Hogyan rakjam ki a lakásból naplopó, dolgozni nem akaró,26 éves fiamat?
Soha nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, amikor mindenünk a gyerekünk volt, és minden tőlünk telhetőt megadtunk neki.
Jelenleg tartózkodási helyként van bejelentve nálunk, az önkormányzatnál most azt mondták, hogy az 5 évig érvényes, vagyis addig, nem tudok semmit tenni, csak, amikor majd lejár. Persze ő nem akar elmenni, hiszen itthon fizetni a számlákba nem tud, mivel nem megy munkát vállalni, bár állítólag keres, de neki semmi sem jó, (hiszen 4 órás, közeli munkát szeretne, ahol akkor eszik, amikor akar.) Máshol meg nyilván fizetni kellene neki mindenért. Én már nem tudom tovább nézni azt, hogy egész nap itthon számítógépezik, filmeket néz, esténként füvezik (nem a lakásban, hanem lent a kertben.) Vagy a barátnőjével töltenek itt hetente már 5 napot, amikor dettó semmit nem csinálnak.
Vagyis praktikus ötleteket várok, miként tehetném végre ki innen, hogy ne bolonduljak meg, illetve, hogy végre valami őt is észhez térítse... Néha már olyan agresszív lesz, hogy félek tőle...
Ketto ugyveddel konzultaltunk azota, es mar egy feljelentest is tettem, mivel eletveszelyesen megfenyegetett, ha nem tartjuk el tovabbra... Meg ripityara torte az ajto uveget...
Hamarosan megoldodik, remelem, "csak" tul kell elni a csaladnak!
Ennyire rettegésben vagytok?
Van más gyereketek is?
Nem értem,de mikor indult el ez a szitu?Mióta ilyen barom?
Mióta nem csinál semmit?
Egyetemre járt?
Végzett valamit?
Céljai mik?Elképzelése van?
Valami csak van neki,olyan nincs hogy nem?
Ez fura mert engem is elkényeztettek otthon és mégis olyan hajtós vagyok,hogy hihetetlen,napi akár 10óra meló mellette ott a suli,és nyelvtanulás,ja meg a sport is.
Nem értem mi lehetett a fiaddal.
Az lesz a megoldás,hogy feljelented sajnos,menjen sittre aki bolond,vagy diliházba most komolyan.
Írj mizu van?
Ne engedd be például a csaját a házba,tiltással nem mentek sokra hanem valahogy ébresszetek benne probléma tudatot.
Hogy neki legyen sz_r érzés.
Bennem is rengeteg hasonló kérdés merül fel, de válaszokat nem találok.
Igen, van egy 5 évvel fiatalabb lányunk, aki egyetemista, hajt, hogy majd elérje a céljait, már 2 nyelvvizsgája van, jogsija, most akarja elkezdeni a 3. nyelvet, mellette diákmunkát keres, rengeteg barátnője van, nyitott, mozgalmas, igazi egyetemista életet él (a szó legjobb értelmében).
A fiunk pontosan az ellentéte, amivel nem is lenne baj, ha nem ilyenekben nyilvánulna meg. A gimiben kezdődtek a gondok: alkohol, rengeteg gyógyszer, aztán kb. érettségi után a fű lépett be az életébe (életünkbe). Azóta nincs megállás, száguld lefelé a lejtőn, közben egyre inkább minket hibáztat, egyre agresszívebbé vált, evidensnek tartja, hogy mi tartsuk el (akár életünk végéig). Több OKJ-s oktatásra befizettük, kb 5 végzettsége lehetne így, de ő egyet éppen, hogy megszerzett. Alapvető céljai, hogy jókat (egészségeseket egyen: csirkemellet minden nap!), hogy edzeni járhasson, hogy csak azt csinálja, amihez kedve van: egész nap filmet néz, főzőcskézik, csavarog, barátnőzik.
Erkölcsi értékrendszere a padló alatt: "ha kell, bármit megszerzek, hogy jókat ehessek, bárkitől elveszek bármit". Továbbá minket lopott meg, hazudik (profi módon (na, ebből lehetne diplomája!!!), nem tudom, hogyan szerez pénzt (csak elképzeléseim vannak, sajnos), semmi ígéretét nem tart be, számára senki nem diktálhat szabályokat, önző. És nem soroltam fel talán mindent, illetve ezeket is úgy, hogy közben még mindig "szeretem", bár talán inkább a régi énjét tudnám megint szeretni, mert ő már egy idegen lett, akitől igen: félni kell, mert vagy öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy azzal, hogy engem öl meg, ha nem folytatjuk a - számára járó - támogatást.
Hát ennyi róla, pedig egy tehetséges informatikus lehetett volna, ...
"engem is elkényeztettek otthon és mégis olyan hajtós vagyok,hogy hihetetlen,..."
Igen, én is pontosan ilyen voltam, vagyok, maximálisra törekszem, aktívan teszek a céljaimért, nem várok el másoktól semmit, hanem tudom meg kell küzdeni mindenért! (És persze így sokkal több öröme van az embernek, ha megszerez valamit.)
A férjem egy csendes, békés, józan, családcentrikus, dolgos ember, aki imádja a családját, rengeteget dolgozik, de a hangját soha nem emelte fel (talán egy-egy pofon is jó lett volna a megfelelő időben!).
A pszichológus(ok) tehetetlenek(k), a pszichiátert lebarmozta a fiunk, a drogos befekvő helyeket hülyítette, közben minket is, hogy bevonul, több rendőrt már palira vett, úgy hazudott, mint a vízfolyás, vagyis megúszott dolgokat. A korábbi barátnőjét kb 120.000 Ft-ra nyúlt le, akinek az anyukájával mi szülők egyeztünk meg, és rendeztük helyette. Talán ez is hiba volt, mert már bíróságra került a dolog.
És most csak néhány "érdekességet" említettem.
Most feljelentettem, a nyomozó elmondta, hogy a legutóbbi események kapcsán nagy valószínűséggel börtönbe kerül, így tehát priusza lesz. A férjem szerint, ne én juttassam be. Most ezen folyik a cécó. Szerinte, ha így él tovább, akkor sajnos úgyis ez lesz az útja, de legalább nem engem fog gyűlölni. Szerintem akkor is engem utál majd, elvégre - az ő logikája szerint - azért kell majd embereket kirabolnia, illetve egyéb illegális dolgokat tennie, mert mi nem akarjuk finanszírozni az ő szerintem - más színvonalú léhűtő életét.
Hát ennyi... Nem tudom, van-e esély még arra, hogy a "normális utat válassza? Mert a szívem nyilván ezt szeretné.
Hát nem vagytok könnyű helyzetbe. Jól döntöttél szerintem. Nem tarthat rettegésbe a saját gyermeked. Menjen csak be a börtönbe, tudja meg milyen is az amikor anyuci nincs ott.
A férjed nem látja jól a dolgot, szerintem a fiad szemébe a mostaninál rosszabb már nem igen lehetsz, viszont a börtön felnyithatja a szemét.
Otthon nincs lehetőséged elvenni tőle mindent, hogy aztán fokozatosan visszaadd. Így viszont lesz. Csak megtanulja a dolgokat, és nem fog magától értetődőnek tekinteni olyan dolgokat mint a kényelem, a finom ételek, a gondoskodás.
Kitartást neked.
Azóta mizu van?
Érdekes a fiad,sajnos,ez nagyon gáz,én is 26 éves vagyok,de már 20-21 éves korom óta melózok suli mellett is.
Engem is el tudnának a szüleim tartani de nekem ehhez se gyomrom se kedvem nem lenne,mert egy FÉRFI igenis dolgozzon meg a dolgaiért,menjen dolgozzon,ne otthon üljön.
Néha én is elpippantok egy egy spanglit,de mégse lettem zombi tőle,persze nem szabad mindennap csainálni,nem is kell az nem arra van,hétköznap munka hajtás hétvége pihi és tanulás ennyi.
Valahogy rá kellene ébreszd,hogy ez így nem pálya és rossz vége lesz,ha ilyen bolond,idióta(bocsi,ha megbántottalak) a fiad.
Feladatokat adnék neki,hogy ha ezt meg ezt megcsinálja akkor netezhet meg ilyenek,de MUNKÁHOZ kötnék mindent.
Az OKJ-t végül elvégezte vagy nem?
Abban dolgozzon,valahogy ismerős által szerezz neki munkát és tetszik nem tetszik igenis el fog menni dolgozni,mert ahhoz kötöd az aznapi kajáját,netezését,filmnézését,akár a HÉTVÉGI spanglit(tehát csak hétvégén szigorúan) is.
Visszavontam, pontosabban leállítottam az ügyet, mert a férjemmel nem akarok állandóan erről vitázni: még a kettőnk kapcsolata is lassacskán rámenne. Ha a "srác" tényleg nem változtat, sajnos akkor valóban oda kerül, de nem "én miattam" lesz priuszos.
Igazad van, valóban "gáz", ahogyan él és gondolkozik. Pár éve még az ő esetében én is úgy láttam, egy-egy spangli nem árthat, aztán - ezek szerint - mindenki másképpen viseli, illetve szerintem is meg lehetne állni, persze ebben nem vagyok "szakember", és nem is kívánok az lenni, mert látom, hogy hová vezet(het).
Munkára rávenni valakit, akinek semmi kedve hozzá: hát, erre már több ötletem nincs...
A rendőr szerint is teljesen deviáns és öntörvényű, aki szerint nincsenek szabályok (mármint mások által kialakítottak) -, amiket be kíván tartani. Mások véleménye és életvitele, elképzelései mind-mind baromságok, ha nem úgy vélik, miképpen ő. Még az apja is "hülye", mivel állandóan dolgozik (amiből persze a számlákat fizetjük - ilyesmi baromságok számára nem érdekesek, nem fontosak).
Nincs erőm, sem kedvem állandóan vitázni. Még megtudakolom egy harmadik jogásztól, miképpen tudnánk kirakni itthonról. Bár a fiunk közölte, ő minden jogszabályra lazán és magasról...
Hmmm,érdemes lenne egyszer a kezébe ad a Titok című könyvet.
Olvasni azért szokott?
Valahogy vedd rá,hogy tudja meg mik a céljai,nem létezik,hogy egy 26 éves fiatalembernek ez így okés,egyszerűen nem tudom elképzelni.
Csináljátok meg a célfüzetét,álomtábláját,komolyan mondom,de te is és az apja is segítsen neki,közösen csináljátok meg.
Közelejedteke felé kedvesen,mint régen,ne is említsétek se a melót,se a költözést,szánjátok a segítség nyujtásra ezt a hónapot,mit szólsz hozzá?
Aztán folyamatosan beszélgessetek erről,hogy szívhat spanglit de ne mindennap léygszíves,hétvégén csinálja csak,mert egy igazi férfi tudja mikor mit kell.
26Ffi megint
Visszavontam, pontosabban leállítottam az ügyet, mert a férjemmel nem akarok állandóan erről vitázni: még a kettőnk kapcsolata is lassacskán rámenne.
miért kell erről a férjeddel vitázni? őa gyerek oldalán áll?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!