Miért akadt ki ennyire anya?
Elemntünk a közeli plázába. Én elmentem a mosdóba, és amikor mentem vissza anyához, láttam hogy a kisállatkereskedés előtt ki van téve egy nagy doboz, teli van pakolva kajával, játékkal, meg mellette van egy kis urna. És oda van kiírva, hogy lehet adakozni a helyi menhelynek. (Mi is onnan hoztuk ki a kutyánkat) Én beletettem az ebédre szánt pénzem, vagyis 2000 forintot. Gondoltam kibírom, hogy nem fogok a plázában enni, hisz engem otthon is vár a kaja, de a kutyákat a menhelyen nem.
Kérdezi anya, hogy mit csináltam eddig? Mondom,h mit. Erre úgy leszidott, hogy egy semmirekellő vagyok, hülye, idióta, ne csodálkozzam ha semmire nem fogom vinni az életben és egyéb ilyenek. Én ott sokkot kaptam. Mondtam, hogy mi ebbe a 2ezerbe nem halunk bele, de akkor is csak szidott. Miért? Miért tiltja ennyire hogy adakozzunk? Tudja, hogy bolodnulok az állatokért, de ha megtudja, hogy egy forintot is adok vmelyk menhelynek akkor kiakad. Pedig ennyit kibírunk bőven...
Most nem szól hozzám már 2 napja ezért...
válasza:Te kerested meg azt a pénzt?
Akkor nem szólhatna bele.
válasza:Na, itt a probléma!
Lehet, hogy az a fő baja, hogy nem érzed a pénz értékét. Nem számít, hogy jól megy nektek és beleférne ennyi kiadás, de más az, ha a saját megkeresett pénzedből adakozol és más, ha csak a "kapott" pénzt szórod.
válasza: válasza: válasza:Nem enged el? Talán bezár a szobádba és eldobja a kulcsot? :)
Írod, hogy 14 évesként kezel.
Elárulom, hogy addig úgy is fog, amíg nem szeded össze magad és nem állsz ki magadért!
Azért, hogy felnőttként bánjanak veled, ahhoz NEKED is tenned kell!
Ki kell harcolnod!
Ha ehhez nincs kedved meg félsz a következményektől, akkor azt is tűrnöd kell, hogy nincs beleszólásod semmibe. Nem csak abba nincs, hogy mire költöd a szülinapi pénzed.
Mióta az eszemet tudom én megmondtam anyának a véleményem, de vele nem lehet "vitázni". Nem lehet más a véleményed, nem mondhatod meg neki azt, hogy te mit gondolsz. Az van, amit ő hisz és tud és pont. Ha azt mondom, hogy márpedig én elmegyek dolgozni, akkor azt mondja, hogy többet haza se kell jönnöm. Azt meg nem tudom kivitelezni, még 2 évem van a gimiből.
Ha azt mondom neki, hogy anya bocsi már, de 18 vagyok.... Azzal jön, hogy amíg az ő házában vagyok, az van, amit ő mond. Ebben annyi a totális szívás, hogy anno nagyon nem én döntöttem el, hogy én itt akarok élni. Én egyszerűen ide születtem, mert ők így döntöttek. Soha nem mondta, hogy itt akarok élni, mindig is tudta, hogy amint lehet én innem megyek el. Magát a várost nem bírom. De amikor például a gimi utáni életemet mondom neki, amit terveztem kiröhög. És azt mondja, hogy én márpedig nem fogok elköltözni innen. Teljes ellentmondás van a személyiségében...
A sarkamra állok én, de amíg kényszerből itt kell élnem, addig az van, amit ő mond... Amit a fenség akar...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!