Kiderült, hogy anyám egész életemben hazudott nekem. Ti megbocsátanátok?

te pedig ne bocsáss meg senkinek, végezz azzal a némberrel, aki megszült akaratod ellenére. És hidd azt,te vagy a legszerencsétlenebb a világon, és minden hibád okozói ők, a szüleid.

"megjegyzést tettek rád a tanárok"'- ccc.. kamu

Elég bonyolult történet. Nem tudni, hogy az édesanyádat mi késztette arra, hogy mindenáron férjet találjon magának. Lehet fiatal korában nem jött ki jól a mamáddal és szeretett volna önálló lenni, ami egyedül nem ment neki, és így próbálta megoldani az életét. Nem jött össze hiába cselezett. Ettől függetlenül megszülettél, kész. Gyerekként valószínűleg azért találta ki ezt a mesét, hogy haragot ébresszen benned apáddal kapcsolatban, hogy ne hiányold annyira, hisz gyerekként biztosan nagyon hiányoltad az apukádat, főleg ha a többi kis barátodtól állandóan azt hallottad, hogy milyen klassz az ő apukájuk. A mamáról a véleményem...először is, azt megértem, hogy most, hogy nagy beteg szeretné tisztára mosni a lelkiismeretét, de azért nem szabad elfelejteni, hogy ehhez a hazugsághoz ő is 30 évig asszisztált, és rá kicsit sem haragszol.

Az apádról...nem tudlak megérteni, hogy lehetsz vele ilyen elnéző...nincs olyan szituáció, nincs olyan helyzet, ami mentesíti az alól, hogy miután tudomást szerez rólad, így leszärjon!!!Ismétlem, ez nem elfogadható!!! Ha tetszik neki, ha nem a gyereke vagy és megszülettél, nem te kérted, ők döntöttek így, elismerte az apaságot, hisz fizetett 18 éves korodig. Kötelessége lett volna szerepet vállalni! Az életedben szerepet kellett volna vállalnia, azután is, miután elmúltál 18 éves (taníttatásban pl.) Az olyan ember, aki egész életében azzal a tudattal él, hogy van egy gyereke valahol, és ennek ellenére képes megnyugtatni a lelkiismeretét azzal, hogy hát ő nem is akarta és vígan éldegél, az, ne haragudj meg, de számomra nem ember...

Végezetül pedig...jól gondold végig, ott a mamád, akit lehet sajnos elfogsz veszíteni, ott az apád, aki egyébként nincs...csak az anyád marad...elhiszem ha még nem vagy arra képes, hogy megbocsáss, de örökre nem haragudhatsz rá...azt azért nem érdemli. Kezdetben inkább beszélgessetek sokat, az segít abban, hogy feldolgozd. Remélem idővel sikerül! Drukkolok! 26/L

Kérdező, azért látszik, hogy itt zömmel nők válaszolnak, akik anyukád bűnét relativizálhatónak látják. Én férfiként nem tartom megbocsájthatónak azt se, amit apáddal tett, ahogy hasonlóan hazugságban telt gyermekkor után azt sem tartom megbocsájthatónak, hogy neked folyamatosan hazudott.

Én magam 25 éve nem állok szóba az anyámmal, és ezt egy percig sem bántam meg, jó döntésnek vélem a mai napig, jobb gyökértelenül, majd saját gyökereket eresztve élni, mint a hazugság és szánalmas magyarázkodás korhadéka közt, azt gondolom.

A nagymamád meg a lehető legtöbbet adta Neked - igaz, kicsit későn - az IGAZSÁGOT. Nyugodtan megköszönheted. Az igazság az, ami szabaddá tesz titeket:))