Hogyan tudnám ezt az enyhe pánikbetegséget anyám miatt legyőzni? Miért csinálja ezt anyám?
20/F vagyok, és már tényleg kezd elegem lenni.
Anyámmal képtelenség beszélni, mert nem érti meg.
Szal, a telefonálás a mániája. Volt, hogy nem vettem fel a telefont, mert nem hallottam. Már hallottam a hangján, hogy pánikba esett, kiabált, meg rendőrséggel fenyegetett, hogy azzal kerestet.
Az ilyenek miatt már kezd nekem pánikbetegségem lenni.
Ha nem tudom felvenni a telefont, akkor elfehéredek, pánikba esek.
De elegem van már anyámból. Mást SOHA sem hív az anyja, mert tudják, hogy minden rendben van, engem meg, ha megyek valahova, minimum 2-szer 3-szor. Ez engem már ténylegesen idegesít, mert nem vagyok taknyos kisgyerek, és nem akarom, hogy megmondják, hogy "jaj anyucipicifia".
Ha más nem veszi fel a telefont, akkor biztos nem hallotta, megpróbálom később, "vagy majd úgyis visszahív". Ha én 1-szer nem veszem fel, akkor már pánikba esik, és állandóan hív egymás után akár 100-szor.
(szüleim elváltak ahm) Bátyámmal sose csinálta ezt, bár azt is 2-szer kb hívogatja, de ha nem veszi fel, akk megpróbálja később.
Nekem nagyon kezd elegem lenni. Hiába mondom, h ne hívjon, akkor meg "szégyelled anyádat????" "akkor hívlak amikor akarom".
NEM akarok anyám miatt pánikbeteg lenni, ami most van, azt a kétségbeesést meg HOGYAN tudnám legyőzni? Egyszerűen tönkremegyek miatta idegileg, de nem esik le neki. Ha vki elmegy pl 1 hétre vhova, és megkéri az anyját, h ne hív ja, akkor nem hívja, mert már felnőtt. Engem minimum mindennap 2-szer 3-szor csörgetne.
Mi a megoldás? Hogyan tudnék leszokni a pánikról? Ő fog még valaha változni? 48 éves.
Kikészülök miatta. Vagy ez a viselkedés normális?
Pszichológushoz? Muszály?
Egyébként anyámat meg a mamám félti feleslegesen, de anyám meg neki szokta mondani, h ő (anyám) már nem kisgyerek. Bár ha ő nem veszi fel a telefont, akkor a mamám nem aggódik.
Vagy ez nem pánikbetegség? Mi ez? Mármint ami nekem van, meg anyámnak.
Ez oké, csak utána meg nem akarom az üvöltözését hallgatni.
Mondta h párszor azt álmodta, h elvesztem, eltévedtem, nem veszem fel a telefont, stb. De hiába mondom neki, nem megy el pszichológushoz.
Sokan a piszhologust a gyogyósok orvosának tekintik.
Pedig ez nem egészen így van.
A pichologus azoknak is az orvosa akik nem tudják megfelelően kezelni ez embertársaikat s ebből problémájuk van.
Jó ötlet amit az első mondott csak egy baj van vele:
Lesz egy következménye amit kezelned kellene tudnod de ugyanúgy nem fogod tudni kezelni ahogy az eddigieket se.
S emiatt rosszul is elsülhet.
Jobb lenne ha egy szakember a helyzetet pontosabban megtudva olyan tanácsot adna aminek a következményeinek a kezelésére is felkészít.
Olyan ez mint egy vizsga s ne hidd hogy az előttem szóló egyetlen egy tanácsát megfogadva megszűnik a problémád. Jó néhány vizsgán kell még ahhoz sikeresen átmenned
Fura világ ez, ha az ember matematikából gyenge gond nélkül korrepetálásra küldik. Ha kémiából akkor abból. Ha irodalomból akkor abból. De az a kutyát nem érdekli ha az embertársaival nem tud bánni. Fontosabbak a számok, az atomok s az ezer éve megirt versek.
Pedig a későbbi boldoguláshoz az embertársaival való bánásmódhoz is értenie kellene s ha ez nem megy akkor ebből is korrepetálásra kellene mennie.
Inkább most amikor kicsi problémáid vannak mint később mikor már az életed romokban hever…
szerintem ez inkább egy nagy félelem, szorongás benned attól, hogy mit fog szól anyukád ha nem veszed fel a telót. anyukád pedig nagyon aggódik érted. vagy vmiért téged jobban félt, nem tudom. az is lehet, hogy ugyebár annyi rossz hírrel szolgál a tv, sok rosszat hallani, és ha nem veszed fel, már a rosszra gondol. ez lehet a probléma.
próbálj meg vele leülni beszélni, amikor alkalmasnak találod, és nagyon szépen mond el neki, hogy hallgasson meg téged. mond el neki, hogy nagyon szereted, és örülsz, hogy aggódik érted a sok hívással, de már úgy érzed, hogy ha nem veszed fel a telót, akkor nagyon félsz, és úgy érzed idegileg kivagy, hogy mit fog szólni.
vagy kérdezd meg tőle, hogy miért aggódik ennyire, hogy mire gondolj olyankor, amikor hívogat és megijed, ha nem veszed fel. őszintén, nyugodtan beszéljetek.
értesd meg vele, hogy nem kell mindig másra gondolni, ha nem veszed fel, vagy mond neki, hogy írjon inkább szöveges üzenetet, és te akkor visszacsörögsz egyet, de csak csörgetsz, hogy semmi gond.
nyugodj meg, és próbálj magadra is gondolni, hogy nem ér az egész annyit, hogy te idegeskedj ilyenek miatt:)
ha hív, akkor pedig mond magadnak, hogy semmi gond, ez csak egy hívás, mint a többi:)
ne félj tőle, hiszen az anyukád, nem egy dandártábornok, aki kiabál veled:)
beszéljétek meg valahogy, és ne idegeskedj ezen:)
Próbáltam már vele beszélni, de akkor néha meg bevágja a durcát, hogy "jó akkor egyszer sem hívlak". (persze hív, csak mondja)
Én sem értem, miért félt ennyire, de szerintem ez nem normális dolog. Mást 1-szer sem hív az anyja, és nem azért, mert nem szereti a saját gyerekét.
Én komolyan úgy érzem, h ő, ha titokban is, de örül annak, hogy pánikba esek, mert akkor tudja, hogy úgyis felveszem. Holott nekem ez a hátam közepére sem hiányzik.
Való igaz hogy pánikbeteg. És hiába ül le az ember egy pánikbeteggel beszélni. Ez olyan mintha egy náthást próbálnál meggyőzni hogy ne tüsszentsen. A probléma az hogy a nátha magától elmúlik. Van esélye arra hogy ez magától elmúljon?
Én úgy látom nincs, ellenben fertőző, generációkon át .
itt két eset van csak: vagy te szakítod meg a láncot, vagy valaki más. Fiad, unokád, vagy sok ezer évvel később élő leszármazottad.
Tudod mit? Írj fájdalmadban egy verset. Amit aztán ezer évvel később elemeztetnek a leszármazottaddal ahelyett hogy a problémái megoldásában segítsenek neki.
Tényleg fertőző a pánikbetegség?
És hogy tudnám megszakítani?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!