Egy túlsúlyos gyerek szülei mivel tesznek rosszat, ha erre felhívják a gyerek figyelmét, vagy ha arra buzdítják, hogy fogadja el magát?

Nyilván az a helyes ha a gyermek egészségesen táplálkozik, sportol, és a korához, magasságához mérten elfogadható testsúlya van.

Vannak akik megalázó módon hozzák szóba a gyereknek vannak akik tudatosan arra irányítják a gyereket, hogy ő maga akarjon fogyni.

Ezzel szemben a tapasztalatom azt mutatja, hogy sok esetben azok a túlsúlyos gyerekek akiknek a szülei dicsérik, és elfogadtatják vele a testüket, sokkal vagányabbak, talpra esettebbek, kiegyensúlyozottabbak mint azok a gyerekek akik a divatnak hisznek, és kényszeresen meg akarnak felelni egy nem létező, sokszor káros ideálnak.

Azért valljuk be sokan olyan gyereket is túlsúlyosnak kiáltanak ki akiknek teljesen normális a testsúlya.

Nekem az a véleményem, hogy a szülő felelőssége megtanítani a gyereknek, hogy figyeljen a szervezete jelzéseire. Vagyis inkább segítenie kell megtartani ezt a tulajdonságot, a kisbabák ugyanis érzik, mennyit kell enniük. Emellett persze nem szabad cukorral jóllakatni a gyereket, mert rászokik. Felnőtt korában az ember megtapasztalhatja, hogy mi az, ami jót tesz neki, és mi az, ami nem, így dönthet arról, hogy szenved, és megeszi a nem neki való ételeket, vagy lemond róluk. Tehát valójában az önkontrollt kell megtanítani.

Én kövér gyerek voltam, mert mindezt nem nevelték belém, akkor és azt ettem, amikor és amit akartam. Egyszer aztán rám parancsoltak, hogy tegyem vissza a sütit a szekrénybe, mert így is elég kövér vagyok és a végén cukorbeteg leszek. Akkor tudatosult egyáltalán bennem, hogy az ételek mennyisége és minősége összefügg az ember alkatával... Borzasztó volt egyébként, később evészavaros is lettem. Ma viszont már minden oké.

Hány éves gyermekről beszélünk?!

Egy 4-10 éves gyerek elhízásáért a szülő a felelős. Neki kell megváltoztatnia a gyerek életvitelét.

Egy 16-17 évesnek már nem mondhatod, hogy egyen zöldséget meg gyümölcsöt, ha előtte hosszú évekig csokit meg chipset evett nasiként.

Szerintem az a legjobb, ha az egész család elkezd egészségesen élni. Eljárnak úszni/kosarazni/néptáncolni/bicajozni, lecsökkentik a cukoradagot, több friss zöldséget esznek, stb. És emellett (de csöppet sem kevésbé fontosan!) arra buzdítják a gyereket, hogy szeresse önmagát.

Tehát én a két módszer kombinálását tartom jó ötletnek, mert nyomathatja a szülő az egészséges életmódot meg az esztétikát, ha a gyerek egyszerűen telt alkatú, nehogymár éheznie kelljen, hogy megfeleljen a szépségideálnak... és persze az se sokkal jobb, ha a napi étkezés a mcdonaldsban zajlik, mert "én így is szeretem magamat".

Szerintem.

ha nekem túlsúlyos lenne a gyerek, nem beszélgetnék vele, szimplán változtatnék az étkezésen.

kevesebb szénhidrát, több zöldség, reggeliztetném, meg stb.

a suliban nem vagyok a menza ellen.

max nem adnék pénzt neki büfére.

Érdekes kérdés.

Szülőkán feladat lenne figyelni a gyerek egészséges táplálkozására, hogy mozogjon, sportoljon. Ha emellett is elhízott, akkor mindenképp kivizsgálásra vinném, hogy nincs e hormonális oka.

Másfelől, az elhízás azért relatív. A mai szépségideál nagyon a vékony, már-már sovány nőket állítja be szépnek. De ettől még az egészség szempontjából egy mondjuk L es méretű lány nem kevésbé egészséges, mint egy xs-es. A BMI egy jó kiindulási alap, még ha nem is szentírás. Egy 168 centi magas nő 53 és 70 kg között normál súlyú. Ha a gyerekem teltebb lenne, mindenképp arra biztatnám, hogy sportoljon, egészségesen étkezzen, ÉS hogy fogadja el magát, mert úgy szép, ahogy van, még ha nem is olyan divatosan sovány mondjuk :)