Én dolgozok ő meg él a pénzemből?

Jézusom, mennyi elvakult ember... szajkózzátok hogy a kérdező mekkora egy szégyentelen, mert nem tartja el az anyját, aki amúgy már teljesen egészséges. Persze, lehet azzal jönni, hogy ezt csinálta a szülő is 18 évig, de azért ne hasonlítsuk már a kettőt össze...hisz nem a kérdező kérte, hogy megszülessen, és tartsák el. Ellenben itt arról van szó, hogy volt két agyvérzése az anyukának- amíg kellett, addig ápolta, eltartotta. Ha ekkor írta volna ki a kérdést, hogy hogyan szabaduljak meg a beteg anyámtól, jogos lenne ez a sok leoltás. Viszont nem tudom, hogy nem megy nektek az értőolvasás, vagy ma mindenki ennyire kötözködős- hála istennek FELÉPÜLT. Fel lehet belőle épülni. A kérdező anyukája a hajoláson kívül meg tud csinálni mindent- azt hiszem, ez nem indokolja, hogy egész nap otthon üljön, és elvárja, hogy a fia eltartsa.

Kérdező, én egyetértek veled, ez így tényleg nem mehet sokáig, ha a te életed pedig nem folyhat a saját medrében. Leültél már erről beszélgetni vele? Valami oka csak van annak, hogy ennyire ódzkodik a munkától.

Szerintem is valamilyen megoldást kell erre találni. Ha pl az anyukát 30 évig kell gondozni, akkor a kérdező ne is alapítson családot soha, vagy mi?

Nincs testvéred? Vagy valamilyen ismerősöd, aki tud anyukádnak munkát szerezni? Mekkora házban laktok? Nem lehet egy kisebb házba költözni, hogy ne legyen olyan magas a fenntartási költség? Esetleg barátnőd nem költözhetne hozzátok, anyukád mellé és melléd? Hány éves anyukás, mikor lesz nyugdíjas? Egyáltalán te hány éves vagy most?

Tudom, itt a legtöbb ember "a szülő szent, a gyereknek kuss van" c. családmodell híve. Nekem meg az a véleményem, hogy egy normális szülő, ha tudna dolgozni, nem hátráltatná a saját gyerekét DIREKT. Vagy ha ez a véleménye, hogy fél az agyvérzéstől, akkor van kicsi szája, el lehet mondani, hogy esze ágában sincsen melózni, nem a saját fiát hitegetni, aztán röhögni a markába utána, hogy már megint átvertem.

Az meg a k...vára nem jó szülő kategória, akinek a gyereke már nem a gyereke meg inkább felkötné magát, ha a gyerek nem hagyja, hogy teljesen kihasználják, és mer neki szólni. Max. a kérdező stílusába lehet belekötni, de abba, amit ír, nem (max. ha tényleg abban a hitben él vki, hogy a gyerek örüljön, hogy megszületett és van lyuk a seggén, és utána mindent viseljen el a szülőjétől).

Mondd meg neki nyíltan, hogy lelépsz, ha nem változtat. És ha már el kell tartani, ne szívjon el napi 1 doboz cigit. Az 30e/hónap.

Egyébként nem is értem miért gondolják az olyanok, hogy válaszolni kell, akik azt javasolják, hogy hagyja ott a barátnőjét és éljen az anyjával. Itt egyesek értékrendjével valami nagyon nincs rendben.

És amit jó lenne még megjegyezni: a gyereket a szülők vállalják, nem fordítva. A segítség teljesen normálisa a szülők felé, de mindenkinek a saját jövendőbeli családjára kell koncentrálnia elsősorban.

Kedves Kérdező?

Nem gondolod, hogy hasznosabb lett volna azt az időt, amit a kérdés kiírásával, a válaszok elolvasásával, értékelésével, valamint a kommentek írogatásával töltöttél, álláskeresésre fordítani? Kaptál hideget-meleget, de a problémád ettől még nem oldódik meg. Az itt leírt vélemények és ellenvélemények ellenére saját magadnak kell azt megoldani. Lehet, hogy te nagyon jól szórakoztál a neked nem tetsző válaszokon, sok embert megmozgatott a kérdésed, de javaslom, hogy próbált meg a problémát emberségesen megoldani.

Azért áljon meg a bicikli. Itt sokan nagyon könnyen beszélnek ám, nem jártak ebben a cipőben.

Először is: Egy gyerek nem választja azt hogy megszületik-e vagy nem. Egy gyereket a szülők VÁLLALNAK. Épp ezért a felnőtte után ezt számon kérni rajta minimum etikátlan. Ezért vállalni gyereket, hogy aztán legyen kin élősködni pedig a legalja. Értelmes ember nem építi a saját életvitelét a gyerekei rovására. Akkor sem, ha lepontoztok érte. És ez nem hálátlanság, hanem a világ rendje.

Javaslom a kérdezőnek az albérletet. Az édesanyja össze fogja szedni magát.

#65-ös

Persze, csak ha valaki nem is próbálkozik a munkakereséssel, akkor az jóval egy év fölött lesz. Ugyanis a munkák nem szoktak az emberek ölébe hullani. És ezzel van itt a probléma (az olvasottak alapján), a hajlandósággal.

Én megértem a kérdezőt mert hasonló helyzetben voltam,én mondjuk befejeztem azt hogy adogassam a pénzt ÉVEKIG! érdekes utána rögtön talált munkát és dolgozik is.

Ismerősöm nem ennyire határozott,ő 30 évesen otthon lakik,eltartja az anyját arra nincs pénze hogy egy lányt meghívjon egy kávére nincs is senkije,beleragadt ebbe az életbe,és nem tud kivergődni belőle.

Anya vagyok,segítem a gyerekem,segítsen ő is,de nem hátráltatom,és ha munka nélkül vagyok,akkor addig megyek ameddig jön valami,akármi.Nem azért szültem a gyerekem,hogy tönkretegyem az életét.

És igenis értem a kérdezőt.Miért nem hívja az anyja a munkahelyet,igenis legyen rámenős,lássák hogy kell neki a munka.Anyósom csinálta ezt,várta a sült galambot hogy majd visszaveszik,de fel nem hívta volna a főnököt,új munkát nem keresett,csak sírt álló nap,hogy nincsen pénze de a kis újját nem mozdította.

Emberek, itt aztán volt 1 - 2 nagyon durva válasz...

Már nem azért, de egyetlen egy szülőnek sem azért kéne gyereket vállalnia, hogy a későbbiekben legyen kin élősködni.Perszehogy segit az ember, ahol csak tud, de azért ne legyenek már ekkora elvárások...pláne ilyen esetben.

Kérdező...

Először is örülj neki, hogy helyrejött.Egy kicsit légy türelemmel iránta, ezt arra értem, hogy segits neki munkát keresni.Szépen magyarázd el neki, hogy ez igy tovább nem mehet.Irjatok egy jó önéletrajzot, vagy nyomd a kezébe a telefont.Szomorúnak tartom, hogy a Te pénzeden vásárolja a cigit, azt viszont még szomorúbbnak, hogy 2 agyvérzés után még egyáltalán dohányzik!