Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Kikészít a 18 éves lányom és...

Évi59 kérdése:

Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.

Figyelt kérdés

A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.

Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.



2013. febr. 19. 10:48
❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯
 51/220 anonim ***** válasza:
100%
Én is drukkolok, ezek hatalmas lépések! Csak ügyesen!
2013. márc. 12. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/220 anonim ***** válasza:
100%

Én pedig csak ámulok és bámulok, hogy mire nem jó ez az oldal.

Emberek életét menthetjük meg, sorsokat fordíthatunk jobbá.

Hát nem?

Én is drukkolok neked és még sokan mások is.

Kitartás!

2013. márc. 12. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/220 A kérdező kommentje:

Kedves 52! Kedves Mindenki!

Köszönöm a támaszotokat, valóban nagy segítség, mivel erőt ad. Tegnap voltunk a férjemmel a családterápián, nagyon megkönnyebbültem, már az is jó, ha az ember kibeszélheti magából, ami nyomasztja, illetve az, hogy nem vagyunk egyedül ilyen problémával! Legközelebbre megpróbáljuk a gyerekeket rávenni, hogy vegyenek részt, talán közelednek az álláspontok, és az előrelépés lenne! Jelentkezem...

2013. márc. 14. 15:43
 54/220 A kérdező kommentje:
Igazatok volt! Néha tényleg nem lehet ezt bírni. Most megint állandó rettegés az életünk, mert a fiunk belevetette magát - az állandóan bekap rengeteg rivotrilt elvonulásos állapotba -, nem tud néha magáról, nem, jelentkezik, nem válaszol a férjem hívásaira... A barátnője kétségbeesetten hív, hogy mit csináljon vele, mert meg is halhat ilyen állapotban. Szerinte (a lány szerint, aki józan, normális, tanulni akaró egyetemista): a fiunk a szobájába vágyik vissza, ha nem jöhet, akkor megöli magát. Én viszont abba (is) belepusztulnék, ha megint látnom kellene, hogyan tölti a mindennapjait, itthon, esetleg megint gyógyszerezve, semmit nem csinálna,... Eszem szerint semmiképpen ne jöjjön vissza!!!
2013. márc. 18. 07:53
 55/220 Bence_ ***** válasza:
100%

Fiadat a pszichiátriára nem tudjátok bevinni? Ez erősen orvosi eset. Nem anya,apa kategória.

Tudom, hogy ezek kb felesleges szavak. De hátha valahol elraktározódik. Fiad saját maga tehet erről ahogy él. Ti lehettek akármilyen szülők, fiatoknak akkor is lehetősége van, volt arra, hogy változtasson az életén.

2013. márc. 18. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/220 A kérdező kommentje:
Mivel nagykorú, nem lehet akarata ellenére sehova bevinni. Már Zacherrel is sikerült telefonon beszélnem, ő is azt mondta, akkor foglalkozik az esettel, ha a fiunk magától szánja rá magát, hogy segítséget kérjen, minimum telefonon felhívja őt, pld. Hát, ördögi kör, amolyan 22-es csapdája. A tehetetlenség érzése elviselhetetlen, amikor látod, hogyan pusztul el egy korábban erős, egészséges, fitt emberi lény, akit szeretsz!!!
2013. márc. 18. 13:01
 57/220 Bence_ ***** válasza:
100%

Hál istennek sejtelmem sincs. Rettenetesen lehet.

Még egyszer írom, hogy a lelkedet nyugtassam. Erről ő is tehet.

Szerinte ez így rendben van? Mire szeretné felhívni a figyelmet? Ha jól értem akkor otthon is ezt csinálja. Tehát nem a figyelemről szól, mert otthon csak figyeltetek rá.

Párterápiás erről mondott valamit?

2013. márc. 18. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/220 A kérdező kommentje:
Most pénteken lesz a 2. alkalom, először csak a férjemmel voltunk, talán eljön a fiunk is a családterápiára, de ő mindig bizonytalan, mert nem lehet tudni, éppen ilyen állapotban van. Most szóba sem áll velünk, mert nem akarom visszafogadni a korábbi szobájába, és nem bírjuk már anyagilag tovább támogatni. Meg persze nézni sem tudnám, ahogyan él, öli magát, és nem tehetünk semmit. Ha megéri a pénteket (mármint a rengeteg gyógyszertől nem pusztul el, akkor a barátnője valahogy segít, hogy eljöjjön. De ő tutira abban bízik, hogy engedni fogunk, mert nem érti meg, hogy ezen az életformán csakis ő tudna változtatni. Mi mindenben mellette állnánk, ha végre hajlandó lenne segítséget kérni, ha tényleg beteg, vagy végre el kezdene dolgozni vagy tanulni, vagy bármi értelmes tevékenységet.
2013. márc. 18. 13:43
 59/220 anonim ***** válasza:
100%
Nem szabad engedni neki! Ha megtörsz és visszafogadod, akkor most se fog komolyan venni és majd röhög a markában, hogy szívhatja a véredet. A lányoddal mi a helyzet?
2013. márc. 18. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/220 A kérdező kommentje:
Csökkentek az őrjöngések, hangos hisztik, kemény sírások akadnak. Most gyűlöl, utál, rossz anya vagyok szerinte, és fukar, meg neki nincs se nadrágja, se semmilyen ruhája, stb. Szóba nem igazán áll velem. Talán őt is sikerül elcsalni pénteken, jó lenne... A fiunk rengeteg gyógyszert nyom magába, a szakadék szélén táncol, borzalmas...
2013. márc. 19. 00:07
❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!