Miért akarnak a nők sok gyereket?

Nem olvastam végig a válaszokat, nekem egy gyerekem sincs, pár éven belül azért szeretnék. Nem maradtam le semmiről.

30/nő

Majd ha lesz gyereked, megérted, hogy mekkora örömöt adnak az életben. És mindenkinek mások az igémyei: van, aki attól boldog, ha jó állása van és degeszre keresi magát, van aki attól, ha állatokat tarthat, és van, akinek az okoz örömöt, ha gyereket nevel. Ez szerintem így van rendjén. Én is szeretnék majd nagy családot (3-4 gyerek), mert tudom, hogy a gyerekeknek is jó az, ha többen vannak. Mi 3an vagyunk tesók és nagyon jó gyerekkorom volt. Szeretnék ilyen feltételeket biztosítani m ajd az én gyerekeimnek is.

24/N

Én mint nagycsaládban felnőtt nő inkább a negatív oldalát tapasztaltam. Amíg kicsik voltunk sok gond nem volt. Azán ahogy nőttünk,jöttek a problémák. Anyám teljesen idegbeteg lett, nem bírta a sok gondot, pedig nem voltunk rosszak, csak mindenkinek a kis problémára időt kellett szakítani, ami nagyon sok munak és idő volt. Az anyagi vonzatáról ne is beszéljünk.

Én úgy gondolom, hogy ha valaki gyereket vállal, akkor támogassa anyagilag, amíg nem tudja magát eltartani, ebbe beletartozik az egyetem támogatása is. Nos, nálunk ez is nagyon nyögvenyelősen történt, rengeteg mindenre nem jutott pénz. Ha csak kettő gyereket vállaltak volna, nem 5-öt, sokkal könnyebben ment volna és nem kellett volna ennyit szívnunk, csak azért mert anyumék szerint mennyire jó nagy családban élni. Plusz, ahol ennyien vannak, ott kiütköznek a nézeteltérések, és pokollá tehetik az életedet, ha valamelyik testvéred nem kedvel téged. Én sajnos pont így jártam. Az okát a mai napig nem tudom, de a bátyám gyűlöl és amíg csak tehette keresztbe tett nekem ahol csak tudott.

A nagycsalád szívás és önzőség a szülők részéről. Én egyelőre biztosan nem terveze szülni, de ha igen akkor is maximum egy gyereket vállalnék. Többet biztosan nem.

53. Elhiszem, hogy neked nincs jó tapasztalatod róla, de ez nem jogosít fel ahhoz, hogy az összes nagycsaládos szülőt önzőnek nevezz. Személy szerint 1 olyan családot ismerek, ahol a testvérek között viszály van, viszont vagy 10 olyat, ahol nagyon is jól megvannak/voltak (voltak, mivel nagymamáim, nagyapáim családja is nagy volt, csak sokan már nem élnek). Segítik egymást, összetartanak.

Nekem 2 gyerekem van. A párom és én egykék vagyunk, mindig is szerettünk volna testvért. Ezért is vállaltunk kettőt, mert mi pedig tudjunk, milyen testvér nélkül felnőni! Többet nem szeretnénk, mert mi úgy érezzük, hárommal már nem bírnánk, nem lennének boldogok. Ha tudnám, hogy bírnánk, akkor lenne még. :)

Én olyat ismerek, akinek a legelső baba elment, és utána azt mondta: amennyi jönni akar, az jöjjön is, így lett neki 14 ! gyermeke. Mindegyiket tisztességben nevelte fel, vallásos is csak annyira volt, amennyire úgy általában szoktak, húsvétkor meg karácsonykor elment a templomba. Valószínűleg annyira fájhatott neki a vetélése, hogy ilyen háttérrel nem lett volna szíve mondjuk elvetetni, vagy védekezni, és rájött, hogy az élet egy ajándék, és mennyire fáj elveszteni egy ilyen pici életet is. Ezt nagyon szépnek találom. Igaz, ez kb 50 éves sztori, akkor még nem nagyon kellett pénzt keresniük a nőknek meg bejárni munkahelyre, más világ volt, otthon volt a legnagyobb hasznuk.

Én maximum 3-at szeretnék, esetleg 4-et, 5ig nem mennék el, elvégre ki akar annyit pelenkázni??:D

Miért? Nekem egy tesóm van, nem jövünk ki. Ameddig viszont jól kijöttünk ő volt a legjobb barátom, és semmihez sem hasonlítható volt a kapcsolatunk. Ha mondjuk 4en vannak tesók, akkor nagyobb az esély egy ilyen mély kapcsolatra... Anyámék szeretnének már unokázni. Egynek is azt gondolom örülnének, nemhogy még 4nek :) Nem anyámék miatt csinálnék 4et ne érts félre... mert nem nekik szülöm és nem magamnak. Egyszerűen azt gondolom a nagy család jó! Ha jó a család, akkor az egy életreszóló kötelék és biztonság. Azért mondom ezt, mert nekem jó családom van, bár elég kicsi, és nagyon örültem volna egy nagyobb famíliának is. Gyerekként persze utálod, mert osztozni kell, de később rájöttem, hogy ezek mind szükséges rosszak voltak az életemben, előnyömre vált.

én csak szeretném, ha 3 gyerek ugrálna meg kiabálna, nevetne körülöttem. úgy érzem, nekem lenne hozzá türelmem.

az anyagiakat pedig úgyis megoldom, ahogy eddig is mindent megoldottam.

ja és nő vagyok.

20 évesen becsúszott a baba, de nagyon örültünk neki, nagy volt a szerelem. Aztán a baba halva született, utána még egyet elveszitettem. Az életem megváltozott. Másként láttam mindent, az értékrendszerem megfordult. Azelőtt is szerettem a gyerekeket, de nem voltam az a hú, nekem sok kell. Mindennél jobban vágytam egy babára. Született is két kislányom. Nem terveztünk többet. Aztán a fájdalom a fiam elvesztésével csak nem múlt. Azt gondoltam,ha születne egy fiam akkor őt kapnám vissza. Sokat imádkoztam. Végül imáim meghallgattak és 12 évvel a fiam elvesztése után kaptam egy kisfiút. Minden fájdalmam elmúlt. Most nagyon boldogok vagyunk. Szivem szerint még szülnék, de anyagilag ennyi fér bele, hogy jól éljünk. Nem kell semmiről lemondani azért mert gyereked van. Van szép házunk, autók, külföldi nyaralások, barátok... Azt a hozzászólót aki tudatlannak nevezi az anyákat, akik több gyereket szülnek, inkább nem minősitem.

Egyébként nekem is férjemnek is 3 tesónk van. És örülök neki, hogy olyan fantasztikus testvéreim vannak, hogy vagyunk egymásnak.

Nem mindenkinek jelenti a munka, karrier, csavargás (főleg az a minőségi szórakozás ami ma megy) az életet. Mint irtam mindenünk megvan ami boldoggá tesz minket, elsősorban, hogy egymásnak vagyunk...