A 14 éves fiam bejelentette, hogy meleg. Hogy kéne reagálnom?
A kérdés bugyuta, tudom. 35 éves anya vagyok. Egyedül nevelem, mindig is csak ketten voltunk. Három napja megkért, hogy üljünk le az ebédlőbe, mert fontos dologról szeretne beszélni velem. Először úgy gondoltam, hogy valami iskola ügy, vagy csak szeretne valamit, de aztán kibújt a szög a zsákból, és ezzel a mondattal zárta a mondandóját: "Anya, tudom, hogy szeretsz, én is szeretlek, ezért úgy érzem, hogy őszintének kell lennem veled. Lehet, hogy nem fog tetszeni, de meleg vagyok, és barátom van lassan 8. hónapja."
Tulajdonképpen úgy ledöbbentem, hogy először csak bámultam, mint borjú az újkapura. SEMMIT nem vettem észre. Abszolút fiús a viselkedése, sosem adta jeleit ilyesminek.
Időt kértem tőle, hogy feldolgozhassam. Hangsúlyozom, hogy SEMMIKÉPP nem akarom elítélni, vagy kitagadni. Nem vagyok homofób, semmilyen problémám nincs a melegekkel. Csak egyszerűen nem tudok semmit. Hogyan kell hozzáállnom a témához? Miben lesz más az életünk mostantól?
Hajlandó vagyok tanulni, és tágítani a tudásomat, és a tapasztalataimat, de félek. Félek attól, hogy esetleg azt hiszi, hogy "oké, anyám elfogadja, de egyáltalán akarja / nem tudja megérteni, hogy mi van velem". Ezt NEM akarom.....
Beszéltem egy pszichológus barátnőmmel (nem akarom elcipelni - magam miatt beszéltem vele), és ő adott néhány tanácsot. Köztük azt is, hogy olvasgassak a neten, beszélgessek más szülőkkel.
Egy raklapnyi weboldalt átolvastam már, szóval most itt vagyok... tanácsokért, saját szemszögökért, és minden egyébért... nagyon köszönöm!
Gratulálok
Nagyon-nagyon jól kezeled a helyzetet.
Szerintem a fiad őszinte volt hozzád, te is lehetsz az.
Nyugodtan elmondhatod a bizonytalanságodat, 14 évesen igaz gyerek, de van annyira "felnőtt", hogy tudja a szülők islehetnek bizonytalanok.
Teht, hogy nyitott vagy, de ez kicsit sokk neked, és véletlenül sem szeretnél olyat, vagy úgy mondani amit ő félreért. Amúgy sem egyszerű egy kamasszal, hát még így egy kcsit bonyolultabb, hiszen nem sokat tudsz a témáről(érzelmileg) nem nagyon tudod hogy kezeld, és legyen ő is megértő, és szóljon ha valamit tem jól teszel.
Szerintem a leírásod alapján vagy ilyen viszonyban a fiaddal.
A pszichológust én is javasolnám neki.
Nem azért hogy lebeszélje akármiről, hanem azért mert sajnos a társadalom még mindig elítéli a melegeket, és nem lesz egyszerű az életben. Minél előbb megtanulja kezelni a helyzetet, annál jobb. Ha már 14 évesen megfelelő szilárdságot tanul, akkro nem fogja saját magában senki elbizonytalanítani.
Sajnos a statisztikák mutatják, hogy a melegek sokkal magasabb szazalékban lesznek depressziósak, öngyilkosak..stb
Nagyon nagy lelki teher nekik a másság. Sokan nem fordulnak szakemberhez sem. Viszont ha már most természetes szamára a külső segítség, akkor ha ne adj Isten lelki válságba kerül később, merszichológushoz fordulni.
De természetesen nem elrángatni kell:)
Hanem megbeszélni vele, hogy szeretne-e, amiatt, hogy hogy viselkedjen a társadalomban, vagy az elutasítást ogyan kezelje, mert sajnos sokkal többen lesz része, mint egy átlagos kamasznak, átlagos embernek.
Gratulálok a fiadnak, az édesanyja miatt!
Kedves Anyuka, először is, nagyon gratulálok, hogy az átlag szülőknél sokkal érettebben és intelligensebben kezeled a helyzteted. A fiad nagyon szerencsés, hogy ilyen anyja van.
Amit tudsz tenni, hogy mindenben támogatod, és az ő boldogságát tartod szem előtt. A barátját ismerd meg.
És még ajánlom elolvasásra ezt a könyvet: [link]
Szia!
Eloszor is szeretnek gratulalni neked. Szerintem nagyon sok meleg fiu/lany szeretne ilyen szulot mint te. A sajat tortenetemet irnam le...
24 eves vagyok, meleg fiu. 13 eves korom ota tudom, hogy en nem ugy mukodom mint a tobbi fiu. Altalaban lanyokkal baratkoztam/baratkozom. Emiatt nagyon sokat bantottak az altalanosban. 15 evesen osszejottem egy sraccal. Egeszen 16 eves koromig titkoltam, hogy mi van velem. Egy veszekedesnel borult a bili, amikor apam a melegeket kezdte szidni, mert volt valami a hiradoban. En csak annyit mondtam, hogy "Szerintem nem kell oket bantani..." Innen jott magatol minden, kinyogtem, hogy en is a fiukat szeretem. Apam brutalisan osszevert. Addig utott, meg azt nem mondtam, hogy megvaltozok, es nem leszek b*zi. Az akkori baratom szakitott velem, mondvan, hogy tul balhesak a korulmenyeim... 1 evig ez szoba sem kerult otthon, majd a 17. szulinapom utan nem sokkal feljott a baratno tema. Haritottam, hazudoztam, hogy nincs most idom a suli mellett, nem akarok most baratnot. Elmondtam anyunak meg egyszer. Megkertem, hogy segitsen megertetni apuval, hogy nem a lanyokat szeretem. Anyu megprobalta, de megint veszekedes lett belole. Az utcara raktak, es 2 honapig egy osztalytarsamnal csoveztem, meg ossze nem jottem a mostani baratommal. Osszekoltoztunk, es mostanaig is boldogan elunk egyutt. Munka mellett befejeztunk az iskolainkat, most mindkettonknek jo allasa van, de ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretjuk egymast. :-)
Ja, es meg annyit, hogy miota elkoztem otthonrol nem lattam a szuleimet. A koltozes utani 1 evben felhivtam anyut a szulinapjan, de csak annyit mondott, hogy ne hivjam tobbet. Soha tobbet... azota semmi kapcsokatom sincs veluk.
Tanacskent pedig annyit, hogy ne eroltess a fiadra semmit. Ereztesd vele, hogy ott vagy neki, nem iteled el, mellette allsz, es szereted. A tobbi jon mar magatol. Ha meg akarja probalni lanyokkal, akkor tegye (en sosem tettem), de ne azert mert te igy akarod.
Osszesegeben nagyon sok boldogsagot kivanok neked, es a fiadnak is. Es mondd meg neki, hogy NAGYON SZERENCSES. Bar nekem lettek negyed ennyire megertoek... :)
Minden jot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!