Rettenetesen félek a nevelőapámtól! Mit csináljak, hogy ez elmúljon?

Apám meghalt két hónapos koromban, azóta anyu egyedül nevelt engem. Három éve megismerkedett egy politikussal, és azóta is odáig van érte. Tavaly májusban összeházasodtak, mert ő is özvegy volt, már van két nagy fia, az egyik még néha hazajön, de különben kollégista, a másik meg már külföldön tanul. Addig sem szerettem, de most már egyenesen rettegek tőle. Bevezetett egy csomó hülye szabályt, ami addig, amíg anyuval éltem ketten, nem volt. Nem olyan nagy dolgok, de én nagyon nem tudom megszokni, hogy pl. két étkezés között nem ehetek egy almát sem. Anyu sokat dolgozott és sokat voltam egy nénivel, aki nem sokat foglalkozott ilyesmivel, kész legyen a házim, meg legyen vacsorám, aztán kész, tévézhettem, ő meg vasalt. Szóval bejött egy csomó hülye szabály, meg tanulóidőt vezetett be, elkezdte ellenőrizni a jegyeimet. Amikor a második hármasom megkaptam, akkor kezdte el mondogatni, hogy majd ő megnevel engem, és ha még egy ilyen lesz, előveszi a nadrágszíjat. Erre anyukám rámnézett és csak annyit mondott, hogy rám is fér, hogy valaki megneveljen végre. Akkor úgy éreztem, hogy anyut is elveszítettem, mert nem áll ki mellettem, és nagyon félek attól, hogy tényleg meg fog verni egyszer. Régen sose féltem semmitől, most minden doga előtt gyomorgörcsöm van, állandóan ellenőrzöm a szekrényem, hogy rend van-e, meg a cipőm egymás mellett van-e, meg ilyenek. Állandóan úgy néz rám, mintha bűnöző lennék, látom amikor nem tetszik neki valami, nem is kell csinálnia semmit, látom az arcán és nagyon félek tőle. Már amikor a dereka fele nyúl, görcsben van a gyomrom. Még sose vertek meg, lehet, hogy én viszem túlzásba, de már minden este sírok emiatt. Anyunak is mondtam, hogy félek tőle, de ő azt mondta, ha nem csinálok semmi rosszat, akkor nem fog bántani, csakhogy neki minden rossz! Rám fogja, hogy flegmán válaszolok, meg ilyesmi. Ráadásul ő egy ismert ember, meg anyu is komoly pozícióba an, szóval bárkinek célozgatok rá, hogy rettegek tőle, csak néznek rám furán. Amúgy még a kisebbik fiával tudtam erről legjobban beszélni, azt mondta, hogy majd menjek kollégiumba nyolcadik után, ez tartja bennem a lelket. Őket tényleg sokszor megverte mindenféle szarságért, de ő azt mondja, már nem érdekli, mióta kollégista, békén hagyja. De addig még három évem van :(. Annyira félek tőle, hogy már étvágyam sincs, amikor vele kell leülni vacsorázni.

11/L