Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.

Nagyon nehéz helyzetben vagy. Az a baj hogy a gyerekeid átvették az irányítást. Ők a főnökök. Ezen kellene először változtatni. Nekem a családom megtehette hogy fizetősre menjek, de én nem követeltem hanem megkérdeztem, és végig lelkiismeret furdalásom volt hogy ennyit ráköltöttek.

Szerintem a havi 25 ezer is sok így hogy nincs nagy jövedelmetek. Én ezt is megvonnám tőle. Majd ha megtanul szépen kérni akkor talán. De a havi 25 így is sok. Vállaljon nyáron diákmunkát. Nagyon keménynek és drasztikusnak kell lenned.És erősnek is hogy megvonj tőle mindent. Veszteni nem sokat tudsz már, hiszen így sem néznek a gyerekeid semmibe. Talán még visszafordítható a dolog. Mi mindig is jól kijöttünk anyukámmal, de ha ennyire el lennék szállva -ha 18 évesen is- de helyre pofozott volna már szó szerint és igaza is lenne.A dührohamnál 2 füles és egy fej mosás.Pénz meg megvonva.

Hát, ez nagyon szomorú. Azon kívül, hogy próbálsz velük beszélni és a hisztériák, nyafogások ellenére sem adsz pénzt, nem tehetsz semmit. Persze egy egyetemistának kell valamennyi pénz, többnyire fénymásolni, vagy hasonló, de ha otthon lakik, ételre, ruhára, bérletre valószínűleg nincs gondja. Mivel még középiskolás, az osztálypénzen, szalagavatón kívül más költsége nem nagyon lehet. Így a helyetekben én lecsökkenteném ezt a 25000 Ft-ot havi 5-re és 2 összegben adnám neki oda. És mondd el neki, hogy ha költségtérítéses szakra megy, akkor diákhitelt kell majd felvennie és, ha végez, neki kell visszatörleszteni, mert havi pár ezer Ft-nál többet, ha megszakadtok se tudtok adni. Aztán hadd hisztizzen, őrjöngjön, tudsz vele mit csinálni? Attól nem lesz pénzetek. Mindjárt itt a nyár, nem kell majd tanulnia, menjen el dolgozni. Ha pedig azt mondja, hogy rossz anya vagy, helyeselj neki, hisz te is úgy látod, hogy másként kellett volna. Elhiszem, hogy fáj ilyet hallani a gyerekedtől, de biztos meglepődne, ha egyetértenél vele. "Igen, rossz anya vagyok, lecsökkentem a zsebpénzedet is, ha nem tetszik, menj el dolgozni a nyári szünetben!" Nem kell mentegetőzni, meg sírni, hogy mondhat ilyet (majd kiírod magad, ha nem látja), lássa rajtad az elszántságot. És a férjednek is kösd a lelkére, hogy ne adjon neki többet, mint amennyiben megegyeztek, legalább magatokkal ne csesszetek ki, legyetek következetesek, különben azt fogja hinni, hogy van itt pénz, csak anya szívózik egy kicsit, ha jobban hisztizek, majd apa ad. De apa se adjon! Ha valamit eldöntesz, ragaszkodj hozzá. Ha azt mondod, nem adsz több pénzt, ne adjatok, ha azt mondod, hogy nem tudod finanszírozni az egyetemi tandíjat, ne rágd ezen magad. Mondd el neki, hogy nálatok lakhat, de ennyi, ha kollégiumba kell mennie, majd fizeti a hitelből azt is és kész.

A fiatoknak megpróbálnék munkát keresni, ha van erre lehetőségeket. Ha találtok és nem érdekli, akkor nincs mit tenni, végleg le kell róla venni a kezeteket.

Igen, ti rontottátok el őket, de ez nem jogosítja fel őket arra, hogy szívják a véreteket. Meg kell érteniük, hogy nincs pénzetek, nem fogtok hitelt felvenni azért, hogy ők elköltsék. Fogjatok össze a férjeddel, ne tegyetek egymásnak keresztbe azzal, hogy az egyikőtök ez mondja, a másik meg amazt.

Egyébként a demokratikus nevelés nem azt jelenti, hogy ha a gyerek elszarja magát, akkor megveszünk neki mindent. A demokratikus nevelés lényege a következetesség, s ez nem azt jelenti, hogy ha a gyerek akar valamit, akkor azért ő addig hisztériázik, amíg megkapja. Először csak egy csoki, egy baba, aztán drága ruhák, majd az egyetemi tandíj, végül egy lakás. Ezt nem szabad hagyni még akkor sem, ha az embernek van rá pénze. A gyereknek tenni kell érte, s nem csak az a dolga, hogy jól tanuljon, hanem igenis segítsen a családjának a lehetőségei szerint. Ha még kicsi, pucoljon krumplit, söpörjön fel, ha már 18 éves, menjen dolgozni, ha a családi kassza ilyen rossz helyzetben van.

A lányod nem felelősségteljes, nincs önuralma és nem tud normálisan kommunikálni veletek. Nem tekinthető felnőttnek, hiába 18 éves. Nem lehet az, amit ő akar. Olyan ez, mint a kis óvodás, mikor földhöz vágja magát egy szép csomagolású valamiért a boltban. Te valószínűleg megveted neki anno azt a valamit, ezért tudja, hogy hisztériával nálad el lehet érni mindent, akármit. Ne hagyd magad!

Ne haragudj kérdező, de ez a helyzet nem a gyerekeid bűne, hanem a tiétek. Aki 18 évesen leüvölti a leszázalékolt agyműtött anyja fejét, mert a gazdag haverjai életét szeretné élni a nincs-ből, azt nem most kezdtétek rosszul nevelni, hanem rosszul nevelve nőtt fel.

A 24 éves tolvaj, munka nélkül lézengő fiadat már nem is említve... Ha ezt ép bőrrel akarjátok megúszni, akkor a "demokrácia" után itt az ideje bevezetni a diktatúrát. A lányod nagykorú, a fiad még inkább. Mostantól az van, amit ti jónak láttok. Üvöltözni lehet, de akinek kevés amit otthonról kap, az keresse meg magának a rávalót. Ne vitatkozz, és ne próbáld őket meggyőzni. Ha nem tetszik, el lehet menni oda, ahol ingyenélésért többet adnak! Nyugodtan meg lehet őket fenyegetni kényszer kijelentéssel, zárcserével, ez ebben a helyzetben nem túlzás. Egy hónap alatt rájönnének, hol van a helyük, és mit tesznek ők hozzá a saját aranyifjú életükhöz.

Szerintem még mindig nagyon engedékeny vagy. Pedig a gyerekeiddel (közelebb a fiadhoz) egyidős vagyok, és én is megkaptam sok mindent, de el is mentem dolgozni 15 évesen, azóta sincs ez másképp. Én egy rohadt forintot nem adnék egyiknek sem, főleg nem a lányodnak. Mindjárt itt a nyár, menjen el dolgozni, tudja meg, hogy milyen a valóvilág.

Ez több szempontból is jót fog tenni:

1. Nem titeket húz le, pláne egy negyed fizetéssel.

2. Mielőtt még jobban elszállna és mielőtt egyetemet végzett nagyarcú lenne, megtudja, hogy milyen egy mekiben, vagy bárhol dolgozni, ahol bizony kihasználnak, és nem fizetnek meg.

3. Annyira elfáradna, hogy nem lenne ereje a hisztire, és követelődzésre.

A fiad meg már felnőtt ember, oldja meg, segítettetek neki eleget.

Egyébként meg gusztustalan, hogy ennyi műtét után nem segítenek semmit, sőt, még idegesítenek. Tavaly egy barátnőm anyukája szintén átesett egy agyműtéten, és őt is leszázalékolták. A barátnőm éppen érettségi előtt állt, egy fagyizóban dolgozott, mégis ahol tudott segített.

Te pedig legyél határozott, és szigorú, mert máris a fejedre nőttek a gyerekek. Ahogy már írták is, veszíteni valód már nincs, mert sajnos tényleg úgy tűnik, hogy nem tisztelnek.

Nehéz lesz nektek. De nem a gyerekek miatt. Magatokon kell változtatnotok. Ha ti változtok akkor változni fog az életetek evvel a gyerekek is.

"akkor öngyilkos lesz" Természetes, hogy aggódsz a gyerekért. Ha nem lesz majd aki eltartsa mert ti ebbe beledöglötök akkor mi lesz vele? Öngyilkos lesz?

Sokkal jobb ha ti szárnyaitok alatt tanulja meg milyen az élet és nem egyszerre szakad a nyakába.

Többiek leírták a tennivalót.