Legyek őszinte anyával, vagy találjak ki valamit megint?

Eddig elég rossz volt a kapcsolatom vele, főleg, amióta gimibe mentem. Apával könnyebb, mert ő lazább, de neki se mondok el szinte semmit, csak ő nem kap idegbajt minden fél órában, ha itthon vagyok.

Ma bejött a szobámba anya, hogy elege van abból, hogy így utáljuk egymást (szó szerint így mondta) és próbáljunk meg tiszta lappal kezdeni és holnap tartsunk egy beszélgetős délelőttöt, legyünk őszinték egymással. De attól tartok, hogyha elmondom neki a dolgaimat és a gondjaimat, kb. rácsot tetet az ablakomra és 18 éves koromig ki se tehetem majd a lábam a szobámból.

Nem tudom, hogy most ezt komolyan gondolja, vagy apa beszélt vele esetleg...

Nem akarom úgy kezdeni, hogy hazudok, de fogalmam sincs, mit kéne tennem.

Ha elmondok neki mindent, lehet, hogy az elkövetkezendő években nem nagyon állna velem szóba. De nem is akarom már hazugsággal kezdeni az "őszinteséget".