Hogyan rakjam ki a lakásból naplopó, dolgozni nem akaró,26 éves fiamat?
Soha nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok, amikor mindenünk a gyerekünk volt, és minden tőlünk telhetőt megadtunk neki.
Jelenleg tartózkodási helyként van bejelentve nálunk, az önkormányzatnál most azt mondták, hogy az 5 évig érvényes, vagyis addig, nem tudok semmit tenni, csak, amikor majd lejár. Persze ő nem akar elmenni, hiszen itthon fizetni a számlákba nem tud, mivel nem megy munkát vállalni, bár állítólag keres, de neki semmi sem jó, (hiszen 4 órás, közeli munkát szeretne, ahol akkor eszik, amikor akar.) Máshol meg nyilván fizetni kellene neki mindenért. Én már nem tudom tovább nézni azt, hogy egész nap itthon számítógépezik, filmeket néz, esténként füvezik (nem a lakásban, hanem lent a kertben.) Vagy a barátnőjével töltenek itt hetente már 5 napot, amikor dettó semmit nem csinálnak.
Vagyis praktikus ötleteket várok, miként tehetném végre ki innen, hogy ne bolonduljak meg, illetve, hogy végre valami őt is észhez térítse... Néha már olyan agresszív lesz, hogy félek tőle...
füvezik? jelentsd fel a rendőrségen... ugyanis a magyar törvénykezés tiltja a mindenféle drogok használatát és tartását...
lopott töletek? már akkor fel kellett volna jelenteni... 2-3 évre börtönbe csukják, és nem lesz gond vele..
Beszélj egy pszichológussal, ez tipikus kapunyitási paninak hangzik. Vigyázz nehogy bajod essen, ha összekapsz a fiaddal.sokan vannak a te helyzetedben, sajnos.
Kedves kérdező!
Meglepődtem egy-két válaszon, de inkább azt hagyjuk...
Azért valahogy csak el kellett jutnia idáig a fiadnak, nem? Ennek az egésznek csak voltak előzményei, hogy eddig fajultak a dolgok, akkor te, a férjed hol voltatok? Valaminek kellett történnie a fiaddal, ha így bezárkózik.
Azt azért remélem senki sem hiszi, hogy egy 26 éves férfi, aki élete virágjában van, majd csupa jókedvből meg lustaságból lézeng otthon, miközben azt látja maga körül, hogy a korosztálya éppen most alapozza meg az életét, tanul, dolgozik, közösséhi élményei vannak.
A másik dolog meg a drogozás.
Szerinted mért nyúl valaki kábítószerhez? Mert annyira jól megy neki az életben? Azért ezt te sem gondolhatod komolyan.
Az az érzésem, hogy te csak azokat a tényeket közölted itt, amelyek neked megfelelőek, a háttérinfókat pedig nem akarod felfedni.
Lehet, hogy te is közrejátszottál abban, hogy ez jutott ki a fiadnak.
Kedves 33!
Tudod, én is szeretném megérteni, miért történnek ezek nálunk, nyilvánvaló, hogy követtünk el hibákat Anyaként/Apaként. Ha érteném, hogy mit, vagy tudnám, miben lehet javítani a helyzeten, hidd el, megtenném. Az általam fontosnak vélt tényeket próbáltam leírni, háttérinfók: mikre gondolsz? Nem állt szándékomban semmit elhallgatni, de kérdezz, hátha előrébb jutunk, én nagyon örülnék neki, mert azt szeretném, hogy javuljon a helyzet, és a fiam is – normális, tisztességes utat találjon az életben, és szülőként - evidens módon -, boldognak szeretném látni!
Őszintén, nem tudom, miért nyúl valaki drogokhoz, talán a haverok, talán a valóságtól való elmenekülés miatt. Vagy lelkileg labilis, vagy egyéb…
Azért az sem véletlen, hogy 26 éves korára valakinek szinte senkije nincsen (korosztálybelire gondolok), vagyis minél inkább elmagányosodik, annál rosszabb helyzetbe kerül, illetve egy cél nélküli, tenni semmit nem akaró valakinek nem keresik a társaságát azok, akik aktívan tesznek az életükben.
„Lehet, hogy te is közrejátszottál abban, hogy ez jutott ki a fiadnak.” – biztosan, bár a maximális szereteten, törődésen kívül más semmi nem jut most eszembe. Igen, amit tutira elrontottunk, hogy nem követeltünk meg tőle – határozott módon – dolgokat, mindent ráhagytunk, túlzottan engedékenyek voltunk. Ezt most már nem így tenném, de relatíve késői gyerekként született, vagyis a szemünk fénye volt. Azzal viszont nem értek egyet, hogy „ez jutott ki neki”. Szerintem az ember nem passzív résztvevője kell, hogy legyen a saját életének, hanem tenni KELL mindenért, aktívan, és nem várni a sült galambot, a munkát, a pénzt.
Szerintem MOST nem a hibást kell keresnem, hanem a kiutakat, amik reálisak. Ebben kértem a tanácsotokat.
"Szerintem MOST nem a hibást kell keresnem, hanem a kiutakat, amik reálisak."
Szerintem is.
Nem túl konstruktív tanács a kérdezőt piszkálni. Most már nem tudja utólag máshogy nevelni a srácot.
Van egy helyzet, azt kell megoldani.
Szerintem meg nincs igazad kedves kérdező, mert az, hogy te kirakod a fiadat meg belököd valamilyen munkahelyre, mondhatni csak tüneti kezelés.
Attól még az az egész, ami kiváltotta azt, hogy ő ilyen legyen, nem fog megszűnni magától. És lehet, hogy ideig-óráig majd teljesít a munkahelyén és fizeti magának az albérletet, de mivel nem derült ki mi volt a törés az életében és nem kezeltétek azt, vissza fog jutni ugyan oda, ahonnan indulttok.
Kíváncsi vagyok 35-os kommentelő te hogy oldanád meg?
Bár az írásodból ítélve biztos bagy hülyeség lenne.
Én hogyan oldanám meg? Remélem, én nem kerülnék ilyen helyzetbe soha :) De ha már benne lennék, akkor úgy oldanám meg, hogy kibillenteném a nagy nyugalomból és kényelemből a delikvenst.
"Bár az írásodból ítélve biztos bagy hülyeség lenne."
Kedves vagy, én is szeretlek :)
Azért részletezhetted volna, hogy mi a bajod az írásommal.
Bocs, 36-ost akartam írni. :)
De amúgy így legalább lett egy példa a kérdezőnek. :)
Sorry.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!