Akik már különköltöztek a szüleiktől, azok hányszor beszélnek velük egy nap?

Hat ez mar sok. Napiszinten OK, de naponta 3-szor?

Ugy velem, Te minden egyes gondolatodat kifejted anyukadnak.

Neked a csalad meg mindig csakis a szuleid. Szep es jo aszoros csaladi kapcsolat, de Te ettol fuggsz. Mi lesz, ha esetleg elveszited oket? Hogy fogsz tovabb elni?

Heti 1x-2x. Mindig én hívom, mert spórolós, pedig nem kéne,

telik telefonszámlára.

Akkor végighallgatom a panaszokat, Ádám-Évától visszamenőleg, hogy kivel mi történt.

Szeret beleszólni a dolgokba, megsértődik, ha nem adok neki igazat.

Nekem néha ez a heti 1-2 is sok, de ezt mindenki maga dönti el, milyen a kapcsolatuk, de a napi 3 szerintem is sok.

hetente 2-3-szor beszélünk anyuval kb. fél órát.

Általában havonta megyünk hozzá, vagy ha van valamilyen alkalom, akkor gyakrabban is.

Ő nyugdíjas, azért kell neki, hogy beszéljen valakivel.

Sok. Bámulatos mennyire össze tudnak nőni anya és lánya. Természetellenesnek tartom és taszítónak. Nincs egzakt érték, arany középút, de alapvetően illik leválni. Te még anyukád kislánya vagy, nem is tudom hogy tudsz így teljes családanya, feleség és szerető, meg dolgozó nő lenni.

#16 gyakoriságát tudom én elképzelni egy egészséges átlagnak.

Szerintem sok, igen! Ha szereted őt, ragaszkodsz hozzájuk az érthető, de ez nem egészséges.Én példaként az anyukámat tudom felhozni. Minden nap legalább egyszer felhívja a szüleit, 20-20 percre. Apukáját van hogy többször is. Ezt úgy képzeljétek el hogy dolgozik hétköznap 7ig-8-ig, hazajön, amig megvacsorázik beszélget apámmal, ez kb. 10 perc. Utána hívja az apját, majd az anyját (különélnek) néha még a testvérét, aztán lefekszik aludni, kb. 10kor mert fáradt. És akkor ennyi a családi élet. Hétvégente elszokott menni hozzájuk, olyankor egész hétvégén ott van, vasárnap jön haza. Nem mindig megy minden hétvégén, de kéthetente legalább. Szerencsére jól vannak a nagyszülők, anyukám azt mondja azért megy, mert igénylik a társaságot, de ez nem teljesen így, van meg van nekik ott a maguk élete, anyukám az, aki nem tud leszakadni. 24éves koráig az apja gondoskodott róla, utána férjhez ment, most az én apám gondoskodik róla. Dolgozik de pl.: soha nem fizetett be még csekkeket, fogalma sincs hogy kell megtankolni a kocsiját, vagy szervízbe vinni, és még sorolhatnám. És ha összevesznek akármi hülyeségen apámmal, akkor kit hív fel? Hát persze, hogy az apját! Aztán még anyukám akadt ki,hogy mi (mármint ő és én) nem nagyon beszélgetünk. De hát mit mondjak neki, és mégis mikor?!

Ez csak azért írom le, mert, ha magadra ismersz, akkor szerintem ez nagyon nem egészséges, és gondolkozz el rajta. Napi 3 alkalom az nagyon sok. Tudsz te minőségi időt a családoddal tölteni,önmagadra fordítani, a háztartásra?

Én mostanában fogok elköltözni, nem költözöm messzire, és úgytervezem minden nap beszélek majd a szüleimmel, de ha véletlen kimarad egy nap, nem dől őssze a világ. Én is szeretem őket, de egészséges határokat szeretnék majd kialakítani. Találkozni szerintem egy héten egyszer fogunk, ebédre vagy vacsira, nem tervezem, hogy pl.: visszamegyek a szülői házba aludni vagy ilyesmi (más lenne persze, ha 200 km-re odébb költözénk)

23n

6 éve élek külföldön, mi hetente egyszer beszélünk telefonon (régebben 2 hetente beszéltünk, de most hogy érkezik az elsö unokája az anyukámnak igy, heti gyakorisággal hivjuk), egyébként egyszer megyünk haza és egyszer jön ö hozzánk. a mi kapcsolatunkkal nem volt soha különösebb gond, köülbelül 6-7 évesen éreztem hasonlot, (mikor 2-3 heteket töltöttem a nagymamámnál) mint a kérdezö, pl. hogy elszomorodtam, ha nem beszélhettem napi szinten a szüleimmel.

szerintem ez a napi háromszori telefonálgatás, idézöjelesen "beteges".. irta valaki, hogy irigyli a kérdezöt, amiért ilyen jo a kapcsolata a szülökkel, én nem irigylem, eléggé el lett ez rontva, hogy a férje, a gyereke helyett, még mindig a szülök állnak az elsö helyen, és nem tudott még mindig leszakadni a "ciciröl".