Szerintetek most mihez kezdjek?
Előre is köszönöm annak, aki végigolvassa, de megpróbálom tömören leírni a történteket! Párommal van egy 16 hónapos kislányunk, aki váratlanul ért minket, még nem éltünk együtt, páromnak volt munkája, de csak vidéken, ahol édesanyjáékkal lakott együtt, de feladta a munkáját, hogy ide, hozzánk, Pestre költözhessen, hogy együtt neveljük a csöppségünket! Édesanyáméknál laktunk egyébként. Minden szép és jó volt, a párom ezerrel rajta volt a munkakeresésen, de sajnos sikertelenek voltak a próbálkozások, a megtakarított pénze elfogyott, és pont akkor kapott egy állásajánlatot szintén vidéken fél évre. Mivel kellett a pénz, így muszájból bevállalta és azt beszéltük meg, hogyha ennek is vége, ismét visszajön hozzánk és keresünk egy újabb megoldást, addig is látogatott minket, de sajnos csak havi szinten. Na ez a fél év 1 hónapja telt el, most kapja az aktív korúak ellátását és úgy volt, hogy felköltözik újra ebben a hónapban és keres munkát, erre 1 hete felhívott, hogy mégsem akar ideköltözni, mert ő 3-ban szeretne élni velünk, ezért menjek le én a babával vidékre és ott keresünk egy olcsó lakást, na de nekem csak a GYES-em van, neki meg kb- 20-25 ezre, abból meg nem élnénk meg! A másik meg, hogy én jövőre bölcsibe adom a kislányom és el megyek dolgozni, vagyis lehet hogy vissza a munkahelyemre, ami itt van Pesten. Fél éve hiteget, hogy felkötözik újra hozzánk és most pedig elhagyott, anyjáékkal marad. Ráadásul mivel még csak egyszer voltunk anyjáéknál látogatóba, így most azt várja el, hogy ha nem viszem le a kislányomat januárban hozzájuk (80 km), akkor szakít végleg. Én meg természetesen nemet mondtam erre, mert egyedül a hidegben útnak indulni, vonatozni egy ilyen pici gyerekkel nem vágok bele, mert persze ő fel nem jönne, hogy együtt menjünk le, emiatt én felajánlottam neki, hogy márciusban leviszem őt szívesen, de ő ebbe nem ment bele és szakított, sőt a kislányomat sem akarja többet látni, lemondott róla, azt épp ma mondta. Nem érdeklődik róla soha, semmiben nem segít, "gyerektartást" is épp, hogy csak fizet. De a telefonját fel tudja tölteni, az internetet tudja fizetni. És ráadásul engem okol mindenért, azt mondta, hogy miattam lett vége, holott én arra vártam, hogy újra együtt éljünk, mint egy normális család. És erre meg ezt kapjuk! Ti mit tanácsoltok? Érdemes még várni, hátha meggondolja magát és újra akar minket?
24/L
válasza:Kedves Kérdező (#39), igen, leírtad újra mindazt, ami eddig is tiszta volt nagyjából szerintem mindenkinek, és amire reagáltuk itt azt, amit.
A világért sem szeretnék indiszkrét lenni (tehát csak akkor válaszolj, ha akarsz), de ugye egyedül nevelt anyukád? Csak azért kérdem, mert úgy tűnik, nem tudsz értelmezni és kezelni családi, párkapcsolati szituációkat, a férfilélek elég ismeretlen területnek tűnik számodra.
válasza: válasza:" ehhez semmi köze a mostani helyzetnek, amiben benne vagyunk!" - dehogy nincs, kedves Kérdező, csak ehhez van köze, ugyanis láthatóan abszolút nem érted a helyzetet. Tudod, arra a szemléletre, amit Te leírtál, hogy
"A kérdező kommentje:
azért odafigyeltünk egymásra is, amikor még együtt voltunk, de azért baba mellett már nem ez lesz az első!" - teljesen egyértelmű következmény az, amit a párod most csinál.
Tudod, ha most lenne egy 16 hónapos gyerekünk, én - mint férfi - azt kérném a páromtól, hogy hozza el nem 80, hanem 300 km-re, akkor fogná, és hozná. (ha mára hóvihart/ónos esőt/minuszhuszat jósolnának, akkor nem ma, hanem holnapután, ez nyilvánvaló) De hozná, és kész, még vitatéma se lenne, ebben biztos vagyok. Ahogy természetesen ugyanez lenne megfordítva is... mert mi EGYMÁS párjai vagyunk jóban és rosszban, összetartozunk. Egymással.
Úgyhogy bocs Kérdező, de egyszerűen az a helyzet, hogy próbára lettél téve, és bebizonyosodott, hogy Te a párodtól származó gyerek anyukája vagy, de neki nem vagy a párja, ahogy ez a válaszaidból már több helyen ki is derült (nem csak abból, amit idéztem)... és én azt gondolom, hogy erről alapvetően nem Te tehetsz, egyszerűen a megfelelő életkorban nem volt módod megtapasztalni, megtanulni azt, hogy mit jelent ha valaki párkapcsolatban él. (mire visszakérdeztem, már a nyakamat rátettem volna a reakcióidból, hogy legalábbis kora kamaszkorodtól anyukád egyedül nevelt, és neked így a minta a gyerekéért élő anya figurája lett)
Hogy mit lehet ilyenkor tenni?
Alapvetően kétféle lehetőség van. Ha azt a modellt követed, amit eddig, annak a végkifejlete is hasonló lesz természetesen, leszel egy gyermekét egyedül nevelő anya, hosszú távon, mert ezt a fajta szemléletet a férfiak 99%-a nem fogja elfogadni. A párod meg talál magának egy PÁRT, akinek Ő maga kell és fontos, és nem "És bizony egyedül is fel tudom nevelni, csak én azt szerettem volna, ha nem apa nélkül nő majd fel," a gyerekének keres apát.
A másik lehetőség, hogy mégis úgy döntesz, hogy szeretnél családban gondolkodni, és NEKED kell a PÁROD - és nem a babádnak szeretnéd az apuciját - és elkezded azt gyakorolni, amit a megfelelő időben nem volt módod megtanulni, a figyelem és prioritás megosztását a család mindenkor EGYENÉRTÉKŰ és egyformán fontos tagjai között. Aztán megnézed a met.hu-n az előrejelzést, az Elvirán a vonat menetrendeket, és öltöztetni kezded a gyereket...
De ezt csak akkor tedd, ha neked fontos a párod, párkapcsolatod, és komolyan eldöntötted, hogy ilyent még egyszer gondolni sem akarsz, hogy "azért odafigyeltünk egymásra is, amikor még együtt voltunk, de azért baba mellett már nem ez lesz az első".
(mert amíg így gondolod, addig Te - bocs, de - alkalmatlan vagy a párkapcsolatra, akkor inkább neveld a gyereked, beszéljétek meg a tartásdíjat, kapcsolattartást, és hagyd a srácot, hagy találjon magának egy párt. Tudod, aki nem 100% anya akar lenni, hanem nő és amya, pár és anya)
Tudod, mivel Te is nagyon udvarias voltál mindenkivel, igyekeztem én is ehhez tartani magam, bízva benne, hogy nem megy az érthetőség rovására. Azért ideírom, hogy ha a zasszony kezdené ezt csinálni, amit Te leírtál magadról, akkor neki egyszerűen annyit mondanék, hogy "robbanj már le a baba popsijáról és legyél nő és pár is" - és akkor itt van tömören, magyarul is.
Nu, atyai jótanács megvót (49/F), mehetsz öltöztetni a gyereket:)))) (és nem kell újra leírnod, hogy "de ő azt akarja, hogy vigyem..." ez a szitu tényleg arról szól, hogy a párod próbára tesz, képes vagy-e egyszer is az ő kérését és érdekét a gyerek pillanatnyi szempontjai fölé helyezni. Ha nem, tényleg nincs értelme a párkapcsolatotoknak)
válasza: válasza: válasza:Nézd Kérdező, egyfelől nagyon szívesen, másfelől nekem semmi okom bármelyikőtöket is védeni vagy támadni éppen, elmondtam, hogy milyen cselekvés esetén mi a valószínű eredmény, és hogy én mit javasolnék.
A lehetséges utak között a Te oldaladról természetesen tied a döntés, és természetesen a döntésed következményei is téged fognak érinteni, és nem minket, akik ilyen vagy olyan tanácsot adunk.
Abban mellesleg ahogy nézem, elég nagy egyetértés van a vélemények között, hogy ha most nem lépsz, akkor elfelejtheted ezt a kapcsolatot, egész konkrétan senki sem írt olyant, hogy azzal, ha most nem engedsz, esélyed lenne visszaszerezni a párodat. Hidd el, ilyen helyzetben egy férfit baromira nem érdekli az se, ha 500 bősz anyatigris adja írásba, hogy "te vagy a rossz, mert neked ezt meg azt kellene csinálni", nem eszerint fog lépni, gondolkodni, reagálni.
(ha most épp a férfiakat védeném kifejezetten, akkor arról győzködnélek vehemensen, hogy még véletlen se tegyél semmit... ugyanis ilyen esetekben mondjuk 10-ből 8 férfi pont azzal szokott hosszú távon jobban járni, ha kap egy új lehetőséget az élettől)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!