Van egy négy éves gyerekem, nem terveztük, nem akartam őt, tudom hogy a mi hibánk, nem védekeztünk de vállaltuk a felelősséget, emiatt már nem akarom marcangolni magam. Az a problémám, hogy nem szeretem a gyerekem. Normálisan, tisztelettel bánok vele, gondozom, ellátom, megkap mindent. Viszont azt a szeretetet amit kellene iránta éreznem, nem érzem. Nagyon szégyellem, de amikor ránézek szinte nem érzek semmit. Amíg pici volt nem voltam depressziós és most sem, tehát nem erről van szó. Vártam hogy ha majd nagyobb lesz és látszik a gyerek "értelme" akkor majd megszeretem, de még most sem, hiába fejezi ki szegény a szeretetét felém. Majdnem két hete volt az anyáknapi ünnepség is az oviban, minden anyuka meghatódott, sokan sírtak én pedig annyira szégyelltem magam hogy nem ért el a szívemig... Szeretgetem, ölelgetem, de csak fél szívvel. Tényleg olyan mintha idegen lenne :(
talán egy szakember segíthetne feloldani benned a gátat. Én egyéltalán nem érzem, hogy gonosz lennél, hogy szándékosan nem akaros szeretni, ezért gondolom, hogy csak egy kis feloldás kellene neked. Akár pszicholóhgussal való beszélgetés, már egy-két alkalom is csodákra képes lehet.
2014. máj. 11. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
3/50 anonim válasza:
Sajnálom, a gyereket és téged is. Szerintem az nem "ok" rá, hogy nem terveztétek. Sokan járnak így, de aztán feltámadnak az ösztönök és már mindegy, hogy tervezték vagy sem.
Olyasmire gondolok, hogy talán ezért kimaradtál olyan dolgokból, amiket elterveztél, és most hiányoznak. Talán a gyerekben látod az akadályt, hogy nem tehetsz meg bizonyos dolgokat.
Igazából csak te tudhatod, hogy miért érzel így, illet nem érzel. Szerintem gondolkodj még rajta és biztosan rájössz, és akkor talán megy majd a szeretet is jobban.
2014. máj. 11. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/50 anonim válasza:
1 Ahelyett, hogy lehúznád, értékelhetnéd azt, hogy vannak őszinte emberek a földön. Te biztos nem vagy az, mert ez nem tudod értékelni.
2014. máj. 11. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
5/50 anonim válasza:
Csak nem tudod kimutatni az érzelmeidet,szerintem fordulj szakemberhez.
2014. máj. 11. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
6/50 anonim válasza:
Amúgy nem ritka a helyzeted. Sok olyan szülő van, aki nem szereti a gyerekét, csak ezt még magának se meri bevallani. Te már tettél egy lépést azért, hogy javuljanak a dolgok.
2014. máj. 11. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
7/50 anonim válasza:
Amúgy lehet, hogy előbb utóbb megszereted. Van, aki később szereti meg.
2014. máj. 11. 21:04
Hasznos számodra ez a válasz?
8/50 anonim válasza:
Angyal virágszálaim!!! Miket válaszolnátok, ha ezt a kérdést egy férfi írta volna ki???
Igen, ássa el magát az ilyen gyereket szülő nő!! Mert az anya elnevezést nem érdemli meg!!!
Aki még őt sajnálja, az szintén menjen vele!!!
2014. máj. 11. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
9/50 anonim válasza:
Keress fel egy szakembert!
2014. máj. 11. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
10/50 anonim válasza:
8-as, de undirító vagy. Tudod, az anayi érzés nem elhatározás kérdése. Ösztönös kell, hogy legyen, és van, akiben valami miatt nem úgy támad fel az ösztön, ahogy kellene, de becsülendő, hogy a kérdező szeretné megélni, elérni ezt az ösztönt.
Akkor áshatná el magát, ha otthagyja a gyerekét faképnél és hallani se akarna róla. Ugye érzede, hogy a két hozzállás között mekora különbség van.
Egyébként ha egy férfi fogalmazná meg ilyen őszintén és összeszedetten ebbéli gondolatait a változtatás szándékával, akkor én őt sem ítélném el.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: