Miért ilyen velem anyám? Mit gondoltok róla?
20 / F vagyok.
És enyhén szólva már kezd elegem lenni.
Mindenki azt csinál amit szeretne. Nekem nem lehet, mert mindenhez engedély kell. Ha nem szólok neki, kiakad, ordibál.
Ha megmondom, hogy haverokkal szeretnék elmenni valahova, egyből olyanokat mondd, h "nekem ez gyanús" "kik ezek, mit dolgoznak a szüleik" stb.
Hiába próbálok a sarkamra állni, egyszerűen már félek tőle, hogy miket művelhet.
Felnőni nem enged, de ő szerinte engemet felnőttként kezel.
Ha megpróbálok hatni rá, akkor mindíg kihozza a számomra eléggé bunkó szöveget : "amíg az én kenyeremet eszed", "ez az én lakásom" stb.
Most ez jogos szerintetek?
Félreértés ne essék, itt nem a pénzről van szó, mert sosem kérek tőle, és sosem kértem tőle, nem is fogok. A viselkedéséről van szó. (48 éves)
Mással tud normálisan beszélni, ha más azt mondja neki, hogy "ne hisztizz", akkor abbahagyja. Velem csak kiabálni tud. Ha el akarok valamit érni, számítanom kell a fenyegetéseire.
Egy tipikus eset:
Mondja, menjek el fodrászhoz. Mondom majd én elmegyek ha szeretnék, mert az én hajam. Erre mint mindig : "NA EZT FEJEZD BE, mert felpofozlak, amíg itt laksz" stb.
Valaki tudja, hogy mi a megoldás? Egyszer kiabál, másodszor féltékenykedik, harmadszor meg fenyeget. Próbáltam már megbeszélni vele ezt, de nem lehet, mert egyből "akkor keress más anyát" stb, szövegek garmadája.
Miért ilyen? Miért csinálja ezt?
(szüleim már régen elváltak, van egy bátyám, de vele nem csinálja ezt, meg ő lesz*rja, ha anyám ordít)
én a te helyedben már régen elmenekültem volna, ha ilyen szüleim lettek volna... fura, hogy beleszól a hajadba, megmondja, hogy mikor kell levágatnod stb. nekem ilyet a szüleim soha sem mondtak, ahogy én sem nekik...
ha van pénzed a külföldi tanuláshoz, menj el tanulni, és ne türd ezt...
Mert jelenleg nem tudnám megtenni....
De ti mit tennétek a helyemben? (az elköltözésen kívül)
Anyukádnál ez valamilyen betegség. az enyém is ilyen, csak kevésbé (szerencsére). az "akkor keress más anyát" szó szerint(!!) elhangzott kb. 1000 -szer. már harmincas vagyok, de képzeld el, hogy ha hazamegyek, ez még mindig néha elhangzik!
én nő vagyok, tehát nem csak a fiús anyákról van szó.
olyan érdekes, hogy azt hittem, ez egyedülálló eset, és közben kiderül, hogy másoknál pont ez a helyzet.
sajnos nem tudom azt mondani, hogy te változtasd meg a kommunikációdat, ugyanis én is már mindent megpróbáltam, egész kicsi koromtól kezdve, de semmi sem segít. tehát semmit de semmit nem tudsz tenni, csak elmenni otthonról. mivel egy beteg emberről van szó, a normális szó, az észérvek nem hatnak.
amit tenni tudsz, hogy elviseled ezt a helyzetet, amíg anyagilag valahogy össze tudod magad szedni, és végleg lelépsz, csak néha mész haza. az álmaidat ne add fel, találj rájuk megoldást, ha egy-két évvel később valósítod meg őket, az is teljesen jó. de szerintem elsődleges, hogy ebből a káros környezetből valahogy minél előbb kikerülj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!