Egy fiatal gyereknél mit tehetnék, hogy könnyebben feldolgozza az apja elvesztését és azt, hogy most már én viselem gondját?

Én mindenképpen szakember segítéségét kérném. Szerintem ilyen helyzetre senki sincs felkészülve, és attól, hogy valaki anyuka, még nem hiszem, hogy tudja, hogy min megy keresztül a kisgyerek és mire kell jobban odafigyelni nála.

Egyébként a családból nem akarta senki sem magához venni? Nagyszülők, szülők testvérei? Gondolom, ők is sokat tudnának segíteni.

Minden tiszteletem a tiéd!

Én nem vagyok anya,de szintén 2 ilyen korú gyereknek vagyok a keresztszülője.

Pici még,h megértse a helyzetet,de az idő segíteni fog. Rájön,h most már te vagy a biztos pont az életében és kötődni fog hozzád. Egy kicsit magadra kell erőltetni a gyengédséget és hagyni kell,h hozzádbújjon,esetleg veled aludjon,ilyesmi. Most szüksége van rá! Sok sikert!

lehetsz katonás és egyben gyengéd is (a gyerekhez) ... három évessel egy ideig nehéz lesz, míg nem halványulnak az emlékei a szüleiről ... szeretgesd, játssz vele, mesélj neki, mindez belefér a katonás mentalitásba is

minden elismerésem neked!

kedves 7-es.. te nem olvasol csak írsz? 3 éves kisfiúról van szó...

először is én is írnám, hogy minden tiszteletem a tied kedves kérdező!

ennyi idős kicsinél én is azt tanácsolnám (mint bölcsis gondozónő és anya) hogy szeretgesd amikor csak hagyja... ha csak együtt néztek egy mesét is, had bújjon oda hozzád, simogasd a fejét, hátát, sok apró kis érintés... játék közben is ha hagyja cirógasd meg az arcát pl... este ha eddig nem veled aludt, akkor vidd magad mellé és aludjon melletted, alvásnál is simogasd, mesélj neki... te közeledben nincs nő? nincs egy barátnő aki segíteni tudna neked? őszintén szólva nem tudom egy pszichológus mit tud kezdeni egy ilyen picivel.. még se rajzzal, se szavakkal nem tudja rendesen kifejezni magát, nem lehet vele elbeszélgetni a helyzetről... jár oviba? ott kérhetnéd az óvónők segítségét... sok sikert kívánok! minden rendben lesz, csak idő kérdése... légy nagyon türelmes vele...