Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:Az ötlet jó, hogy agyaljanak min változtatnának. Így legalább gondolkodnak.
Sajnos mindenkinek kell változnia. Neked is.
Hiszen egy család vagytok és ezt együtt főztétek. Éppen ezért együtt is kell megoldani.
Természetes, hogy ott most neked rossz. De jó, hogy léptél. Felkavartad az álló vizet.
válasza:Igen, jó, hogy volt bátorságod elmenni.
Dicséret nem jár a "O"-ért. Persze a pszichológus nem ad egy tervet, ami vezessen, csak osztja az észt.
A probléma az, hogy drogozik a fiad.
Az én fiam is ópiátfüggő volt évekig. Volt vagy 6 elvonókúrán,de nem használt.
Ott meg rászokott a nyugtatókra, mert nem foglalkoznak a drogosokkal, altatják őket, aztán össze van égve a kezük a csikktől, mert nem veszik észre, hogy ég a bőrük, és elesnek, mert annyira le vannak szedálva, hogy nem tudnak menni.
Ennyit az ingyenes elvonókúráról.
A főorvos asszonyságot felhívtam telefonon, úgy lebasztam, hogy alig állt a lábán, másnap már tudott beszélni a fiam,mert nem is kellett annyi gyógyszer.
Rég volt ez, 12 éve.
Aztán találtam az újságban egy cikket, egy volt drogos megtért Istenhez, megkerestem, eljött a lakásunkba, és beszédet tartott, ott volt a két fiam haverostul, leesett az álluk, milyen normális lett a srác.
Egy volt drogos tud segíteni, ha már nincs más,így van ez az alkoholistáknál is.
A kemény szeretet jó, de nem működik 1 napra rá. Sok idő kellett ahhoz, hogy elromoljanak a dolgok, és sok idő újraépíteni mindent.
De írott szabályokat kell bevezetni, amit MINDENKINEK be kell tartani, és ha nem tartja be, jöhet a "bünti", felelősségrevonás, következmény, stb. Mindezt közösen.
Következetesnek kell lenni.
válasza:Mondjuk azt tudni kell, hogy egy drogos hülyét csinál mindenkiből, akiből lehet.
Persze könnyen, mert nem hétköznapi húzásaik vannak, hanem sokkal durvábbak, és áll az ember mint bálám szamara, mert tehetetlen és nem tudja a megoldást.
Én is elolvastam ezer könyvet, drogról, hatásairól, önismeretről, kemény évek voltak, és a fiamban visszamaradt egy hülye gondolkodás, nem akar dolgozni, lusta.
Most, hogy nincs pénzük, vajas kenyeret ehet vasárnap, ez a következmény. Most már keres munkát, így majd rájön, hogy nem tartja el senki.
Én is eladósodtam mellettük, de vége ennek, most aztán gondolkodik keményen mi legyen.
Az hoz változást, ha maga dönti el, hogy vége a hülyeségnek, fel kell nőni, amúgy más hiába mondja, leszarják.
válasza:Szigorú szeretet deiníciója
Olyan nevelési elv, amelyben a szabályok be nem tartását szigorúan követik a megfelelő következmények - ennek a célja általában a felelősségtudat kialakítása/fejlesztése (vmilyen függőségben szenvedő felnőttekhez való viszony vonatkozásában is szokták használni).
Lehet egy adott helyzetben való viselkedésmód is, amikor olyasmit teszünk, ami a másik ember épülését szolgálja, de nem feltétlenül okoz jó érzést annak, aki adja/kapja.
***
“A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.”
(John Rosemond gyermekpszichológus)
***
Következetes szeretet
A következetes szeretet lényege, hogy elsősorban nem a szigorúság, a keménység vagy a kérlelhetetlenség lesz a fő szempont, hanem a jó szándék.
A következetes szeretet bizony lehet bántó/büntető/tiltó/ is... , de itt a bántás/büntetés/tiltás mellett folyamatosan jelen kell lennie a jó szándéknak, amit annak a személynek is folyamatosan éreznie kell, akivel szemben ezt/ezeket – általában nevelő célzattal – alkalmazzák.
***
válasza:Talán sokan nem tudják, hogy a drognak, alkoholnak spirituális hatásai is vannak.
Pl. különféle élmények, amikre azt hiszik hogy azok valósak. Így teljesen elrugaszkodnak a földtől, tönkremennek a kapcsolataik, nem dolgoznak, rombolják a testüket.
Kialakul egy felsőbbrendüségi érzés, a drog megerősíti az egót, az illető mérhetetlenül beszke és fölényes, mert a drogos illúzió élményeit, spirituális élményeknek, megvilágosodottságnak tudja be. :DD
Óriási tévedés az egész. nos, nehéz kiszállni a királyi székből utána, tudom én a fiamról, és a kérdező is tudja.
A tudatmódosító szerek hatása:
David R. Hawkins a függőségről
http://www.youtube.com/watch?v=6p8v5wjiA-g&list=PLaTh6scaeWP..
Tudattérkép. Mi van 200 alatt.
köszönöm a válaszokat! Ezen elgondolkoztam:
“A jó nevelés azt jelenti, hogy HELYESEN reagálunk gyermekünk HELYTELEN viselkedésére.”
(John Rosemond gyermekpszichológus)
A mi konkrét esetünkben mi (lenne) a HELYES reakciónk? Kinek,ki szerint helyes a helyes reakció? Kinek megfelelő? Jó-e a helyes reakció? (Objektíven nézve)? Kell-e áldozatot hozni érte, vagy a helytelen módon viselkedő 'gyerekért'? Ezzel nem őt erősítem-e abban, hogy csak így tovább, elvégre a másik még áldozatot is hoz, hogy nekem jó legyen? Vagyis van-e egyáltalán helyes reakció? Nem ragozom, csak az érdekelne, hogy mik lehetnének a mostani szitunkban az aktuális (helyes) lépéseink? Merre tovább?
válasza:Meg kell mondjam őszintén, én nagyon szkeptikus vagyok a pszichológusokkal kapcsolatban. Négy gyerek, és a saját életünk különböző időszakaiban, különböző súlyosságú problémákkal kapcsolatban nem egy alkalommal jártunk különböző szakembereknél. Nevelési tanácsadótól a drága magánrendelésig volt köztük mindenféle. A közös az volt bennük, hogy nem tudtak, illetve nem adtak tanácsot. Elméletileg biztosan jól tudták a szakmájukat, a jó szándékukat sem vonom kétségbe. De szinte minden alkalommal életszerűtlen javaslatokat adtak. Olyasmit, aminek lehet, hogy papírforma szerint hatásosnak kellett volna lenniük, de a mi családunk KÖZÖS életébe nem lehetett beilleszteni őket.
Kicsit ilyennek tűnik az is, hogy TI alkalmazkodjatok a fiatok igényéhez. TI örüljetek annak, a "sikernek", ha nem nagyon lop meg benneteket drogért, csak egy kicsit, vagy nem folyamodik tettlegességig, mert nem engedtek neki. Biztosan rémesen érzi magát ő is, de azért álljunk már meg egy kicsit! A fiadnak tudomásul kell vennie, hogy amit, és ahogyan teszi az tarthatatlan. Saját maga, és miattatok is. A megértő elnéző "majomszülőség" már bizonyíthatóan csődöt mondott. Itt már nem elméleteket kell gyártani, mert túl vagytok azon a határon, hogy kísérletezgessetek vele, hátha sikerül. Tehát feltételeket kell szabnotok, amiknek a mentén gyógyíttatni tudja magát, és kimászhat a magának ásott gödörből. Ebben lehet neki segíteni, semmi másban!
Nem bírálni akarom a pszichológusok hozzáértését, de hidd el, hogy a "józan paraszti ész" és logika, sokszor többet ér 10 tudományos disszertációnál.
Én változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy KEZDETBEN csak kemény elhatározással, és szabályokkal tudjátok elejét venni annak, hogy ennél katasztrofálisabb helyzetbe kerüljetek. És ebben a fiatok véleménye, vagy igényei nem számítanak, mert őt pillanatnyilag egy cél vezérli; a napi adagja megszerzése bármi áron.
Majd lehet dicsérni, meg simogatni a buksiját, ha keresztbe teszi az első szalmaszálat a saját maga érdekében.
Ha tudsz, tarts ki egy kicsit még a barátnődnél, bár tudom, hogy szörnyű lehet ebben a helyzetben magára hagyni a párodat, és távol lenni az otthonodtól. De ha most visszamész, rövid időn belül ott fogtok tartani, mint ez előtt.
válasza:Kedves Kérdező!
Egy-két konkrét esetet hozz.
Emelj ki 2 problémát, és írd be.
Én ma ezt tettem.
Írtam, hogy a fiam akar dolgozni, de szorul a hurok, nincs pénz, én sem tudom egyedülállóként támogatni.
Plusz itt a barátnöke , 47.000 ft os kersettel, - 20 ezer gyerektartás.
Szóval megmondtam, de nem bunkón, hanem rendesen, hogy egyszerű kaját is azzal a feltétellel kapnak, ha cserébe segítenek valamit érte.
Mert aki mindig csak úgy kap, elkezdi elveszteni a tiszteletet, a segítője iránt.
Átvette az irányítást, és nem tett magáért semmit.
Nos, ha dolgozunk kapunk fizetést. A boltban sem adnak önzetlenül kaját, fizetés nélkül.
Vissza kell állni az adok-kapok egyensúlynak, mese nincs.
Szóval, írj példát.
Konkrét kérdések:
1. Például közölte, hogy ő nem keres munkát, mert még nem olyanok a körülményei, hogy dolgozni tudjon. Kifárasztja a sok problémája, illetve otthon főzőcskézik, mosogat, illetve eljár többször / hét edzeni. Ezek mellé nem fér be egy munka sem. Bevételi (állandó) forrása nincs, nem is igazán érdekli a dolog, ezt majd egyszer... Magyarázhatsz neki bármit, mert aki dolgozik - szerinte - lazán hülye. Tanulás nem érdekli, mármint gyakorlatilag nem, majd ő egyszer személyi edző lesz, ki tudja mikor, és ki tudja mit tesz majd, ha ilyen állás nem lesz...???
2. Ha haza mennék, nem lenne jogom - szerinte - megkérdezni, miért lebzsel egész nap, elvégre az ő idejében azt csinál, amit ő akar, akkor van otthon, amikor ő akar (akár egész napokon át).
Az eddigi beszélgetések semmire nem vezettek, egészen más világban élünk, egészen más felfogással, mindenben eltér a véleményünk, amivel semmi baj nem lenne, ha nem erőltetné ránk, hogy ezt nézzük.
Vagyis várjuk meg, amíg a pszichológusok szerint már lehetséges - esetlegesen - számon kérni, vagyis tűrjünk a végtelenségig? Közben, állandóan azon rettegek, hogy mit tud még ellopni, vagy megbüntetik a buszon, vagy leüti az ellenőrt, vagy a diákhitel visszaadásával sem fog foglalkozni, egyre süllyed le anyagilag...
Ilyen érzés lehet, amikor egy lavina maga alá temet, miközben egyre nő a görgeteg. Fuldoklás állandó érzése.
válasza:Matt.
Megdöbbentő.
Hát pont ebben a cipőben járok,mert nem akar dolgozni a fiam, aki 33 éves.
Nem tudom, mi a helyes. A legtöbben azt írják, kidobni őket.
Alig van mit enni. Nem érdekli.
Te ezek a gyerekek olyanok, mint ha bosszút állnának, mint a filmben.
Én jó családból származom, az őseim is dolgos emberek voltak, nem ittak, mitőlünk sem tanulhatta.
A világ romlott meg. Vannak akiket ennyire magával ragad, a sok kísértés: pia, cigi, drog, tv, újság, autók, internet, szex, stb.
Az emberek nagy része varázslat alatt áll, és alszik.
Nem tudom, mennyit kell szenvedni valakinek, hogy felébredjen?
Van aki nem ébred fel, csak bosszúállóbb lesz.
Nem voltunk tökéletes szülők, de ekkore szarok sem, a volt férjem piált, de dolgozott, még félholtan is.
Szóval, fel van adva a lecke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!