Szülők, kamaszok! Jogos, hogy felháborít, és nagyon rosszul esik az alábbi? (folyt. Lent)
Anyukám már nagyon règ meghalt,apával élűnk ketten,de van barátnője persze.2009 óta nem voltunk apával ketten nyaralni,2011 nyaràn voltunk apa baràtnőjèvel,annak lányával és annak baràtjával.Ott aztán mindenki nekem esett,apa sem állt ki mellettem,ráadásul mindenki költségét ő fizette,pedig amügy nem vagyunk gazdagok,és hitelünk is van.A lényeg az,hogy apa egészen 1 hónappal ezelőttig ígérgette,hogy most nyáron elmegyünk ketten,ahogy terveztük.Nagyon szerettem volna,ha így lenne,örültem is.Erre tegnap azt mondja,hogy jönne a barátnője is,a lánya és a barátja,mint anno.Azt mondta most nem ő fizetnè,de a múltbéli dolgok miatt nem hiszek neki,mert akkor is elhallgatták előlem,ès csak a nyaralàson jöttem rá.Meg amúgy sem akarok velük menni,nem vagyok jóban a baràtnője lányának baràtjával,mikor együtt voltunk nyaralni,ott jól összevesztünk.Mondtam,hogy akkor inkább nem megyek sehova vagy elmegyek egyedül.Azt mondja,hogy ő nem akar velem kettesben menni.
Nagy kérés egész èvben pár nap ketten az előre eltervezett programokkal?!Szerintem azért nem annyira...
Amúgy 18 éves vagyok,ha ez érdekel valakit,és lány persze.
válasza: válasza:
válasza:Nezd kerdezo, nem kell ahhoz meghalnia a szulonek, hogy ne legyen jelen... Vgay csak ne legyen szulo valojaban. Ha belegondolsz, neked "vigasz lehet", hogy meghalt edesanyad, hiszen igy nem vonod ketsegbe a szeretetet. Hidd el, nem jobb az, amikor van szulo, de magasrol tesz rad.
Sajnalom, hogy nem olyan az eleted, mint amilyennek szeretned, de itt az ideje, hogy osszeszedd magad. Ne koldulj szeretetet es figyelmet. nincs ertelme.
válasza: válasza:Figyelj, szrd le és fogadd el, hogy apád tesz a fejedre. Ez van, nálunk egyanez volt a szitu, 18 éves koromig kiálltunk egymásért, imádtuk egymást, segítettünk, ahogy tudtunk.
18-24 (mikor összejött a mostohaanyámmal) le se szrt, mindig a nőnek volt igaza, soha nem állt ki értem, csak a fejét csóválta, ha a csaj megalázott (napi rendszerességgel). Szerintem, mert nem akart konfliktust - az már más kérdés, ha akárki a GYEREKEMET (bárkit, akit szeretek) bántaná, az minimum egy lehordással élne tovább -, mindegy.
Nem rinyáltam egyszer sem (igaz, majdnem meghaltam, 20 kilót fogytam az állandó stressz és kiszolgáltatottság miatt), egy idő után elfogadtam, hogy jelenleg ennyit érek apának - kb. heti 10 percet tudtunk beszélgetni nyugiban -, majd lesz így sem.
És amint elköltöztem a barátomhoz jön, látogat, érezteti, hogy fontos vagyok neki, olyasmi a viszonyunk, mint régen. Mert csak kettesben beszélgetünk, nincs ott a mostohám, aki beszólogasson mindenért.
Ha elköltözöl, meg fog becsülni, hiányozni fogsz neki, de most nem, mert együtt éltek. Csak addig bírd ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!