Elmondjam anyámnak, hogy láttam a szeretőjével?

Aki hallgatásra buzdít egy ilyen helyzetben lévő gyereket, az önmaga egy selejt ember.Aki csak arra képes, hogy más megteremtett dolgába belepofátlankodjon, mert tehetsége nincs teremteni, ahhoz nulla.

Andizsuzsi hozzászólásai oly mértékű emberi mélyrepülésről tanuskodnak, hogy szerintem a legjobbat akkor teszed, ha egyenesen átugrod az irásait.

Hazugságra bíztatni egy gyereket, akkor amikor nap mint nap szembesül vele, hogy a szülei egyike a másik pofájába hazudik? és látja, és megéli?

Hát micsoda hányinger nők vagytok ti?

Felnőtt emberek vállalják azt amit tesznek, és nem a másik ember pofájába hazudnak, és főleg nem a gyerekük előtt.

Az is megér egy misét, hogy kúltúrált intelligens emberek nem az utcán fogdossák és nyalják-falják egymást vénségükre.Csak a parasztok, akik még arra sem képesek, hogy egy megcsalást normálisan tudjanak kivitelezni.

"Andizsuzsi hozzászólásai oly mértékű emberi mélyrepülésről tanuskodnak, hogy szerintem a legjobbat akkor teszed, ha egyenesen átugrod az irásait."

Te is megteheted, mégis elolvasod. Én viszont, valószínűleg veled ellentétben, voltam hasonló élethelyzetben, csak nekem az apám volt a hunyó. És még csak leskelődnöm sem kellett utána, mert őszinteségi rohamában mindent elmondott -nekem. És nem mentem vele az anyámhoz, mert akkor is úgy gondoltam, hogy ez a dolog kettejükre tartozik. Igaz, nem is tudtam az apámnak megbocsátani, tönkre is ment kettőnk kapcsolata, de akkor is, ma is úgy gondolom, hogy helyes volt, amit tettem. Igaz, hogy felnőtt emberek és vállalniuk kell a tetteikért a következményeket, de ez kettejükre tartozik. Ebből a gyerek jól nem sehogy sem fog kijönni.