Mi tesz egy anya, ha rájön, hogy a gyerek egy szörnyeteg?

Robert Hare írja a Kímélet nélkül c. könyvében:

A legtöbb gyerek, aki felnőtt korára pszichopata lesz, már nagyon korai életkorban feltűnik a tanárok és a tanácsadók számára, és nagyon fontos, hogy ezek a szakemberek megértsék, milyen természetű problémával állnak szemben. Ha bármilyen esélyt is akarunk adni a beavatkozás sikerének, akkor annak a korai gyerekkorban kell elkezdődnie. A kamaszkorban már nagyon kevés a remény, hogy a bimbózó pszichopata magatartási mintázatát megváltoztassuk.

...a szülő és a gyerek közötti lelki kötelék létrejöttének meghiúsulása a megfelelő fejlődési szakaszban - az élet első két évében döntő jelentőségű tényező a pszichológiai és a magatartási problémák - köztük a pszichopátia - kialakulásában.

...nincs olyan bizonyíték, amely azt támasztaná alá, hogy az érzelmi kötelékteremtés kudarca akár csak távolról is a pszichopátia teljes tünetkörét eredményezné...

Míg egyesek azt állítják, hogy a pszichopátia a kisgyermekkori kötődési problémák eredménye, én megfordítom ezt az okfejtést: egyes gyerekekben az érzelmi kötelékteremtés kudarca magának a pszichopátiának a tünete. Valószínű, hogy ezekből a gyerekekből hiányzik a képesség, hogy könnyen teremtsenek érzelmi köteléket, az esetükben mutatkozó kötődéshiány pedig a pszichopátiának az eredménye, semmint az okozója.

Én azt az álláspontot támogatom, amely szerint a pszichopátia a biológiai és a társadalmi erők komplex - és nem kellőképpen megértett - kölcsönhatásából alakul ki. Bizonyítható, hogy az agyműködés és a személyiség alapstruktúrájának biológiai alapjait genetikai tényezők határozzák meg, ami viszont befolyásolja azt, ahogyan az egyén az életélményekre és a társadalmi környezetre reagál, illetve azokkal interakcióba lép. A pszichopátia kialakulásához szükséges komponenseket - beleértve az empátiaképesség és az érzelmek teljes skálájának, köztük a félelem teljes hiányát - valójában részben a természet, és - feltehetően - valamilyen, a fejlődő magzatot és az újszülöttet érő ismeretlen biológiai befolyásoló tényezők szolgáltatják. Ennélfogva a belső kontroll, a lelkiismeret és a másokkal való emocionális „összeköttetés" kialakításának képessége nagymértékben lecsökken.

Ez nem azt jelenti, hogy a pszichopaták sorsszerűen, valamilyen eleve rögzített séma szerint fejlődnek, és hogy arra születtek, hogy az életben deviáns szerepet játsszanak, hanem azt, hogy biológiai adottságaik - az a nyersanyag, amelyet a környezeti, a társadalmi és a tanulási élmények egyedi individuummá formálnak - gyenge alapot biztosítanak a szocializációhoz és a lelkiismeret kialakulásához.

Jóllehet a pszichopátia elsősorban nem a rossz nevelés és a kedvezőtlen gyerekkori élmények következménye, úgy vélem, ezek a tényezők lényeges szerepet játszanak annak alakításában, amit a természet adott. A társadalmi tényezők és a nevelési gyakorlat befolyásolják azt, ahogy a zavar kialakul, és a viselkedésben megnyilvánul.

Semmilyen mennyiségű szociális kondicionálás önmagában nem teremti meg a másokkal való törődésre és a jó és a rossz közötti különbségtételre való képességet.

Ennek az álláspontnak a büntető igazságszolgáltatási rendszer szempontjából az a jelentősége, hogy a családi élet minősége sokkal kevésbé befolyásolja a pszichopaták antiszociális magatartását, mint amennyire a legtöbb más ember magatartását.

...még a jó családi környezet is, amely az egészséges magatartást ösztönzi a gyerekekben, jóformán képtelen arra, hogy elrettentse a pszichopatákat az irgalmatlan és önös vágykiéléstől vezérelt életviteltől.

... a kutatásainkból az derült ki, hogy az instabil családból származó pszichopaták sokkal több erőszakos bűncselekményt követnek el, mint azok, akik rendezett családban éltek, míg más bűnözők erőszakosságát a családi háttér szinte semmilyen módon nem befolyásolta. Ez egybevág egy korábbi megállapításommal, amely szerint a szociális élmények befolyásolják a pszichopátia megnyilvánulását. A deprimált és zaklatott családi közeg, ahol mindennapos az erőszak, készséges tanítványra lel a pszichopatában, aki számára az erőszak érzelmileg nem különbözik más magatartásformáktól. Természetesen más emberek is tanulnak erőszakos magatartásformákat, azonban nagyobb empátiás és impulzus gátló képességük miatt nem élik ki olyan könnyen azokat, mint a pszichopaták.

…némi reményt nyújtanak azok a programok, amelyekben az egyén társas és fizikai környezetét teljesen megváltoztatják, és az intézmény összes erőforrását az alapvető attitűd- és a magatartásmódosítás elősegítésére összpontosítják.

….pszichológusok olyan intervenciós programokat dolgoztak ki, amelyek meglehetős sikerrel módosítják olyan gyerekek és kamaszok attitűdjeit és magatartásformáit, akiknek különféle magatartási problémáik vannak. Sok ilyen program nemcsak a gyerekkel foglalkozik, hanem azzal a családi és a társadalmi közeggel is, amelyben a probléma kialakult.

Ha nagyon korai életkorban alkalmazzuk őket, ezek a programok hasznosak lehetnek a „bimbózó pszichopaták" magatartási mintázatának módosításában, talán azáltal, hogy csökkentik az agressziót és az impulzivitást, és olyan stratégiát tanítanak a számukra, amely révén szükségleteiket proszociálisabb módon elégíthetik ki.

Mit tett a tesójával?

Amúgy nagyon sajnálom, nehéz dolgokon mehetsz keresztül. Sok erőt kívánok.