Rettenetesen félek a nevelőapámtól! Mit csináljak, hogy ez elmúljon?

Szerintem sokan tudják, hogy melyik iskoláról beszélek, és itt az lenne furcsa, ha még helyesen írni se tudnék. Egyébként a sulival semmi bajom, szigorú, de sehol nem írtam, hogy nádpálcával vernek. Van egy-két tanár, akit nem bírok, de például az ofőmet nagyon szeretem. A politikával meg direkt nem akarok foglalkozni, amióta a nevelőapámat ismerem, elment a kedvem az egész politikától, meg mindennel, ami kapcsolatos vele. Úgyhogy nem értem, milyen politikai dolgokat írtam, azon kívül, hogy ő az.

Egyébként köszönöm a sok hozzászólást, legalább nem gondolom azt, hogy én vagyok teljesen hülye. Mert hallottam, hogy anyám azt mondja, hogy nyugodjon le, mármint a n.apám, majd elvisz pszichológushoz. Ez késő este volt már, hallottam, hogy puffog azon, hogy én utálom őt, erre anyám mondta, hogy kamaszodom, és nem bírom feldolgozni a változásokat. Én mindenesetre azt talátam ki, hogy beszélek az ofőmmel. Megmondom neki, hogy szeretnék kollégista lenni. A mi sulinkba is lehet, csak nem tudom, hogy mivel én itt lakom, lehet-e, vagy csak a bejáróknak. Mert egyébként ide szeretek járni, és járhatnék is érettségiig, csak én szeretnék nagyon messze lenni anyámtól meg a férjétől. Nem tudom ő fél-e tőle, én azt látom, hogy nagyon bele van zúgva. Szerintem azért is, mert végre eljöhettünk az albérletből, ezt állandóan elmondja, hogy vissza akarok menni az albérletbe? Meg amúgy is, teljesen odáig van tőle, szóval lehet, hogy azért nem állítja le, mert minden, amit mond, az úgy van jó, én meg egy hülye nyafogós kamasz vagyok csak. Amúgy mindenki azt hiszi, hogy ilyen dolgok csak az olyan családokban van, ahol iszik az apuka, meg egy részeges állat, szerintem aki minket lát, az nagyon meglepődne azon, hogy otthon milyen tud lenni egy ilyen ember. Amikor a kisebbik bátyám most otthon volt, akkor vele beszéltem, ő jó fej, azt mondta, hogy kerüljem a társaságát, mást úgysem lehet tenni, mert ha a szeme előtt vagyok, úgyis talál valami hibát bennem. Őt is megverte, de én nem is a fájdalomtól félek, mert azt mondta, hogy ki fogom bírni, dehát ő a saját fia volt, én meg nem is vagyoka lánya és nagyon utálom, amikor elővesz és nevelni akar, már attól is remegek, ha csak beszél hozzám, szóval elképzelni se tudom, hogy mi lenne, ha tényleg megütne, főleg anyám szeme láttára. Most lukaórám van, és jobb is, ha a könyvtári gépen írok, mert egész este azon görcsöltem, hogy mi vna, ha nem töröltem ki jól az előzményeket és az a hülye megtalálja a gépen, amit írtam róla, szóval anyámnak én tuti hogy nem mutatom meg, mert akkor lehet, hogy ő pofozna fel, amiért a családot kiírom.