Szerintetek anyámnak igaza van?
Itthon voltam nyári szünetben hazaért ,mondta ,hogy mosogassak el ,mondom rendben elmosogatok ,aztán mondom neki ,hogy "Lemegyek biciklizni jó?" erre azt ordítja "NEM ,nem jó mert mindent nekem kell csinálnom miközben te itthon vagy egész nap. A szatyrokat is egyedül hoztam fel." Én "Felhoztam volna hogyha szólsz ,meg minden mást is ,ha szólsz." ő (Még mindig ordítva) "Igen? Neked meg 14 évesen lehetne annyi eszed ,hogy felhívsz és megkérdezed ,mit kell segíteni!" Ezen a hülyeségen elvesztettem a türelmemet mondom: "Most mi bántja úgy a segged mi?! Az ,hogy én pihenhetek neked meg melóznod kell ,hát igen sajnálom ilyen az élet ,de ezért ne velem ordítozzál már ,mert gondolom a munka helyen mélyen kussolsz a kollégák előtt itthon meg csak rinyálsz folyton ,mintha a soron lennék ,azt meg ne várd el tőlem ,hogy gondolat olvasó legyek ,mert te se nagyon szoktál odajönni hozzám spontán ,hogy nem segíthetsz-e valamiben!" Aztán megint elkezdett ordítani olyanokat ,hogy "Szíjjá verlek" meg "Ellehet innen menni" mondom jól van észérvek nem használnak nála ,hát én bezárkóztam a szobámba ,nehogy már egy ilyen ripaccsal töltsem az időmet
Másik dolog meg ,hogy az én szobám vezet a ház teraszára ,ahol a virágok vannak és folyton beront. Mivel nincs kulcsom az ajtóhoz és mellette van az ágy azt szoktam elé tolni ,hogy ne tudjon bármikor bejönni. És folyton rám nyit azt mondja beszélni akar ,kérdezem miről ,amit persze az istenért sem mondana meg csak szajkózza ,hogy nyissam ,kinyitom és egy mondatban lerendez valami hülyeséget. Hát mondom ezért kár volt kinyitni. Amikor meg rákérdezek ,hogy miért kellet ehhez kinyitni ,ágyat tologatni ,azt mondja "Mert én nem fogok egy lyukon át beszélni." Ja értem ez nincs rendben ,de a túloldali szobából való átkiabálás mert lusta felemelni a valagát az rendben van ,természetesen. ÉS már ezerszer mondtam neki ,hogy "Jól van nem tolom be az ágyat ,de akkor kopogj." Erre ő meg "Hát már pedig én nem fogok kopogni a saját ajtómon." Mondom neki "Érdekes az amerikai filmekben a szülők általában kopognak a gyerekük ajtaján ,de ha te nem fogsz kopogni akkor én meg odafogom tolni az ágyat." ő "Különben is miért tolnád oda ,ott maszturbálsz?" mondom "Miért szerinted hol kéne a WC-ben vagy a nappaliban? De ,ha ennyire rá vagy kattanva akkor nem tolom el az ágyat és nyugodtan nézegesd ,ahogy kielégülök!"
Na ekkor már elkussolt. Biztos kellemetlen helyzetbe akart hozni a témával ,de végül a saját mérgét itta meg.
Ha neked normálisak a szüleid, akkor mégis milyen jogon oktatod ki a kérdezőt? Ugyanazt a "teljesítményt" elvárni különböző állapotokból butaság. Valószínűleg te sem lennél olyan jól megnevelt gyerek, ha a másik oldal nem működne rendesen... De persze az kérdező az ejnye-bejnye.
És persze, hogy a kérdező stílusa a szembetűnőbb, hiszen ő van jelen itt, ő és beszél, nem az anyja. Vagy netán neked van valami képteled amivel ki lehet számolni, hogy ki az elítélendőbb, a "lusta felemelni a valagát", vagy a "szíjjá verlek"?
Kérdező, egy hisztis tinip!cs@ vagy, nemtől függetlenül.
"Igen? Neked meg 14 évesen lehetne annyi eszed ,hogy felhívsz és megkérdezed ,mit kell segíteni!" Egészen eddig a pontig bólogattam, mert nálunk is ugyanez a probléma, anyám szenved magába, de az istenért sem mondaná, miben kellene segíteni neki (apámat többek közt ezért dobta ki, balszerencséjére rá ütöttem). A többin viszont kiakadtam, normális ember akkor SEM(!) beszél így az anyjával, ha éppen nagyon kamasz és nagyon lázad.
Gondolom nem az első ilyen összezördülésetek volt és ő is ingerültebben áll hozzá a témához meg te is. Ettől függetlenül, ha valaki akkora nagyfiú, hogy maszturbáljon, ahhoz is elég felnőtt, hogy tudatosan irányítsa a kapcsolatát a szüleivel és ha kell, milliomodjára is nyugodtan elmondja, hogy "ne haragudj, de szeretném, ha legközelebb szólnál, tudod, hogy nem mindig jövök rá magamtól mit szeretnél" és nem kezd el kígyót-békát kiabálni a másikra.
Ugyanígy az ajtó-szituációval is többre jutnál, ha emberi hangon kérnéd meg anyádat, hogy szeretnéd, ha kopogna, mert passzív-agresszív ágytologatásra meg ilyen hangnemre nem csoda, hogy ő is a magas c-n kezdi.
Ő sem hülye, csak normális emberi hangnemben kellene beszélnetek. Anyukád sem kezeli tökéletesen a helyzeted, de szerintem az nagyon pozitív dolog lenne, ha félretennéd a büszkeségedet és te kezdeményeznél vele normális beszélgetést. Néhány próbát megér, nem? :) Ez a listaírás jól hangzik, miért nem mondod neki?
"porszívózok ,mosogatok ,felmosok ,kimosom a kádat és a csapot ,meg havonta egyszer én csinálom a WC-t" alapvető hozzájárulás a háztartáshoz, mindenkitől elvárható (én a porallergiám miatt takarítani nem nagyon tudok, ezért főzök-mosogatok, bevásárolok, mosok-teregetek, fellocsolok, kertészkedek, kiviszem a nagy kukát, meg anyám munkájában segítek). Majd, ha idősebb leszel/családod lesz megérted.
#24: "verik, fojtogatják, ütik, rúgják, ledobják a lépcsőn, vagy "csak" közlik, hogy meg sem kellett volna szülniük." Csakhogy - legalábbis én olvasatomban- itt messze nem erről van szó. A "Szíjjá verlek" meg "Ellehet innen menni" valószínű csak az anyuka tehetetlen dühének megnyilvánulása volt (nem először hallottam már ilyet), mert különben a kérdező rommá verve, a híd alól pötyögne segítségért.
26/N
Tipikus szituációt írtál le, vagyis, amikor szó szót követ, és egyre nagyobb durvaságokat vagdosnak emberek egymás fejéhez, pedig valószínűleg a felét sem gondolják komolyan.
Anyukád fáradt volt, ezért ideges, nem kellett volna visszafeleselned. Ilyenkor az a megoldás, hogy csendeben maradsz, segítesz, amit tudsz, aztán, amikor anyukád kicsit kipihente magát, nyugodtan megbeszélitek, hogy pontosan mi is volt a gond. És még egy: a helyedben bocsánatot kérnék tőle és, lehet, hogy meg fogsz lepődni és ő is az mondja, hogy te se haragudj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!