Melegek/leszbikusok, a ti családotok, hogy fogadta, amikor bejelentettétek, hogy a saját nemetekhez vonzódtok?

Elég jó látni, hogy ilyen sokatoknál ilyen jól történt ez a bizonyos "beszélgetés". Minden egyes történet után megkérdezem magamtól, ez nálam miért nem így történt....nekemmez jutott..sajnos..

#PPSH

Nekem is ezt el kellett döntenem, hogy melyik a rosszabb..nekem akkor volt lehetőségem elköltözni, de amíg az egy szülőm látni nem akart, a másik annyira ki volt akadva, hogy én elmentem hogy nem volt szívem itthagyni, és visszajöttem...azóta sem tudom, hogy jó döntést hoztam-e...ebben a helyzetben alig van magánélem, és mint Te is említetted, itt is mennek a kissebb-nagyobb bántások...

#PPSH

fuhha... hát nekem anyám már sejtette, mert sose egy pasi nem aludt nálam, de annál több lány, mint " legjobb barátnőm " kicsit furcsállotta már milyen sok legjobb barátnőm van. aztán amikor rákérdezett hogy nincs-e valami több is köztem meg evelin között, akkor elkezdtem sírni, de nem mondtam semmit, erre ő is elkezdett sírni, 3 órán keresztül sírtunk, aztán én elmentem otthonról páromhoz, és másnap mikor reggel hazamentem, aludt rá egyet, és megölelt és azt mondta hogy ő akkor is szeret és akkor is a lánya vagyok. Akkor érdekelte mik a terveim (gyerek, család ilyenek) elmeséltem neki hogy tervezem az életemet, és nem feszegette tovább se a párkapcsolati se a sexuális életemet. A családból más nem tudja anyámon és apámon kívül, apám pedig nem foglalkozott sose a párkapcsolati életemmel.

A párom szülei ennél azért jóval nehezebb dió. Látszólag elfogadták, és nem feszegetnek semmit, de állandóan uszítja ellenem páromat, és szerintem 2 vakbél műtétet is bevállalna ha mi szakítanánk és külön kötöznénk.

Jahm azt nem is mondtam, hogy anyámék már annyira beletörődtek az egészbe, hogy párom most nálunk él (én a szüleim és párom egy lakásba) és tök jól kijövünk, most volt 1 éve hogy így együtt élünk.

Előző vok.

Én 19/L párom 26/L

én nem leszbikus vagyok, csak biszex, remélem így is válaszolhatok :)

anyumnak úgy mondtam el, hogy mikor kérdezte, milyen volt a csajos buli, mondtam h az egyik lánnyal kicsit jobban sikerült, mint gondoltam. erre csak nevetett és közölte, hogy irigy rám, amiért ilyen szabadon tudom élni az életemet. amúgy aztán nálam tudatos döntés volt, hogy fiú mellett szeretnék elköteleződni, mert nagyon szeretnék saját babát. de szerencsére a barátom tolerálja a "kilengéseket", ha épp olyanom van :)

Én nagyon féltem elmondani, pedig tudtam, hogy nem lett volna rá okom, vagyis ha az agressziót nézzük, ugyanis nálunk az ilyen esetben kizárt.

Az egész rokonságunkban tán én vagyok az egyetlen, aki ebben a cipőben jár.

Kb tavaly februárban mondtam el a tényeket, de még mindig reménykednek, hogy változik a helyzet, amit meg is értek.

Úgyhogy tán vannak szülők, akik elfogadják a helyzetet, de hogy 100%-ig nem, az tuti...