Akik már különköltöztek a szüleiktől, azok hányszor beszélnek velük egy nap?

Jahm persze, csak nem nevezetik annak.

Kitalálom: azt beszélitek mi történt xy-al.

És miről beszéltek? Reggel, hogy milyen állagút kakkantott a Petike és milyen színűt büfizett melyik pürétől? :)

Ebédidőben alszik a gyerek, akkor takarítás helyett megbeszéled anyáddal hogy a szomszéd Maristól mit hallottál, este meg amikor hazaérne a férjed még pletykálsz egy kicsit a nap lezárásául? :)

én nem éreztem ugy, hogy a 43-as felhuzta volna magát, vagy ideges lett volna..

nagyon jot irt és igazat irt!

Mire fel kivansz meg irogatsz ilyen hul.esegeket egy ismeretlen embernek?

itt mindenki ismeretlen a másiknak, és mégis irogatnak..

hogy mire fel irt ilyet?- az ismeretlen feltett az ismeretlenekenek egy h.lye kérdést, hát kiválaszolna már rá, ha nem egy ismeretlen? :D

Utolso,

Vagyis "ki valaszolna ra, ha nem egy hu.l.e?

Nem az a baj, hogy valaszolt, hanem milyen modban. Hogy jon barki is ahhoz, hogy itt elkezdjen atkozodni valakire is. Meg jo hogy ismeretlen alak, i.d.ota valaszolo.

Minden rosszindulat nélkül mondom: a válaszolok többségét csak sajnálni tudom. Meg anyukátokat is.

Mikor kell valami (pénz),vagy ha egy tönkrement kapcsolat után nem tudsz hova menni a gyerekkel,akkor jó anyuci,amúgy lese carjátok,mert ti már "leszakadtatok".

De titeket is sajnállak,mert nem tudjátok milyen,ha bensőséges egy szülő-gyerek kapcsolat. Mivel Ti hoztátok fel példaként,így azt kell feltételeznem,hogy az életetek csak pletyizésből,pelenkázásból és házimunkából áll. Nem baj ez,de a kérdező bőven beszélhet másról az anyjával attól, hogy nektek ez elképzelhetetlen. Semmiből nem tart egy 2 perces hívás,mert a kérdező sehol nem írta,hogy órákat beszélnek. Nem is értem ezt honnan vettétek.

Amúgy ajánlom,jegyezzétek meg ezt a kérdést,mert pár év múlva fogtok még siránkozni,hogy a gyereketek felétek se néz és tesz rátok, de ne csodálkozzatok: ezt látta tőletek.

"De titeket is sajnállak,mert nem tudjátok milyen,ha bensőséges egy szülő-gyerek kapcsolat"

Tisztában vagyok azzal, milyen a bensőséges szülő-gyermek kapcsolat.

Kezdjük ott, hogy nem azon alapszik, hogy napi 3x megtárgyaljátok a helyi pletykákat. Hanem azon, hogy meghallgatjátok a másikat (és nem minden érdemtelen sz*rért hívogatjátok unalomból!), segítitek egymást, gondoltok rá, meglepitek, és mindkettőtöknek és a hozzátartozóitoknak (férj, feleség) is megfelelő mennyiségben vesztek részt egymás életében (értsd: nem egymáson lógtok egész nap, hanem tiszteletben tartjátok, hogy mindketten önálló egyéniségek vagytok, nem másztok mindig a seggébe).

Ott, ahol a házasságban az egyik fél gyakorlatilag többet beszél a szüleivel, mint a házastársával, súlyos gondok vannak szerintem.