Melegek/leszbikusok, a ti családotok, hogy fogadta, amikor bejelentettétek, hogy a saját nemetekhez vonzódtok?

Kedves kérdező. Sok a pozitív komment, de, csak hogy lássad, az élet nem mindíg egyszerű, dióhélyben leírom, velem mi történt.

Én 17 évesen mondtam el itthon. Anyum nekem is zokogott, amit teljesen megértek. Apum első körben elkobzott minden elektronikai eszközt tőlem(telefon, pc, laptop, stb), második körben az összes eszközt végigkutatta, kikkel beszélgettem és mit, következő körben követelte tőlem hogy változzak vissza heteróvá, majd amikor elköltöztem X napra, visszahozatott a rendőrséggel. És amikor még mindíg nem voltam hajlandó heterónak lenni, egy hajszál híján kitagadott a családból és szintén majdnem kidobott az utcára. És ez csak egy aprócska részlet a történetből:)

Nem állt szándékomban semmiféle kellemetlen érzés keltése, csupán szemléltetném, hogy ilyenek is vannak. az én családom "feje" ezt akkor sem, és most sem fogadja el minimálisan sem, és várják a visszaalakulásomat.

Minden esetre sok sikert kívánok Neked! :)

#PPSH

Nekem két coming out-om is volt.

Az első tavaly nyáron, de láttam anyuékon, hogy eléggé megviselte anyut , így azt mondtam, csak poénból mondtam. Nem akartam neki csalódást okozni, viszont nem bírtam már ezért úgy voltam vele, hogy még egyszer nekifutok, de most nem futamodok meg.

A második most volt 3 hete most jobban reagáltak, apuval jobb lett a viszonyom, anyu egy kicsit távolságtartóbb lett, tesóm különösebben nem foglalkozik vele.Anyu részéről a nagyszülőkkel hétvégén közöltem, hát azt mondták, oda nem vihetem majd a barátnőmet. Anyuék szerencsére megengedik, azt mondták, ha így vagyok boldok, elfogadják. Még a barátaim hátra vannak, kíváncsi leszek, mit szólnak majd. Megbántam, hogy tavaly nyáron azt hazudtam, hogy csak kitaláltam, de akkor jobbnak láttam azt hiszem. 21/leszbikus

Arra számítottam, hogy majd anyukám elfog fogadni, mert eddig sosem tett semilyen megjegyzést másokra, csak annyit mondott mindig, hogy ők ilyenek, nem kell tőlük félni, és hasonlók...

Eddig sem volt valami jó a viszonyunk, de most még annál is sokkal rosszabb. Undorral néz rám, hozzám sem szól, még többet veszekszik velem mint ezelőtt...de legalább nem dobtak ki itthonról...

Én viszonylag sokáig nem próbálkoztam fiúkkal pedig ők vonzottak kiskamasz korom óta. 20 éves voltam mikor bevallottam a húgomnak ő nem hite el kiröhögött azt hitte viccellek :P aztán mutattam neki egy két sms-t akkor elhitte. Anyumnak levélben írtam meg ,mert biztos voltam benne ,hogy sírni fog meghisztizni én meg ezt nem tudom kezelni. így elutaztam Debrecenbe egy napra ,hogy megeméssze a dolgot. Apunak is szolt volna a levél de ő már nem nagyon lakot otthon és anyu találta meg a levelet és nem mutatta meg neki így apu nem tud róla. anyunak kellett 3 év mire elfogatta ,hogy nem lesz barátnőm . Meg hogy nekem barátom van. Rá 2 évre jöttem össze a mostani barátommal ő volt az első akit felvittem hozzánk és bemutattam nekik. Anyunak nagyon nem tetszett a dolog. azt mondta nem jöhet. én mondtam neki ha a húgom hozhatja a pasiját én is és ezzel lezártam a vitát. Amikor először ott aludtunk tüntetőleg nem aludt otthon. Másodjára meg mindig bekopogott a szobába vicces volt:D. De aztán szépen megbékélt a dologgal és már jobban kedveli a páromat mint engem:D Sőt már egyszer mondta ,hogy ő mért nem tud olyan normális pasit találni mint amilyet én találtam:P. Most már november óta összeköltöztünk a párommal 3,5 év távkapcsolat után ideje volt:)

F 27

Kedves Béla!

Ez egy nagyon kellemes történet happy enddel, sok boldogságot kívánok Nektek! :)

#PPSH

Huh hát én dühből mondtam el igazábóól :'DD 17 voltam. Beleszerettem egy osztálytársamba, jó haverok voltunk, egy csoportba tartoztunk. Egyre többet dumáltunk meg minden. Anyunak is sokat beszéltem róla, egyre többet, de csak hogy milyen jóba lettünk meg stb. Aztán erőtvettem magamon és bevallottam a lánynak hogy szeretem, ő először nyugodtan fogadta meg mondta hogy nemfog a barátságunk rovására menni. Aztán másnaptól kezdve nem szólt hozzám, nem köszönt, elment mellettem :DD:D:DD két hétig mindennap sírtam, itthon idegbeteg voltam. Anyám pedig a végén nembírta már hogy ilyenvagyok és jól összevesztünk. A végén már ordított hogy mondjam el mi a bajom talán szerelmi bánat?! A következő párbeszéd zajlott le:

Én: Igen szerelmi bánat. Sőt, tudni akarod?! Szerelmes vagyok osztályból valakibe. Elmondtam neki és most nem beszél velem idegenként kezel!!

Anyu: Osztálybóól?? Kibe, melyik srácba??

Én: Hát srácok közül senkibe.

Anyu: Lány?!...csak nem a xyz?! (megjegyzem rögtön ráhibázott szerelmemre)

Én: De igen. remélem boldog vagy hogy tudod!!

Anyu: (áll, pár másodperc csönd) Hülyevagy lányom miért mondtad el neki?!?!?!!?

XDDD szóval nem is azon akadt ki hogy leszbikus vagyok hanem hogy miért támadtam le a lánykát :)) mondta hogy sejtette mert látszik a viselkedésemen hogy valami más, illetve nemvolt pasim sem még, nem is beszéltem senkiről akiért odalennék, és hogy mostanság xyz-ről túl sokat beszéltem. Anyu elfogadja amúgy, sőt, mindent tud a szerelmi életemről meg hogy melegbarát helyre járok bulizni, még videókat is mutatok neki az ottani hangulatról :D és örömmel segít ha tud tanácsokkal :)

Más nem tudja a családból, bátyám homofób, nagynénémék dettó, apámmal pedig kölcsönösen lesz*rjuk egymást ugyanis kiskorom óta nem foglalkozik velem.

18/L

Ui: ja és félévre rá hogy anyunak megvolt a comingout elmondta nekem, hogy apám biszex és transzvesztita szóval már hozzászokott a dologhoz xDDD

Nálam egyszerűen rájöttek. Túl sok időt töltött nálunk a barátnőm,aztán anyám megkérdezte,h ez most mi? Én meg elmondtam,h együtt vagyunk. Jól fogadta. Az volt a válasza,h így is a gyereke vagyok,ugyanúgy szeret! 3 bratyóm van,ők már amúgy is biztosak voltak benne,aztán amikor elmondtam csak nevettek. A barátnőm már teljes értékü családtag,anyuval vásárolni járnak,főznek stb... Jah és ha sétálunk az utcán anyu előbb karol a barátnőmbe,mint belém! :-) Szóval én azt hiszem szerencsés vagyok!

29/l