Kiderült, hogy anyám egész életemben hazudott nekem. Ti megbocsátanátok?
Apámat sosem ismertem; anyukám azt mondta, nős ember volt, ígérte hogy elválik meg stb, de aztán lelépett. Sosem látott engem, soha egy fillért nem fizetett.
Most nagymamám elmondta, hogy nem így volt: anyu férjhez akart menni, ezért valahonnan szerzett orvosi papírt hogy nem lehet gyereke és teherbe esett apámtól. Apám nem vette el, soha nem akart se gyereket se feleséget (nem is lett neki, mint most kiderítettem). Egy ideig még együtt voltak, próbált apa lenni, de nem ment neki és lelépett. Pénzt utalt anyámnak 18 éves koromig. Persze rákérdeztem anyámnál, aki egy ideig még kertelt meg hazudott, de végül beismerte.
Ennek lassan 2 hónapja, de azóta sem enyhültem meg. Nagyon haragszom rá, hogy miatta nem volt soha apám, hogy így átvert.
Jogosan kéri, hogy bocsássak meg neki? Ti mit gondoltok?
Én megértelek. Biztos megbocsájtanék az anyámnak, de nem azonnal. Undorító amit csinált. Felhasznált téged férjfogásra. Egyébként sok nő csinálja. Ha nem is ilyen durva, szinte okirathamisító módon, de nagyon sokan azért vállalnak gyereket, hogy magukhoz kössék a férfit.
És ezt nőként látom így.:(
Jó, akkor anyám hamisította.
De szerintem egyáltalán nem kizárt, hogy talált egy orvost aki jó pénzért megírta neki.
Pontozzatok le nyugodtan, de szerintem ez egy felháborító viselkedés az anya részéről. Hazugságban neveli a gyerekét, aztán elvárja, hogy az seperc alatt szemet hunyjon felette? Ne már.
Kérdező, szerintem idő kell ahhoz, hogy feldolgozd a történteket, a megbocsátást nem lehet erőltetni. Vagy jön magától majd, vagy nem, de tudatosan nem lehet eldönteni, hogy én most akkor megbocsátok. Ilyen nincs, vagy ha igen, akkor az nem őszinte. Dolgozz rajta, hogy kész legyél megbocsátani, ha egyébként jó a kapcsolatod az anyukáddal, akkor semmi kétségem afelől, hogy ez sikerülni fog. De ehhez idő kell.
Nehéz kérdés.
Ha normálisan teljes szeretetben felnevelt volna, akkor azt mondom a megbocsátásra, hogy "miért ne". De annak tudatában, hogy inkább "lepasszolt" a nagymamádnak, hogy tovább hajtsa a pasikat önjelölt férjet keresve úgy, hogy a vér szerinti apádat is jól átverte, más lett a véleményem. Le leszek pontozva, de anyud nem érdemli meg az anya "címet". Én azonnal biztos nem bocsátanék neki, majd esetleg kicsit később.
A nagymama érdekes eset. Lehet tényleg nem akart rosszat, csak megelégelte azt, hogy hazugságban éltek, és úgy gondolta, hogy elég érett vagy ahhoz, hogy megtudd az igazságot. Tudom, hogy fáj, nálunk is volt ilyen. Mamám elmondta az igazságot apumról, hogy miket csinált. Én először haragudtam a mamámra, hogy miért akar feszültséget, aztán rájöttem, hogy tényleg igaza van, megláttam apám "igazi" énjét, és most már hálás vagyok a mamámnak (aki már nincs sajnos közöttünk), amiért nem hagyta, hogy hazugságban éljek.
Sajnálom a nagyit, jobbulást, de ártott a kapcsolatotoknak - ezt mondd el neki, ne haljon bután. Ha annyi véletlen gyerek van a világon! aki az anya vágyából született!
És nem akad el ezen, hanem teszi dolgát. Anyád meg ha szeretettel nevelt -akkor az a szeretet maradjon is meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!