Van egy négy éves gyerekem, nem terveztük, nem akartam őt, tudom hogy a mi hibánk, nem védekeztünk de vállaltuk a felelősséget, emiatt már nem akarom marcangolni magam. Az a problémám, hogy nem szeretem a gyerekem. Normálisan, tisztelettel bánok vele, gondozom, ellátom, megkap mindent. Viszont azt a szeretetet amit kellene iránta éreznem, nem érzem. Nagyon szégyellem, de amikor ránézek szinte nem érzek semmit. Amíg pici volt nem voltam depressziós és most sem, tehát nem erről van szó. Vártam hogy ha majd nagyobb lesz és látszik a gyerek "értelme" akkor majd megszeretem, de még most sem, hiába fejezi ki szegény a szeretetét felém. Majdnem két hete volt az anyáknapi ünnepség is az oviban, minden anyuka meghatódott, sokan sírtak én pedig annyira szégyelltem magam hogy nem ért el a szívemig... Szeretgetem, ölelgetem, de csak fél szívvel. Tényleg olyan mintha idegen lenne :(
Nem megyek pszichológushoz, főleg nem pszichiáterhez. Nem vagyok emiatt elmebeteg szerintem... Egy szakember sem fogja belőlem kierőltetni a szeretetet, max megállapítja azt amit én is tudok, hiszen leírtam a probléma forrását. Beszéltem a férjemmel is, ő sem tud megváltani. Nekem nem 1 hetes távollétre van szükségem hanem sokkal sokkal többre! Az álmaimról meg igenis le kellett mondanom, mert ahhoz nem fér bele hogy a gyerek végig ott legyen a lábam alatt és mindig hozzá kelljen igazítani mindent.
2014. máj. 13. 07:10
32/50 anonim válasza:
Ebben az esetben csatlakozom az első válaszolóhoz...
2014. máj. 13. 07:39
Hasznos számodra ez a válasz?
33/50 anonim válasza:
Én is csatlakozom! Azt hittem, hogy neked ez nemjó és marcangolod magad, de látom, hogy ezen te nem is akarsz változtatni!A kérdésben még szégyelled magad, azért próbáltunk segíteni! Az utolsó kommentedben meg kikéred magadnak. Most már csak a gyereket sajnálom! Egy igazi szívtelen d.g vagy!
2014. máj. 13. 07:50
Hasznos számodra ez a válasz?
34/50 A kérdező kommentje:
Én akarok változtatni, szeretném hogy ő legyen a mindenem, nagyon, nagyon akarom szegénykét szeretni, és higgyétek el hogy sajnálom őt, jobb anyát érdemel nálam. De erre egy pszichológus nem lenne megoldás (szerintem) Magamban szeretnék először rendet tenni, de akárhogy próbálom nem sikerül.
2014. máj. 13. 09:51
35/50 anonim válasza:
Nem, valóban nem lenne elég egy pszichológus.
Menj el egy templomba és imádkozzál, hogy a Jóisten adjon szeretetet a szívedbe, ha már megajándékozott a legnagyobb kinccsel a földön, egy gyermekkel. Meg fogsz nyugodni és szeretni fogod.
2014. máj. 13. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
36/50 anonim válasza:
Pedig pont erre való egy pszichológus, vagy kineziológus, hogy magadban rendet tudj tenni. Szakember nélkül hosszú folyamat, a gyereked meg közben cseperedik.
Miért nem akarsz külső segítséget?
2014. máj. 13. 10:26
Hasznos számodra ez a válasz?
37/50 anonim válasza:
Vajon miért nem akar külső segítséget, ha itt majdnem minden hozzászóló lenézi?
Ha most itt mindenkinek azt mondanám, hogy egy gyűlölt rokont azonnal tessék szeretni, vagy a saját gyerekedet kezdd el utálni, nem menne senkinek.
És nagyon remélem, hogy a sok-sok buta pitsa, akiknek valamiért nagyon fontos, hogy minden gyerek megszülessen, és mindig az a tanácsuk, hogy "anya/apa majd úgyis megszereti a gyereket, ha meglátja/kezében tartja/rámosolyog, azok olvassák ezt.
2014. máj. 13. 11:05
Hasznos számodra ez a válasz?
38/50 anonim válasza:
Tudod van abortusz is a világon,ha valamit nem akarok akkor teszek ellene ,hogy ne is legyen.
2014. máj. 13. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
39/50 anonim válasza:
Egy kicsit most már én is egyetértek az elsővel... Ha szerinted a pszichológushoz és pszichiáterhez csak elmebetegek járnak, akkor talán meg is érdemled ezt, csak hát a gyerek... Inkább pszichológusoz menj! Az ő feladata nem csak az, hogy megmondja mi a gond, hanem, hogy segítsen, vagyis "rávezessen" a megoldásra. Végső soron nem ő tesz rendet az életedben, hanem te, de sokat segít. Ha neked nem éri meg ez a dolog, hogy elmenj egy pszichológushoz, akkor tényleg eláshatod megad!
2014. máj. 13. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
40/50 anonim válasza:
Ó, és én meg minden erőmmel kardoskodok itt melletted?
Hát... Pszichológushoz nem elmebetegek járnak. Legalább próbáld meg. Meglehet, hogy pozitív csalódás lesz és mér egy alkalom után is segíthet. Ha meg nem, akkor meg nem mész többet, de legalább megpróbáltad. Veszíteni nem veszítesz vele. Mert ha nem kérsz segítséget – pedig láthatóan magad nem tudod megoldani – akkor erre rá fog menni az egész kapcsolatod. Ott fogsz állni majd egyedül, mert a párod viszi a gyereket és elmenekül tőled, hogy sose látod többet őket. Bár lehet, hogy ezt nem is sajnálnád...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: