20-25 évesek, nektek is fizetnetek kell azért, hogy otthon lakhattok?

Ne emlegessétek már a hoteleket, a szülő-gyermek kapcsolat azért más, mint a tiszta üzlet, legalábbis jobb helyeken...

Ha az ember akár 40 évesen hazamegy, akkor se kér a szülő pénzt a szállásért, de még az ünnepi ebédért sem...

Értem, hogy a jelenlegi helyzet hosszabb távú, de a kérdezőnek nincs jövedelme és igenis fiatal és tanul... 25 éves koromig én is otthon laktam, nyilván nem kellett fizetnem a semmiből a szállásért és ételért... Ez a normális. Pedig anyám nem tett a fenekem alá dolgokat, a diplomaosztásomkor sem kaptam nagy értékű cuccot (szerintem semmit sem) s amíg volt pici megtakarításom, addig utazásokra, könyvekre, számítógépre is magamnak kellett költenem. Van, akinél ilyesmiről sincs szó.

Azt el lehet várni, amennyiben a szülők nem állnak jól, hogy spórolósan éljen a gyermek, sokan leírták, munka esetén némi pénz hazaadása is rendben lehet, de ennyi.

Én nem fizettetnék a gyerekkel semmit, az tuti, hacsak a gyerek megszületése és a fenti helyzet között nem veszteném el a vagyonom jelentős részét. S nem stresszelném a tanuló és munkát kereső, szinte jövedelem nélküli gyermekemet ilyen kegyetlen dolgokkal, cetliken... Azt elvárnám, hogy mondjuk 30 évesen ne a nyakamon lógjon, de 22 éves... Teljesen oké, hogy tanul, ez nekem bőven elég lenne, csak ne bukjon meg sok éven át, mint egyik évfolyamtársam anno... Ha rendes gyerek, akkor örömmel megadok neki egy megfelelő otthoni környezetet, amíg ilyen fiatal és tanul. A kérdező igencsak érzékeli az élet kegyetlenségét anélkül is, hogy a szülő is szeretetlen, pénzsóvár módon viszonyuljon hozzá, magasról téve arra, hogy a gyermeke nem képes fizetni, mert nincs miből.

Az én kérdésemre miért nem válaszoltál?

Miért nem ültök le a szüleiddel és kéred meg őket, hogy amíg nem találsz állást, mentesítsenek a fizetés alól?

Nem fizetek még, mert nincs még keresetem. Ha majd lesz, akkor be fogok szállni, bár tudom, hogy nem fogják kérni. De én így érzem fairnek.

Amúgy meg kompromisszum: mikor van egy kis ösztöndíjam, akkor bizonyos dolgaimat magamnak állok, pl.: telefonszámla, útiköltségek. Ha nincs (mint pl.: most), akkor értelemszerűen eltartanak. De kényszerítenének arra, hogy fizessek rezsit, ha nem telik rá. Szerencsére nem is vannak rászorulva, és jó esetben nem is lesznek.

21 vagyok, júliusban kezdtem dolgozni. Nem várják el hogy fizessek feléjük, de pl a számláim magamnak fizetem, ha bevásárolni megyünk anyummal akkor fizetek helyette. Kis apróságok, de értékelik. Esetleg ha anyu kifogy hó végére a pénzből szívesen adok neki :) Illetve volt egy hitele, helyette fizetem. Szerintem megtehetek értük ennyit.

Amúgy a helyzetedben engem támogatnának a szüleim, nem pedig nyúznának amiatt a kevéske pénz miatt.