Jogosan vádolom anyámat?

Anyámmal elég jól megvagyunk de valahogy mindig arra gondolok hogy,túl engedékeny volt velem és részben az ő hibája amiért 17 évesen férjhez mentem.Most több év elteltével mivel én is szülő vagyok teljesen másképpen látom a múltat mint akkor gyerekként.Anyám nem szólt bele hogy,16 évesen haza vittem a barátom aki aztán teherbe ejtett és elhozott otthonról.Szigorúbnak kelett volna lennie velem és talán nem alakult volna ilyen irányba az életem.Persze nem panaszkodom mert tök rendesen élünk a férjem dolgozik és szeret minket.De ha belegondolok a két kislányom jövőjébe hát tiszta erőmből azon akarok lenni hogy,végezzenek sulit és éljék az életüket szórakozzanak és majd csak utána tervezzenek családot.Nem akarom ezt teljesen anyámra fogni mert ezt én választottam túl buta voltam és vakmerő.Minden esetre szerencsére boldogok vagyunk de ez a múlt sajnos örökké megbélyegez.Most befejezem a sulit és remélhetőleg lesz munkám.Szerintetek mondjam el neki és akkor végre tovább léphetek?Köszi a válaszokat előre...