Melegek/leszbikusok, a ti családotok, hogy fogadta, amikor bejelentettétek, hogy a saját nemetekhez vonzódtok?

Egyetlen egy dolgot sajnálnék csak, hogy nem lehet majd unokám...:(

Mondjuk még gyerekem sincs, szóval egyelőre felesleges ilyeneken sajnálkoznom :)

"Egyetlen egy dolgot sajnálnék csak, hogy nem lehet majd unokám."

Ha lenne, akkor sem biztos, hogy akarna gyereket.

Na jó, de akkor legalább 50-50% lenne az esély arra, hogy lesz, vagy nem :)

Így viszont 100%, hogy nem.

Ha két férfi vagy két nő vállalhatna gyermeket akár örökbefogadás útján vagy mesterséges megtermékenyítés útján akkor ez a probléma nem állna fenn.

Az emberek egyrészől szinte minden lehetőséget elvesznek, hogy azonos neműek gyermeket nevelhessenek, de persze minden egyes alkalommal a szemükre is hányják, hogy az azonos neműeknek nem lehet gyerekük. Eléggé kettős mérce ez és roppant igazságtalan.

Nyilván nem hánynám a szemére, nem is írtam ilyet sehol...nem akarnék b*nkó lenni a saját gyerekemmel.

Csak magamban könyvelném el szomorúan a tényt, mert azt még a saját gyermekem esetében is ellenezném, hogy azonos nemű pároknak lehessen gyereke.

Az is egyértelmű, hogy nem tagadnám ki, meg nem undorodnék tőle. Nem szeretném, ha változna a viszonyunk - kivéve ha valamiért előzőleg rosszban voltunk :D)

"azt még a saját gyermekem esetében is ellenezném, hogy azonos nemű pároknak lehessen gyereke"

Elvennéd a saját gyerekedtől a jogot, ami neked adott, hogy gyereket nevelhessen?

Miért elleneznéd? Okos embernek nevelnéd, aki okos párt választ, és okos gyereket nevel.

Nálunk ebből sosem volt gáz, jó fej szüleim vannak, meg hát én már 6 évesen mondtam, hogy nekem majd férj kell, pedig akkor még azt se tudtam, mi az a szex xD

Egyébként 14 évesen mondtam el, akkor ők már tudták, vagyis erősen sejtették, szóval semmi extra.

Háát... én 17 voltam amikor elmondtam.

Én már gyermekkorom óta tudtam ezt,de féltem nekik elmondani.

Aztán egyszer beleszerettem az egyik haveromba...

Nagyon jóban voltunk. Egyik este elmentem vele 'Bulizni' amiből csak egy séta lett és dumáltunk... Aztán egyszer megkérdezte hogy én meleg vagyok-e? Meglepődtem,de igent mondtam. Kérdezte hogy szerelmes vagyok-e belé? Mondtam igen.

Azt mondta hogy akkor vége,mert ő így ezt nem tudja csinálni.

Eléggé megtermett ember vagyok már akkor is izmos voltam.

Otthon berontottam az ajtón és becsaptam. Elötte természetesen leittam magam.

Szóval nagyon dühös voltam és ütöttem a falat hogy,hogy lehetek ilyen segg hülye hogy azt mondom igen.Anyum erre felébredt és rohant be hozzám. Apámmal ketten az ágyra ültettek és kérdezgeték mivan.

Annyit nyögtem hogy:"Nemet mondott..."

Szüleim:"Mi?! Kicsoda?!"

Én:"Ő!"

Szüleim:"Szerelmes vagy? Ki az a lány?"

Én:"Nem!"

Apám kicsit elsápadt anyám meg megölelt és azt hajtogatta hogy nem baj nem baj.

Másnap leültünk megbeszéltük.

20 évesen megismertem a mostani páromat.

Akivel nagyon boldogak vagyunk!

22/meleg f

"Mindenhol szerelmes meleg párok vannak és szégyellem a másságomat, "

Remélem nem így van, és még nem kötelező.

23 éves voltam amikor elmondtam, hogy leszbikus vagyok.

Anyám sírt, apám azt mondta legfeljebb nem lesz unokája.

Aztán hamar megbékéltek vele, vagyis látszólag.

Akinek nagyon muszáj többnyire elfogadja a homoszexualitást, de azért nem tartja normális dolognak, a heteroságot többre tartják.

A páromat kezdetben nagyon kedvesen fogadták, kimondottan pozitív csalódás volt. Aztán persze az idő múlásával rájöttem, hogy valójában nem veszik komolyan ezt az egészet. Csak úgy megtűrik de igazából lenéznek ezért.

A párom szülei még rosszabbak, vallásosak. Úgy látszólag elfogadják de ha lehetőség van rá azért a fejéhez vágják.

Gyerekem meg lesz, csak nem vérszerinti, apám az elmúlt 20 év miatt nem fogja látni, hogy erre is reagáljak...

Összességében úgy látom szemtől szembe az emberek nem éreztetik velem, de valójában kevesebbre tartanak ezért.

Már csak leszbikusokkal barátkozom, nem kell senki álszentsége...