Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
Nagyon ragaszkodó típus vagyok, kiskorom kiskorom óta nagyon dontos szerepet játszik a család az életemben. Vallásos nevelésben részesültem/részesülök és kívülről mindenki azt láthatja, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott család vagyunk mi. Viszont az utóbbi időben a szüleim minden apróságon osszevesznek és ebből olyan vita alakul ki, amiből anyukám általában sírva jön ki, édesapámat ez pedig nem hatja meg. Undorító szavakat dobálnak egymáshoz és egyszerűen olyan nyomás van rajtam ilyenkor, hogy legszivesebben elrohannék otthonról. Pár nap múlva persze adják a szépet, a jót, hogy mi egy boldog család vagyunk, de azt hiszem egy hét nem telik el vita nélkül. Mindketten értelmiségi családból származnak, a munkáik is olyan családi hátteret követelnek, amilyet mutatnak... Tehát ezt a boldogság és béke van... de egyáltalán nem ez történik. Teljesen elhidegültek egymástól, nincs egy ölelés, egy puszi... olyan korban vannak, amikor már nem a szexualitás lenne a főszerepben, hanem annál másabb érzelmek. Lassan 30 éve, hogy együtt vannak, ami ugye nem kis szám, de én hiszek benne, hogy a kapcsolatukat meg lehetne menteni. Jövőre továbbtanulok, tehát szinte senki nem lesz itthon. Akkor mi lesz velük? Egész nap semmit nem fognak egymáshoz szólni? Vagy ha igen, az is csak vita lesz? Csak 18 éves vagyok, de szerintem néhány helyzetet sokkal komolyabban látok, mint ők, pedig már említettem mindketten az eszük miatt kapnak fizetést. Félek attól, hogy édesanyám depresszióba eshet, hiszen ha én elmegyek itthonról, akkor gyakran lesz egyedül.
Nem szeretném kimondani, de ez már egyenes út a váláshoz?
Vagy van megoldás?
Kérlek segítsetek, nagyon elkeseredett vagyok...
18/L
válasza:Na,most,azt hiszem,hogy merhetek számokra hagyatkozni(sosem hittem volna),és azt állítom,hogy a 30 év az rengeteg.Ezek után,ha nem verik egymást,vagy ha az egyik fél nem veri a másikat,akkor nem szoktak elválni,mivel egyrészt megszokták egymást,meg hiába van veszekedés,nem tudnak egymás nélkül élni,mert hihetetlen herce-hurca van egy válás környékén.
Amint kiveszem az írásodból..nos:a vallásos embereknél a válás még mindig szégyen,kivéve ha nem valami agyament szektások vagytok(BÁR NEM ÍGY LÁTSZIK),bár ők nem agyi munkát végeznek,hanem fizikait,vagy legtöbbször inkább semmilyent,mert nem tehetik a szekta miatt.
Nos szerintem a szüleid nem fognak elválni.
Amit még talán érdekesnek láttam,hogy annak ellenére,hogy téged valójában csak eltartanak,közben a problémáikkal foglalkoznak csak,a te lelkivilágodra magadról sz..-nak rá.Ennek ellenére te nagyon,de nagyon törődsz velük,és ez jó is,mert nyilván a szüleid.
De szerintem foglalkozz most már végre a saját életeddel,mert nem lesheted mindig anyádékat!
Állj a talpadra,mond meg,hogy neked nyugalomra van szükséged,ne vitázzanak!Ennyi!
Köszönöm a választ!
Igen, tényleg a talpamra kell állnom, de sajnos apukám is az a fajta férfi, aki az egész jövőmet meg akarja írni. Elég konzervatív és földhöz ragadt, míg anya egy muveszlelek...
Kicsit megijedek, hogy vajon ez vár rám is később?
Sokszor azt érzem, hogy már tenni sem akarnak ezért a kapcsolatért, és ezek a hülye viták már a legkisebb dolgok miatt is kitornek vagy olyan dolog a vita tárgya, ami tulajdonképpen nem is valós. Például gyakori tema a pénz, pedig nem állunk rosszul. Régebben szerényebben éltünk, de sokkal boldogabban. Tényleg cisszasírom azt az időszakot, mert nagyon jól megtanultam, hogy bizony attól, hogy van pénzed, boldogságod még nem garantált.
válasza:Szió! :)
Annyit tudok mondani..hogy szokd meg.:/...Fájó ezt hallani..de nekem is ilyesmi a helyzetem..csak az én szüleim gyerekkorom óta egyfolytában veszekednek...és a testvéreim gyerekkorában is biztos így volt...sok mindenen mentek keresztül (megcsalások..sok "akkor beadom a válás papírt" mondat dobálózások)...és erősen kétlem hogy "szerelmesek" lennének egymásban...esetleg szeretik egymást..megszokták egymást..szerintem egyfajta biztos pontok egymás életében...ahogy az első írta egy válás nagy herce-hurcával jár...főleg ha még gyerekek is vannak a képben..hiába már idősebbek (nálunk is hármunk közül már csak én vagyok kiskorú)...szóval...ők is egyik nap összevesznek..másnap már kb minden oké...nem beszélnek arról hogy mondjuk apum kijelentette hogy beadja a válási papírokat stb(ők is szintén kis apróságokon vesznek össze..általában)....eleinte még féltem hogy valóban így lesz e...de ma már tudom hogy üres szavak..az is hogy egymással/vagy akár velünk kiabálnak...más (tudom,mert volt már olyan hogy barátnőm itt volt és elkezdtek veszekedni) szóval más elkezd sírni, kiakad...de én nem..megszoktam...fent se akadok ezen...szóval ha nálatok is ez így marad...szokd meg!...úgy se tudsz rajta változtatni...foglalkozz a saját gondjaiddal...ha akarják..majd ők megoldják maguk...:)
15/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!