnálom, hogy ebből kimaradtam. Talán ez az oka, hogy többnyire nálam idősebb nőkkel barátkozom. Haza csak ünnepnapokon látogatok, nem szeretnék a terhükre lenni.
2011. szept. 9. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/32 A kérdező kommentje:
Én sem szeretnék terhükre lenni, részben ezért, a biztosabb jöőért akarok külföldön tanulni egy évet - de anyám még ebbensem támogat, még lelkileg sem. Előre félek, már párszor említettem neki ezt a tervem, akkor jött az, hogy "úgysem maradsz meg ott..." meg hogy "persze, majd téged várnak ott kint, mi?"... nagyon jól esett, mondhatom.
2011. szept. 9. 09:18
 20/32 A kérdező kommentje:
Igazából mindig is a sok olvasás, a kialakult viszonylag jó emberismeretem, a pszichológiai ismereteim, a dolgok megmagyarázása volt az, ami segített, hogy ne betegedjek bele ebbe, amit a szüleim művelnek, hogy folyton a sárba tipornak minket. A húgom 16 évesen iszik, cigizik, züllik, iskolát meg hagyagolja - ezt érték el nála a viselkedésükkel. Lenézi, szinte utálja a szüleinket. Nekem több tartásom volt, de én meg máshol kerestem sokáig a vigaszt, és ezért is csak kemény ítéletet kaptam otthon. De valahogy még a mai napig elkap a sírás attól, ahogy velem is bánnak, nagyon rosszul esik.
2011. szept. 9. 09:25
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!