Mi az a nevelési hiba, amit úgy érzel, hogy elkövettek a szüleid?

Nos Én úgy érzem hogy hibát nem követtek el,mert végül is felneveltek és köszönöm szépen jól érzem magam.Igaz mindenért mindig megdolgoztam és megdolgozom,de ezt nem is bánom a lényeg hogy a céljaimat eltudom érni! :)

Amúgy gyakorlatban minden ember a szüleiről veszi a nevelést,tehát ha valaki idióta és veri a gyereket az valószínűleg ő is ugyan ezt fogja csinálni mert ebben nőtt fel és ezt látta mintában.Gyakorlatilag ha elgondolkoznak a mostani szülők a dolgaikon sokmindenen nem hinném hogy változtattak,ami általában jellemző hogy mindig jobbat,nagyobbat,többet akarnak a gyerekeknek.

Ami szerintem helytelen nevelés:Mindent megengednek neki,de ennek a szöges ellentéte se jó,az a jó ha megvan az egyensúly.

Engem úgy neveltek, hogy mindentől félni kell, ezért nagyon gátlásos lettem. Próbálok tenni ellene, nem hagyom, hogy ez visszatartson komoly döntésektől, választásoktól, de nehezen megy. Úgy érzem, ha sok felesleges féltés helyett inkább önbizalomra neveltek volna, akkor sokkal könnyebb lenne az élet hétköznapi problémáival megküzdenem.

De azért nagyjából sikerült korrigálnom, az ismerőseim erősnek és magabiztosnak gondolnak. Sajnos én még sokszor inkább a kis gátlásos gyereknek érzem magam, hiába érek el bármit.

Apukam azt a hibat kovette el, hogy allandoan csak dolgozott es gyakorlatilag nem is volt otthon. Sosem lattam. Amikor taxizott, akkor ejszaka dolgozott, nappal aludt. Unnepnapokon szinten mindig dolgozott. Amikor kamionozott, akkor meg siman eltunt 4-6 hetre.

Anyukam pedig egyertelmuen a batyamat szerette jobban. Minden viszonylatban feleje kedvezett.

Van egy rettenetesen fajo emlekem. Amitol nem tudok szabadulni, hiaba telt el 20 ev azota...Ez volt az a pont, amikor minden elromlott, eltunt az osbizalom.:

Harmadik osztalyos voltam, amikor anyukam elfelejtett eljonni az anyak napi unnepsegre. Szamomra akkor osszetort a szep vilag es nem tudtam tobbe anyat igazan szeretni.

(Egyebkent kesobb se jott el semmilyen fellepesemre, felvetelimre, diplomaosztomra etc... vagy elfelejtette, vagy volt mindig valami fontosabb.

A gyerekeimnel ezert szamomra a legfontosabb, hogy ha mast eppen nem is tudok megadni, de a jelenletemre mindig szamithatnak. Mindig ott vagyok, eletuk minden kisebb lepesenel. (Persze tudom, ennek a szuloi magatartasnak is meglehet a negativ hatasa a szemelyiseg onallosodasa szempontjabol...de amig nem mutatkozik meg ez a negativ hatas, addig tapadok rajuk, mint a matrica...)

"Amúgy gyakorlatban minden ember a szüleiről veszi a nevelést,tehát ha valaki idióta és veri a gyereket az valószínűleg ő is ugyan ezt fogja csinálni mert ebben nőtt fel és ezt látta mintában."

Az esetek nagy százalékában a bántalmazott, rossz körülmények között élő gyerekek, a saját gyerekeiknek mindent megadnak és náluk pótolják azt, amit ők nem kaphattak meg.

kisebb lelki terrort kaptunk. soha semmi sem volt jó amit csináltunk. nincs önbizalmunk...

mindig a kedvétől függött a véleménye... ami ma jó holnap már rossz, ezért sose tudtuk hogy mit kéne tenni

az a szerencsém hogy hamar elköltöztem otthonról, 18 évesen. tesóm viszont még most is otthon van, anyánk tönkreteszi...

belénk nevelte azt hogy soha nem felelünk meg senkinek. rajtam a párom segített kissé, de sose fog elmúlni

21 vagyok tesóm 24