Meghülyült az anyám! Mihez kezdjek?

Ideges most nagyon, szegény, de meg lehet érteni mert gondok vannak a munkahelyén. De azért amit csinàl az màr nagyon durva.

Hazajön és leszid minket minden aprósàgért, aztán meg elkezd nekem panaszkodni, de mindig ugyanazt mondja el szinte. Meg példàul most is hazajöttem, azzal fogad hogy csinàlt egy tál palacsintatésztát, süssem ki. Mondom jó, (de nagyon sok volt) elkezdem sütni erre ő véletlenül leborított egy virágot az ablakpárkányról. (Kicsi a konyhánk) én egy szó nélkül elkezdtem összeseperni a földet ő meg közben olyanokat mondott hogy hogy sikerült nekem(!) kiborítanom a virágot, meghogy seperjem már gyorsabban. Eközben a bátyám bent fetrengett a szobájában, mert ő délig alszik, anya meg délután dolgozik,és ezért őt nem fogja be semmilyen munkára.

A lényeg hogy anya ezt már kb egy hete csinálja, és már nagyon elegem van belőle hogy soha egy "köszönöm"-öt "bocsánat"-ot nem hallok tőle.

Én ha véletlen eltolok valamit elnézést szoktam kérni. Neki meg általában minden sikerül, és most biztos furcsálja hogy ügyetlen lett az idegtől. De ettől még nem kéne másra fogni hogyha valamit elcseszvagy egyáltalán idegesen elkezdenie főzni, vagy ilyesmi, de ha ezt mondom neki, akkor azt feleli hogy mi semmit nem segîtünk neki. Mondjuk a tesóm tényleg nem segît semmiben, de anyám meg a szájába adja neki a falatot, kiszedi neki a levest a merőkanállal jó hogy a seggétki nem törli, de aztán meg panaszkodik. Mármint anya.

Folyton engem szid, de aztán panaszkodni nekem jó, és nem értek vele egyet vagy nem vigaztalom akkor meg megint jön a szidás. De közben mindig emlegeti az ő anyukáját is hogy folyton az ő(mármint anyának az)öccsét segíti pénzel meg hogy gyerekkorukban sem foglalkoztak vele. De nem szólhatok anyának hogy ugyanezt csinálja, mert csak rosszabb lenne.

Bocsi hogy ilyen hosszú lett.

16/L