Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:Szerintem "körülöttük forgott minden" lehetett a banánhéj. Ott vetettétek el azokat a magvakat, amelyből kinőtt a "mindent megkapok erőfeszítés nélkül" gyümölcs.
Kockasajttal annyiban nem értek egyet, hogy nem a világot kell szidni, abból nem lesz előrelépés. Szorgalmas munkával és megfelelő viselkedéssel most is előre lehet jutni. Rendszerváltás előtt valóban az "állambácsi" gondoskodott mindenről, most már az egyénnek kell.
Megoldást csakis az fog hozni, ha a gyerekek a saját bőrükön érzik, hogy tenniük kell a saját boldogulásukért. Persze, hogy könnyebb út a szülők felé tartani a markukat, mint dolgozni érte.
A rossz társaságra is kár bármit fogni. Nekem is kínálgattak kamaszkoromban drogokat, viszont képes voltam nemet mondani, emellett megőrizni az akkor fontos emberi kapcsolatokat.
Ha nem akartam alkoholt inni, akkor előzőleg elkértem a családból egy slusszkulcsot és azt lóbáltam, hogy "bocs, vezetek..", vagy szándékosan kocsival mentem.
A gyerekkori neveléssel utólag már nem sokat tudtok tenni. Jelenleg következetesnek kell lenni és nem felülni a zsarolásoknak. A net csurig van önfejlesztő könyvek online változatával, illetve nagyon tudom ajánlani, hogy olvasgass "asszertivitás" témakörben. Az ezzel foglalkozó tananyagok gyakorlatiasan is megtanítanak arra, hogyan kell húzós konfliktushelyzeteket hatásosan kezelni.
Ahogy olvaslak, eddig jól csinálod. Ne add fel és ne várj gyors változást, ennyi idősen ez már időt igényel. Akár éveket is.
válasza:Nagyon jókat írtál, egyetértek veled.
Igen, ha valaki szorgalmas, még ma sem kell éhen halnia.
és az is igaz, hogy a világot az emberek irányítják az ilyen-olyan gondolkodásukkal.
Amilyen az ember, olyan a világ.
válasza:Mi újság?
Történt valami reményt keltő változás?
Reményre talán okot adhat, hogy - szerintem -, mindannyian próbálunk változni és változtatni: én a magam részéről nagyobb türelmet próbálok tanúsítani, kifelé azt mutatom, hogy nem törődöm annyira azokkal a dolgokkal, amiket másképpen "kellene" csinálni: pld. munkát kellene nagyobb intenzitással keresni, több időt, energiát szánni a bevételei források keresésére, kevesebbet foglalkozni a kajálással, a fiunk néhány szabályt kezd betartani (keménységem és eltántoríthatatlanságom kimutatására). A lányunknál most nem erőltetem a kötelezettségeket, mert állandóan tanul (érettségi + felvételi), inkább segítem, amiben tudom: még szívesen ki is kérdezem, ha padlón van, akkor lelkileg felemelem. A férjem néha rászól, ha rondán beszél velem... (Ez már tőle egy nagy előre lépés!!!)
Hát, igazatok van/volt: apró eredményeknek kell örülni!
válasza:Nálunk nem jó történt.
Ma a fiatalok összebesztek, most mentek el, de külön mennek ők is.
Mindenért engem hibáztatnak. A fiam nem dolgozik, nem is akar, egy fillért nem adnak, 3 napja iszik, csavarog, nem is láttam, kiderül hogy valami drogfélét árul, és engem átkoz.
na, szépen vagyunk.
Elmentek.
válasza:Ma pl- azt mondta, hogy én baltáztam el, mert ő megszületett.
Meg nem hagyom békén őket.
3 napja nem is találkoztunk, mert elhatároztam nem szólok semmiért.
Erre összevesztek ma, nélkülem, de akkor is én vagyok a hibás.
Már havi 10 ezret se kaptam. De kölnire, új farmerra van pénz.
Gyakorlatilag minden bajáért más felel.
A barátnője azt mondta nem árul legélis drogot, csak kitalálta, mert mérges volt.
te, ezek nem normálisak.
Most nem jöhetnek haza. Még ők akarnak jogokat. ma majdnem nekem jött a fiam, mert megkérdeztem, tényleg megint drogozik, és árul is?
Sza az egész.
Imádkozok, értük, meg magamért.
Látom nálatok sem változott a helyzet.
Hát én nem tudo mi lesz.
Ezt a káoszt.
Én rendes családban nőttem fel, igényes emberek között, és ilyen lehúzó, lusta emberek vesznek körül.
Megértem az aggodalmadat Évi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!