Mit lehet csinálni egy olyan 15 éves fiúval, akinek a doki azt mondta hogy ki kéne szedni a manduláit, mert sokat van begyulladva -most nincs-. De nem hajlandó együttműködni?

A 24-eshez hasonló az én történetem is. Amikor pici voltam, az én mandulám is folyton be volt gyulladva, 4 orvos is ki akarta szedni, aztán az 5. rájött, hogy vashiányom van, azért vagyok annyit beteg. És a mandulám "fogja fel". Azóta is. Ha nem lenne, nekem is állandóan torokgyulladásom lenne minden megfázásból (valaki írt még hasonlót).

Javaslom, hogy vidd el még néhány jobb hírű orvoshoz, és ha mind ugyanazt mondja, talán a fiad is megérti, hogy nincs más választás. A miérteket is mindig magyaráztasd el, ebben a korban már nincs olyan, hogy "mert azt mondtam".

Nem tudom, aktuális-e még, de leírnám az én sztorimat is.

21 éves vagyok, sosem volt baj gyerekkoromban a mandulámmal.

14 évesen elballagtam általánosból, felkerültem gimibe. Mire kijártam a kilencediket, kiderült, hogy gyűlölöm. Nem mentem máshová, drága lett volna utazgatni, a városban meg az volt az egyetlen gimi. Már amikor tizedik előtti nyáron menni kellett tankönyvet fizetni, előjött egy rusnya mandulagyulladás, a saját nyálamat nem tudtam lenyelni, kiköpködtem. Sutyiban, joghurtos poharakba, hogy anyám ne lássa, mert nehogy már nyáron orvoshoz kelljen mennem. Annyit tudott, hogy "fáj, amikor nyelek". Aztán tizedik telén már annyira begyulladt, hogy ha kinyitottam a számat akár résnyire is, már nem kaptam levegőt, teli volt vele a torkom szó szerint. Injekciókat kaptam, és bőgve ittam, hogy ne száradjak ki, iszonyúan fájt. Elmúlt, de be-begyulladozott utána is, valamint sokszor ment a hasam, és a gerincferdülésem miatt sokszor kiakadt a hátam, hogy alig bírtam mozogni. Ekkor is elmentem a háziorvoshoz, hogy tudom, hogy nem tud vele mit csinálni, de adjon már igazolást, mert nem tudok iskolában ülni. Reflexből bevágta, hogy Dg.:8, akut tüszös mandulagyulladás. A végére már egy évben kilencszer volt az aktámban, hogy begyulladt a mandulám, holott nem is. Tizenegyedik telén ismét előjött egy ilyen fulladós mandulagyuszi, a háziorvos elküldött a fül-orr-gégészhez, mikor már jobban voltam. Ő kérdezte, hogy hányszor van ilyen egy évben. A mandulámmal maximum egyszer-kétszer volt baj, így megmondtam neki. Azt mondta, hogy amíg a szívemmel, ízületeimmel nincs baj, vagy a hallásomra nem megy rá, esetleg egy évben legalább 4-5-ször nem jön ki, nem kell kivenni, elfér, jó az, ha ott van. Az egyik mandulám valamiért tényleg jóval nagyobb, mint a másik, de ez nem azért van, mert folyamatos gyulladásban lenne, mint ahogy a háziorvos mondta, az meg, hogy pirosas (amit szintén a háziorvos mondott), hülyeség, naná, hogy piros, mikor mandula. Visszamentem a háziorvoshoz a fülész véleményével, és az meg nekem esett, hogy én(!) mit képzelek, mikor neki egy évben kilencszer be van írva a gépbe, hogy mandulagyuszim van. "Jó" gimista lévén persze volt egy-két alkalom, mikor a dokim mandulamániáját kihasználtam, ha nem volt kedvem iskolába menni, de az max egyszer volt egy évben, azt le is vontam belőle gondolatban. Végzős koromban, mikor megint előjött, inkább már átmentem másik dokihoz, aki adott olyan gyógyszert, ami nem volt akkora, mint egy kisebb körömlakkos üveg kupakja, és le is tudtam nyelni (amúgy is nehezen nyelem le a tablettát, és a régi háziorvosom mindig óriási gyógyszert írt fel, amikor pedig a saját nyálamat sem tudtam már lenyelni). Egy hét alatt helyre is jöttem.

Kijártam a gimit, és érdekes módon megszűnt a mandulagyulladásom is, azóta sem volt begyulladva (már több, mint három éve). Utólag elgondolva, talán lelki okokból kifolyólag is jött ki rajtam mindig, mert még otthon bőgve-szenvedve-fuldokolva, injekcióktól belilult csípővel is jobb volt, mint az iskolában ülni.

A fiadnál nem áll fenn valami ilyesmi esetleg?