Miért van az, hogy a szegényebb sorsú családoknál a szülő-gyerek kapcsolat sokkal szorosabb, ellenben a jobban élő családokkal szemben?

Érdekes, nekem az a tapasztalatom, hogy ez pont fordítva van.

Még a középiskolában azok a gyerekek, akiknek a szülei nem voltak túlságosan gazdagok, ők mindig elmentek otthonról, cigiztek, piáltak. A szüleiknek fogalmuk sem volt semmiről. Míg azok, akiknek a szüleik tehetősebbek voltak, ők a szülőkkel mentek vásárolgatni, nyaralni, együtt tanultak, így a gyerekek jegyei is jobbak voltak.

Az én szüleim nem gazdagok, de az átlagnál jobban kerestek/keresnek, és anyukám a legjobb barátnőm. Minden nap beszélünk telefonon, amikor a férjem nincs otthon akkor van hogy órákon át. Hétvégente pedig mindig együtt ebédelünk.

Nem hiszem, hogy bárki aki szegény családban nőtt fel, visszamenne együtt ebédelni a szüleihez heti szinten. Inkább örülnek, hogy leléphetnek otthonról...

Nem teljesen igaz de sokan vannak igy..

1. a szegenyek azert vannak szorosabban mert szegenyseg van,egymast segitik,es tudjak hogy amilyuk van azt megkell osztani a masikkal is. akar mirol legyen szo.. akar 1 falat kenyerrol,1 jatekrol,AKARMI!

A gazdagoknak pedig van minden... a gyerekeknek nem kell megosztani semmit sem ( ahogy neveli a szulo persze..) de nem kell elosztani 1 falat kenyeret,1 jatekot 2-3-4 gyerek kozott... talan ezert... Meg talan a szegenyekebb sorsuaknak tobb idejuk jut egymasra... de ez nem feltetlenul igaz... en igy latom.. de nem minden esetben igazak ezek sem.

Ez puszta sztereotípia és általánosítás, semmi általános igazságtartalma nincsen.

Így pedig válaszolni sem lehet.

én ezt forditva láttam...

a mi családunk átlagon felül élt. havonta mentünk a szüleinkkel szinházba, muzeumokba, egy-egy város nevezetességeit megnézni.

mig a szomszédék nem mentek sehova, de jo példát se mutatott a gyerekeinek. kocsmába cipelte az akkor 7 éves gyereket, azt tanácsolta a gyerekeinek, hogyha a tanár rossz jegyet ad, köpje szembe..stb. stb. összetartásrol szo sem volt. kocsmára, cigarettára volt pénz, tankönyvre már nem futotta...

"

"Nem hiszem, hogy bárki aki szegény családban nőtt fel, visszamenne együtt ebédelni a szüleihez heti szinten. Inkább örülnek, hogy leléphetnek otthonról..."

Ez baromság. És a kérdés is.

Nem a családok anyagi helyzetét kell előtérbe helyezni, hanem az embereket magukat, hogy hogyan állnak a gyerekekhez.

A kérdés teljesen hülyeség, ahogy előttem is írták, egy sztereotípia, vagy népmesei elem.

Minden szülő-gyermek kapcsolat azon múlik, hogy milyen a jelleme a gyereknek, és milyen a szülőknek.

Van gazdag és szegény rossz szülő is, mint ahogy van lázadó gyerek, aki csak a szülő ellen van, a szülők anyagi helyzetétől függetlenül bárhol.

Na és persze ez szerintem változó akkor is, hogy valaki hol nő fel (vidék, Erdély, Budapest...), vagy a gyerek életkorától.

Lehet hogy kiskorban kevésbé szoros a kapcsolat, aztán felnőtt korban az lesz, vagy épp fordítva.

Ha mindenképpen dönteni kellene, akkor az én véleményem az, hogy a gazdagabb családban jobb a kapcsolat, mert a gyerek minden támogatást meg tud kapni, amire szüksége van, és ezt értékelik.

Nemrég láttam itt egy kérdést, akit az anyukája szegénységben nevelt fel, gyerekkorában az apja rá sem nézett, de mikor kiderült, hogy ki az apja, és hogy ő mennyire tehetős, akkor rögtön a világ legjobb apukája lett a gyerek szemében. Na hát ennyire volt szoros a kapcsolat az anyukával a nagy szegénységben...

Ha optimális esetről beszélünk, amikor a gyermek (szellemi, testi és lelki) fejlődéséért mindent megtesznek a szülők, akkor a szegény család nem engedheti meg magának a Frisher-Price játékot amivel a gyerek egyedül is elvan, hanem oda ül mellé és a Tescos 300 forintos formadobozzal játszik együtt a gyerekkel, mert ehhez segítség kell a kicsinek. Az olcsó játékokhoz, (amik ugyan úgy fejlesztenek) segítség kell, így több időt töltenek együtt.

Ha arról beszélünk, hogy nem tesznek meg mindent a szülök, akkor is több időt töltenek a gyerekkel (ha nem is vele foglalkozva), mert nincs pénz tabletra, és számítógépre, amivel a gyerek egész nap el van.

Az én gimis emlékeimben az él, hogy a gazdag család gyerekei drogoztak, buliztak, a szegényeké meg valakinél összejöttek beszélgetni, tanulni. Dohányzásban, alkohol fogyasztásban (mennyiségben) nem volt különbség. A szegényeknek több volt a felelősség érzete 16-18 évesen, mint a gazdagnak most 10 évvel később.