Elmondjam anyunak hogy miattuk nem akarok gyereket? 26/N

(Szerintem úgy is lesz gyereked.)

Miután számon kéri rajtad, ezért megérdemelné Apukád, hogy elmondd neki, de miután neki már nem tudod, ezért kérdés ezt a terhet anyukád nyakába akarod-e tenni, hiszen ő nem biztos hogy tehetett róla.

Na de, ha már nagyon zaklat a dologgal írd le neki egy levélben, mert szóban úgy sem fogod tudni elmondani.

Nem vagy ezzel egyedül, persze az akasztás az durva dolog. Jobb ha kibeszéled, mert örökké nyomni fogja a lelked, szerintem érdemes lenne egy szakorvoshoz elmenni. Lehet pont ezért lennél jó szülő, mert láttad a poklot.

szerintem ha anyudat eddig sem érdekelte, mi van veled, akkor most sem lesz megértő. próbálj meg elszakadni vagy függetelenedni tőle, mert az ilyen emberek csak tönkreteszik az életed. ne vállalj gyereket, amíg nem érzed késznek magad rá.

hidd el, csak balhé lenne belőle, bár te ismered...

Nagyon durva dolgok történtek veled gyerekkorodban, de az a baj, hogyha ezeket csak elfojtással "kezelted" eddig, akkor sosem tudhatod, hogy később milyen élethelyzetben törnek elő ezek az emlékek. Márpedig elő fognak törni.

Az nagyon jó dolog, ha a férjednek ezt el tudtad mesélni, az már az első lépés.

Én a helyedben nem azt tartanám a legfontosabbnak, hogy mit mondjak anyukának, miért nem jön az unoka. Neki mondj annyit, hogy a férjeddel együtt még úgy érzitek, nincs itt az ideje. A gyerekvállalásról normális esetben a szülő dönt, amikor ő érzi, akkor jön, és nem nagyszülői nyomásra kell szülni. Ezt azért finoman megmondhatod neki.

Viszont ami ennél fontosabb. A gyerekkori dolgokat fel kell dolgoznod (azért is, hogy utána kiegyensúlyozott anyuka tudj lenni). Keress egy pszichiátert, ő különféle módszerekkel tud ebben segíteni. Biztos nem lesz könnyű, és még sok óra zokogás vár rád a terápián, de hidd el, ezeket az élményeket felszínre kell hozni, és feldolgozni, különben a hátra levő életedre fogják rányomni a bélyegüket.

Hogy mit tennék a helyedbe:

Nem hívnám anyámnak az azt embert, aki hagyta, hogy egy család idáig jusson, aki a barátját fontosabbnak tartja a családjánál. Aki végig nézi és végig hajt egy fért az alkoholizmusba, és megvárja mig az felakasztja magát.

Az ilyet: nem hívjuk anyának. De még nőnek sem.

Ha itt ki tudtad írni minden fájdalmadat, ez azt is jelenti, hogy tisztában vagy a helyzeted visszásságával. Pontosan ezért kellene tovább lépned, és a saját családodra figyelni. Próbáld meg kívülállóként szemlélni ezt a helyzetet, úgy, ahogy itt, az olvasó. Nekem úgy tűnik, inkább az anyádat akarod büntetni a gyerekvállalás halogatásával.

Az nem természetes, hogy most a férjedet bünteted a gyerekkorod miatt. Legjobb úton vagy, hogy elrontsd a házasságod, dacból.

Én a helyedben először is felkeresnék egy pszichológust, ha eddig nem tetted. Magadban kell először rendezned a dolgokat, ha kell szakmai külső segítséggel. Ha gyereked lesz, nem anyukád fogja nevelni, hanem Te és a párod. Írtad, hogy nincsen gond a házasságotokkal, a férjeddel sincs semmiféle olyan probléma, mint ami nálatok volt kiskorodban. Felesleges attól félned, hogy a gyermekednek ugyanolyan sors járna mint neked, hiszen ez tőled és a férjedtől függ. Gondolom abszolút nem olyan körülmények között akarod nevelni mint amit anno te kaptál/átéltél. Igaz az én gyerekkorom azért nem volt olyan durva mint a tiéd, minket vertek a testvéreimmel, egészen kicsi korunk óta, minden ok nélkül, és nem egy-egy atyai pofonra kell gondolni. Apám is fenyegetőzött öngyilkossággal, volt, hogy el is ment otthonról és 1 éjszakán át vártuk, hogy ő jön-e haza, vagy valaki telefonál, hogy megtalálták holtan. A mi dolgaink rendeződtek végül amikor 17 éves lehettem, apu is sokat változott. Tudom, hogy ha lesz gyerekem, semmilyen körülmények között nem fogom megütni, nem fogok vele idegbeteg módjára ordibálni stb. Tehát tisztában vagyok vele, hogy milyen nevelésben kell majd részesítenem, és mindenképpen el fogom kerülni, hogy olyan helyzetben, megaláztatásban kelljen felnőnie mint nekem. Kitartást kívánok, és ne aggódj, te nem anyukád vagy apukád vagy, hanem egy teljesen más ember, teljesen más értékekkel. Tudod, hogy mi az amit nem szabad elkövetni egy gyerek ellen, mi az ami igazán súlyos lelki sérüléseket okoz, és te nem fogod ezt csinálni.

24/N

Az igazság az, hogy nem te vagy az egyetlen akinek ilyen gyerekkora volt. Nekem annyival volt rosszabb, hogy az anyám agresszív alkoholista volt, de akár írhattam volna én is azt amit te. Mégis azt mondom, hogy minden rosszban van valami jó. Mivel így éltem, én tudtam, hogy soha nem fogok úgy élni mint apám vagy anyám. Ha lesznek gyerekeim egyszer soha nem fognak nemhogy részegnek de még inni sem látni. Nem kell, hogy az élet ismételje önmagát.

Igazam lett. Azóta van 3 gyönyörű gyerekem. Felneveltem őket, ma már mindhárom felnőtt ember. Soha nem élték át azt amit én, sosem láttak részegnek, sőt inni sem..

Én szerintem, te csak félsz,és a gyerekkorod mögé bújsz.. Pedig neked is csak azt tudom mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Akárcsak jó magam, te is tudod milyen ha alkoholista van a családban, vagy az én esetemben 2 alkoholista..Pontosan ezért tudod, hogy te sosem leszel az.. 26 éves vagy. Ideje a múltat hagyni, és csakis a jelenre, jövőre gondolni. Egyszer élsz te is, kár lenne elcseszni az életed azzal, hogy csak a múltadon rágódsz. Azon változtatni nem lehet, de a jövőt lehet jobbá tenni..Rajtad áll: Élsz vagy keseregsz..

Csak halkan jegyzem meg: Rohadtul rohan az idő, egy nap arra kelsz majd, hogy már 45 éves vagy...

Egesz gyerekkorom arrol szolt (majdnem 17eves koromig), hoy apam utott-vagott. Ha feszult volt a m.helye miatt vagy a rokonok miatt (nagyanyam...), akkor mar egybol en voltam a sz.r! Indokot mindig talalt ra, hogy kezetemeljen.

Ha tanultam, az sem volt jo. Ha nem tanultam, semmirekello voltam.

Ruhara sosem adott penzt, ugyan minek?! Ki is fejtette anno, hogy eleg egy nadrag. Teli cipo minek? Jo az edzocipl is, nem?!

Es a legszomorubb az egeszben az volt, hogy anyagilag jol allt a csalad.

Anyukam vett nekem mindent, de hogy mit kapott erte..

Ateltem sok mindent.

Azota ket gyerekem van es hazassagban elek. Nem emelnek kezet rajuk es igyekszem minden olyat elkerulni, amin en atmentem.

Nem kenyeztetem el oket, de mindenuk megvan, ami a boldog gyermekkorhoz kell.