Mit lehet ebben a helyzetben tenni?

Van egy elvált anya 3 fiúgyerekkel (2 az előző házasságból) valamint a legkisebb az új férjtől. Én vagyok a középső gyerek (15) és sosem tudtam igazán elfogadni az "új apát", ami szeintem érthető is. Eleinte jó volt, elvoltam nevelőapámmal, de mikor megszületett öcsénk, minden teljesen megváltozott és mintha én megszűntem volna létezni. Ok kisgyerek sokat kell vele foglalkozni, de egy 6 éves se olyan, hogy annyival elküldik amikor játszani akar pl. anyával hogy játssz bátyáddal...

Bátyámmal viszonylag jól kijövünk, azonban öcsémmel katasztrofális a kapcsolatunk. Emiatt sok vita van régóta az új férjjel, mivel ő mindig a saját gyereke mellé áll, legyen szó bármiről. Anya egyszerűen nem tud, de ami rosszabb, hogy nem is akar tenni semmit. Soha nem áll mellém, ha valami rosszat csinálok, egyből én vagyok a rossz gyerek, a bunkó aki nem tiszteli a felnőttet (merthogy nevelő"apu"-t aki csak az utálatot nevelte belém nem is...) és olyan semmirevaló leszek mint az apám. Érdekes módon az igazi apám mindig tudott szeretni és sosem ütött meg. Az új "apa" (legyen Jóska, hogy ne kelljen ezt írnom mindig) elég gyakran elengedi a kezét ha valamit is csinálok öcsémmel és a mai eset után is nagyon azon voltam, hogy fogom magam és elmegyek a p**ába aztán lesz ami lesz. Az egyetlen dolog ami visszatartott, hogy apa se látna. :'((

Szerintetek mit kellene csinálnom? Tudom hogy nekem is sok dolgon kellene változtatnom, de már-már olyan szinten rossz viszony van Jóskával hogy azért is kiakad ha sokat ülök a számítógép előtt, hozzáteszem informatikai suliba járok... ma is már azzal fenyegetőzött, hogy álljak le, mert szétb*ssza a fejemen a gépet.