Mit gondoltok az olyan fiatalokról, akik otthon laknak, de nem képesek semmit segíteni a házimunkában? Pofátlanság lenne?

Ez tényleg pofátlanság. Így huszonéves korban is olyan, mintha egy kisgyerek lenne, akit ki kell szolgálni.

Én nem tudtam volna nézni, hogy mindent anyukám csináljon, így természetes volt, hogy segítek. Amikor általános sulis voltam, akkor is a saját szobámat én tartottam rendben, levittem a szemetet, öntöztem a virágokat, ezek nem nagy dolgok. Igaz akkor még nem volt fb :)

Amikor meg nagyobb lettem, de még otthon laktam, akkor már nem gyereknek éreztem magam, és nem is úgy viselkedtem, segítettem amiben tudtam.

Talán az a titka, hogy nem azért csináltam, mert kötelező, meg mert elvárták volna tőlem. Hanem szerintem természetes, ha valakik együtt élnek, akkor osztoznak a teendőkön.

Én az anyámmal élek de szoktam neki segíteni mindenben amiben tudok.

Az h egyébként mért él valaki a szüleivel annak lehet kényelmi meg anyagi oka is.

Ketten olcsóbb az élet plusz szabadidőmben házimunka meg tanulás után azt csinálok amit csak akarok, és ezen bolond lennék válltortani.

Na nem mind ha lenne hirtelen 15 millánk h másik házba költözzek. 20 évre meg nem szeretnék lakáshitelt felvenni mert nem vagyok Nostradamus és ekkora kockázatot nem vállalnék.

Pláne ha nekem jó így.

25 F

20 éves lány vagyok, főiskolás, itthon élek a szüleimmel, mert a főiskolától 10 percre lakok, így nincs szükség se albérletre, se kolira. Nincs munkám, nem tudnék külön költözni, nemsoká már párom se lesz, szóval egyedül meg pláne nem tudnék menni. A szüleim eltartanak, és még a tandíjam is fizetik, ha már úgy alakult, hogy nem indult államilag támogatott képzés az évben, mikor felvételiztem - habár bejutottam volna, ha az előző évi pontokat, és az azóta levőket veszem figyelembe. Mindegy, nem indult, fizetni kell, és azt mondták, megkímélnek a diákhiteltől, mert megtehetik.

Itthon a saját szobámat szoktam kitakarítani, úgy havi egyszer (ez porszívózást és portörlést foglal magába 50 négyzetméteren, ilyen ablakpucolást, meg függönymosást már nem). Anyum nem szeret vasalni, így általában hetekig gyűlik a kupac, mert mosni hetente szokott, és a száraz ruha ott áll halomban. Ha valami sürgősen kell, azt kivasalom magamnak. Főzni és sütni szinte napi rendszerességgel szoktam (12 éves korom óta), mert szeretek, illetve elég válogatós vagyok, és sokszor főznek a szüleim olyat, amit én nem eszek meg, így külön főzök magamnak, bár ebből sokszor ők is esznek. Mosogatni nem kell, van mosogatógép. Van egy macskám, aki után takarítok, etetem, itatom, bár ezt a szüleim is szokták, de az alomtakarítás az én dolgom. Kb. ennyi a dolgom. Meg nyáron néha kocsit takarítani, mivel én is használom, így ezt felváltva szoktuk. Ha megkérnek valamire, megcsinálom, de ez ritka. Inkább olyat szoktak kérni, hogy hozzak valamit a boltból, vagy menjek el tankolni, ilyenek. Ja, meg teregetni szoktam még. Itthon a háznál nincs más, amit nekem kéne megcsinálni. A kerti munkákat apum csinálja, a takarítást meg általában takarítónő, néha meg anyum, vagy pl. a nagytakarításokat együtt csinálják. A takarítónő amúgy anyu egyik barátnője, idegenre nem bízná. Ha megkérnek valamire, megcsinálom szó nélkül, illetve ha több dologra kérnének, azt is megtenném. De még sose panaszkodtak, hogy lusta lennék, vagy rendetlen, ennél többet nem várnak el tőlem.

19 éves lány vagyok, frissen kezdtem szeptemberben az egyetemet a szülővárosomban és mellette heti 20 órában dolgozok teljes állásban. Tudok alapfokon főzni, jól sütök és a legtöbb házimunkát el tudom végezni, semmi kivetni való nincs bennük. Mégis mikor itthon meg akarnám magamnak csinálni a dolgaim, veszekedés van belőle, hogy nem ugyan azt a technikát alkalmazom, mint anyukám. Mivel ez már egészen régóta megy, csak és kizárólag akkor foglalkozom házimunkával, főzéssel, ha anya nincs itthon és tudom, hogy lesz időm rendet rakni. Szóval igazából nem sok mindent tudok itthon csinálni, reggel fél nyolctól úton vagyok és este 7 körül érek haza, elég fáradt vagyok, így anya úgymond kinyalja a fenekem. Egyrészt jó, másrészt ha nekem gyerekem lesz, nem szeretném így csinálni. Remélem, lesz elég türelmem hozzá.

Nem költözök még össze a párommal, anyagilag nem érné meg. Ő is rengeteget dolgozik, én meg ilyen időbeosztás mellett nem tudnám neki a főtt ételt biztosítani mindig, amit otthon megkapunk.

Hát nem tudom, én most átmenetileg a szüleimmel élek. Anyámmal fele-fele arányban főzünk, mindenki közösen takarít, mondjuk nő létemre nem én szoktam havat hányni (van öcsém is, bátyám is), mosogat mindenki maga után. A ruhámat csak azért anyám mossa, mert nem engedi, hogy én csinljam...

De azért időről időre megkapjuk mindhárman, hogy semmit nem vagyunk képesek segíteni itthon :D