Jogosan érint rosszul, hogy ilyen? 15/L

Nem értek egyet az első válaszolóval.

Ülj le anyukáddal és mondd el neki nyugodtan és higgadtan, hogy ez így nem mehet tovább. Egy család nem így működik, kölcsönösen szükségetek van egymásra. Nem engedheti meg magának azt, hogy csak akkor foglalkozzon veled, ha épp úgy tartja kedve. Nem beszélve arról, hogy ezzel a te egészségedet veszélyezteti. Ezek komoly dolgok, ezt neki is muszáj lesz belátnia. Ha nem javul a helyzet, kérj segítséget mondjuk a nagyszüleidtől. Kitartás!

Sajnálom, hogy ennyire nem érdeklik édesanyádat ezek a problémák. Egy picit én anyukám is ilyen, se nőgyógyászhoz nem vitt el, pedig kértem és ortopéd orvoshoz se, amikor a suliorvos 3 éve beutalt, de azért ennyire nem vészes, mint ahogy a tiéd hangzik.

Kicsit szomorú, hogy itt gyakorin az emberek 80% úgy áll hozzá, ha egy 13 évnél idősebbnek ilyen problémája van, hogy van aki ennyi idősen kolis, dolgozik, külön él. Szerintem nem ez a hozzáállás lenne a normális. Persze a kolival semmi gond, ha a szülők gondoskodnak amúgy a gyerekről.

De sajnos tényleg nem tehetsz mást, minthogy elmész egyedül. A betegséged komoly is lehet.

Cipőre meg kérj pénzt és menj egy barátnőddel. 18L

"így gyorsabb a dolog meg olcsóbb"

Magánorvoshoz alapból nem kell sokat várni, sztk-nál meg alapból nem kell fizetni. Itt előfordulhat, hogy várni kell, de nem éveket, maximum pár hetet (vagy ha szerencséd van, akkor pár napot).

Ha édesanyád tényleg ennyire nem foglalkozik veled, akkor saját kezedbe kell venni az életedet, akár orvosról, akár cipóvásárlásról van szó.

Egyáltalán nem értek egyet az előttem szólóval. 15 ÉVES LÁNYRÓL VAN SZÓ! Nem 18, nem 19, csak 15 éves és bárhogy is nézzük, még gyerek. Nem hinném, hogy a helyes megoldás az lenne, hogy pajzsmirigyproblémákkal egyedül járkáljon szakorvosokhoz. Egyik barátnőmnek is van egy ilyen problémája és már kicsit belelátok, hogyan folynak az ilyen dolgok. Kell a szülő támogatása. Egy cipőt meg tud venni ugyan egyedül is, de nem ezzel volt a probléma és sajnálom, hogy ennyire nem jön át a kérdés lényege. Egyébként meg le is írta kerek perec a kérdező, hogy nem a cipővel volt baja, mert azt meg tudja venni, hanem magával a hozzáállással, ami nem egyszeri volt, hanem úgy általánosságban nem kapja meg a minimális figyelmet. Ülj le fiam, egyes!

Kedves Kérdező!

Szerintem érdemes lenne édesanyáddal megbeszélni a dolgokat. :) Este ülj le vele és mondd el neki ezeket. Ha tudtára adod, mi bánt, biztosan változtatni fog. És én a helyedben nyomatékosan megkérném őt arra, hogy vigyen el az orvoshoz, hiszen kiskorú vagy és míg be nem töltötted a 18at, ő felel érted és egészségügyi problémák esetén talán ha jogilag nem is (vagy de, nem tudom :D), de erkölcsi kötelessége téged ápolni és megtenni mindent a gyógyulásod érdekében. Az egy dolog, hogy ha valaki a saját problémáival nem foglalkozik, de a gyerekét védje foggal-körömmel! Legalábbis nálam ez alap. :) Sok sikert! Remélem, mindent tudtok tisztázni.

Jogosan. Nálunk is ez ment folyton: anyám beígért valamit, aztán jaj, majd később... basszus, még születésnapomat is volt mikor mondta hogy "halasszuk el egy héttel"... soha nem voltam ilyen követelőző, hogy drága ajándék kellett volna, egyszerűen egy őszinte Boldogszülinapot, meg hogy megálljon 5 percre, és végre észrevegye hogy a világon vagyok...

Kb emiatt kezdtem "önállósodni" mert igazából soha semmiben nem számíthattam rá. 18 évesen költöztem el otthonról,soha nem segített, sőt én küldök neki pénzt havonta... Most is meghívtam hozzánk, még karácsonykor , hogy jöjjön el a két ünnep között... azóta is ígérget.

Igen, jogosan érint rosszul, ha valakire nem lehet számítani.

Hogy miért ilyen: én a magam esetéből kiindulva, depresszióra, önbizalomhiányra gyanakszom, meg hogy nem elégedett az életével, ezért le**r mindent.

Nem tudja értékelni azt, amije van, folyton azon agyal amije nincs, de lehetne, lehetett volna. Ez az én tippem.