Rettenetesen félek a nevelőapámtól! Mit csináljak, hogy ez elmúljon?
Apám meghalt két hónapos koromban, azóta anyu egyedül nevelt engem. Három éve megismerkedett egy politikussal, és azóta is odáig van érte. Tavaly májusban összeházasodtak, mert ő is özvegy volt, már van két nagy fia, az egyik még néha hazajön, de különben kollégista, a másik meg már külföldön tanul. Addig sem szerettem, de most már egyenesen rettegek tőle. Bevezetett egy csomó hülye szabályt, ami addig, amíg anyuval éltem ketten, nem volt. Nem olyan nagy dolgok, de én nagyon nem tudom megszokni, hogy pl. két étkezés között nem ehetek egy almát sem. Anyu sokat dolgozott és sokat voltam egy nénivel, aki nem sokat foglalkozott ilyesmivel, kész legyen a házim, meg legyen vacsorám, aztán kész, tévézhettem, ő meg vasalt. Szóval bejött egy csomó hülye szabály, meg tanulóidőt vezetett be, elkezdte ellenőrizni a jegyeimet. Amikor a második hármasom megkaptam, akkor kezdte el mondogatni, hogy majd ő megnevel engem, és ha még egy ilyen lesz, előveszi a nadrágszíjat. Erre anyukám rámnézett és csak annyit mondott, hogy rám is fér, hogy valaki megneveljen végre. Akkor úgy éreztem, hogy anyut is elveszítettem, mert nem áll ki mellettem, és nagyon félek attól, hogy tényleg meg fog verni egyszer. Régen sose féltem semmitől, most minden doga előtt gyomorgörcsöm van, állandóan ellenőrzöm a szekrényem, hogy rend van-e, meg a cipőm egymás mellett van-e, meg ilyenek. Állandóan úgy néz rám, mintha bűnöző lennék, látom amikor nem tetszik neki valami, nem is kell csinálnia semmit, látom az arcán és nagyon félek tőle. Már amikor a dereka fele nyúl, görcsben van a gyomrom. Még sose vertek meg, lehet, hogy én viszem túlzásba, de már minden este sírok emiatt. Anyunak is mondtam, hogy félek tőle, de ő azt mondta, ha nem csinálok semmi rosszat, akkor nem fog bántani, csakhogy neki minden rossz! Rám fogja, hogy flegmán válaszolok, meg ilyesmi. Ráadásul ő egy ismert ember, meg anyu is komoly pozícióba an, szóval bárkinek célozgatok rá, hogy rettegek tőle, csak néznek rám furán. Amúgy még a kisebbik fiával tudtam erről legjobban beszélni, azt mondta, hogy majd menjek kollégiumba nyolcadik után, ez tartja bennem a lelket. Őket tényleg sokszor megverte mindenféle szarságért, de ő azt mondja, már nem érdekli, mióta kollégista, békén hagyja. De addig még három évem van :(. Annyira félek tőle, hogy már étvágyam sincs, amikor vele kell leülni vacsorázni.
11/L
"Nem gondolta komolyan", mi? Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?Mozog a szája...
Megvan a véleményem "anyukáról" is. Az ilyeneket kellene jól megverni, akik képesek testileg-lelkileg bántani a gyengébbet, főleg hogy szegény igyekezne megtenni mindent, hogy megfeleljen. Amúgy meg igenis próbáltad otthon megbeszélni a prkblémát, csak "anyuka" (inkább csak nőstény emberszabású) nem vett komolyan, mert neki a pénz és a f.rok fontosabb. Tudom, hogy most sovány vigasz, kislány, de az idő Neked dolgozik. Te egy szép, okos, képzett felnőtt leszel, ők meg két megkeseredett vén trotty, akiket hamarabb elhagy az erejük, mint gondolnád.
Szia!
Hát nem tudok túl sok bíztatót mondani. Én végül elmentem kollégiumba, de jó messzire, az Apor Vilmos Katlikus Iskolaközpont Kollégiumába ami GYőrben van... Nem bántam meg egyáltalán. Nem tudok mit mondani, de én abban a családban nem tudtam tovább élni. Olyan volt, mintha nem volna már se anyám, se apám. Ráadásul senki nem vett komolyan. Volt olyan, hogy a nevelőapám anyámat ütötte meg, és az anyám még ezt is eltűrte. Az egyik osztálytársam anyukája mondta, hogy nem szabad csak a jelenre gondolni, hanem gondoljak arra, hogy nekem majd másmilyen családom legyen. Igaza van, bennem ez tartja a lelket, hogy a gyerekeimnek ne így kelljen felnőni. A nevelőapám állandóan fenyegetőzött, én meg olyan kis hülye voltam, teljesen lefagytam, volt, hogy a kezében nadrágszíjjal ott ordibált, én meg csak bőgtem. Mindent, mindent csak azért csináltam, hogy elkerüljem a verést. És senki nem ítéli el, mert ő nem cigány, nem proli hanem egy öltönyös, hülye, szadista politikus, és ezért mindenki a valagát nyalja! Örülök, hogy végül hallgattam az ofőmre, és elhúztam Budapestről jó messzire. De nem egyszerű, nagyon egyedül érzem magam :(. De legalább senkitől nem kell félnem, és vannak barátaim, és tudom, hogy milyen élet az, amit tutira nem szeretnék élni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!