Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:Átfutottam egy kicsit az oldalt, hát nem tudom...
Csak arra vigyázz, nehogy valami sarlatán kezébe kerüljetek, aki csak a pénzre megy, hamar "kiforgatnak a vagyonodból"!
A legnagyobb elővigyázatossággal kell az ilyen "csodadoktorokhoz" hozzáállni.
Kérdeztem már, végül is eladtátok a házat?
Nyugtalanít Évi hallgatása, ahogy itt láttam, nagyon beteg volt már előzőleg is...
Hát sok sikert kívánok, szívből remélem, hogy csak sikerül már valami Nektek is...
Valahogy ismeretlenül is megszerettelek Benneteket!
Ölellek.
Kedves Kockasajt! Kedves Julianna!
Sokáig nem jártam itt, nem igazán jutottunk előre. Az ajánlott Alapítványnál többször jártam (A Helyen) - a szülői csoportba mentem el, de summázva be kell látnom, hogy sajnos csakis a 'delikvens' léphet(ne) előre, közben Zachert is sikerült telefonon elérnem, aki szintén ezt mondta, vagyis én hiába akarok bármit tenni a fiam helyett, ha nem akar ő változtatni, nem lesz előrelépés!!! Továbbra sincs munkája (kb 2 hetet + 3 hetet dolgozott), nem tanul, mostanában megint agresszívvé válik, teljes depresszíóba esik, mindenért minket hibáztat, de legalább nem velünk él... Több befekvős, terápiás helyre sikerült vele elmenni, de mára már csak 3 hely maradt, ahová felvennék. Csak rajta múlik, bemegy-e? Különben nem lesz javulás az életében. A rengeteg adóssága egyre gyűlik, már lefoglalások vannak folyamatban. (Bár nincs már semmije, de mégis jönni fognak...
Igazatok van, őrült világ, őrült hely, de azért nem kellene a tömeg után menni a hülyeség terén, ezeket a lépéseket sajnos ő tette meg, hamarosan jelentkeznek az eredmények, de nem érdekli, mintha az agyával lennének gondok, nem érti, mi zajlik 'körülötte' az ő életében. Mostanra egyetlen lehetőségként az maradt, hogy teljesen elszeparáljuk magunkat az ő életétől, és megszakítjuk vele a kapcsolatot, (belegondolni is szörnyű: hová jutottunk): talán így, magára maradva, 50 % esélye van, hogy az igazi mélypontról ő maga akar elindulni, végre, felfelé! Az összes szakember (mert az elmúlt időszakban jártunk soknál) azt vallja, hogy ez az egyetlen jó lépés a részünkről. Persze kérdés, hogyan tudjuk ezt meglépni?! Azt kell megértenünk és feldolgoznunk, hogy különben elpusztítja magát, nem lesz esélye. Őt a gyógyszerek teszik agresszívvá, a fű is jelen van az életében (nem sok, de az ő esetében a mennyiség mellékes szerintem. Én hiszem, hogy még mindig nem késő, de csak rajta áll a dolog... Kockasajt, írhatnál bővebben: talán a Te esetedben is az elhatárolódás, kapcsolat megszakítás lenne helyes??? Én belátom, hogy felesleges tűrnünk a végtelenségig, mert ezzel azt az érzést erősítjük bennük, hogy az a helyes, ahogyan ők élnek...
válasza:Sziasztok, szia Évi!
Tanulságként másoknak is.
Nemcsak ajánlottam a Hely-et, de fel is hívtam Rendi Marit, akinek a fia 10 éve tiszta,és ő is mondta, hogy itt csak a szigorú szeretet számít, és nem kell részt venni a játszmákban, hanem egyedül kell hagyni a gyereket, el kell engedni a kezét, és hadd tapasztalja meg a tettei következményeit, és mindent ami vele jár.
Előzmények: A nem dolgozás, a pia és az alkalmankénti drogozás meg is hozta a hatását, a fiamat végleg elhagyta a barátnője. Ő azt mondta, miattam, :))) na mindegy, ez a lemez ismerős, mindenki hibás csak ő nem.
Kétszer nem normálisan viselkedett, kihívtam a mentőket éjjel, el is vitták, a megyei kórházba.
Reggel hazajött, egész nap normális volt, éjjel hallom a furcsa zajokat, hát már megint bekábult.
Azonnal hívtam amentőt, akkor már a pszichiátriára vitték. Amit találtam cuccot, kidobtam. Növényi tápsó, illegális drog, ilyeneket kapni fing pénzért a neten, már 200 ft-tól.
Megmondtam neki,ahányszor észreveszek valamit, hívom a mentőt.
Ezek után elment dolgozni Pestre, valameddig volt alkalmi munka. Hazajött, mindjárt nagy volt a szája, kidobtam, ezt eljátszottuk kétszer.
összetört állapotban hazakéretzkedett, és megígérte elmegy dolgozni.
Azóta eltelt egy hét, holnap megy dolgozni, 2 nap próbaidőre.
Itt vagyok vele egyedül, egyik nap is nagy volt a szája, olyant ordibáltam vele, hogy azóta nem semmit csinálni. Kérdés meddig.
De nem hülye, látja hogy szorul a hurok, lépnie kell, mert nekem nincs pénzem eltartani.
Ja, és ő is csinált adósságot, meg ki tudja mit, jött a levél, hogy jönnek foglalni.
Én mindenhova illedelmesen írok, hogy a lakás az én tulajdonom, ( sajnos még nem vették meg), a gyereknek semmije sincs, csak ami rajta van, ide nem jöhetnek. Próbálják meg a kárt máshogy behajtani, közmunka, stb...Ennyi.
Mondtam a fiamnak is, felejtse el a majd lesz valami dumát, és azt is, bármit csinál, ő felel érte, nem mentem ki többit semmiből.
válasza:Évi, igen az elhatárolódás a helyes, nálunk nem megoldható, mivel a fiam egyedül maradt, nem tud hova enni.
De ha a Te fiad nem otthon lakik, akkor jobb ha így is marad. Akkor szabadulna el csak a pokol.
Nálam lehet követelőzni, az az idő lejárt. Megmondtam, ha kell pénz, dolgozzon meg érte, de becsülettel, vagy ha sokat szórakozik, senkivel cseszik ki csak magával, aztán mehet a börtönbe.
Nem-et kell mondani. Az ember szereti a gyerekét, de nemet kell mondani.
Jó módszer, ha a másik nem változik, változzunk mi. Akkor kénytelen lépni valamit. És nem szabad hogy lássák rajtunk , hogy ha panaszkodnak sajnáljuk őket.
Mindannyian esszük a tetteink gyümölcseit. Én is eszem a magamét, más is egye meg a magáét.
Nem igaz?
válasza:Na, annyira siettem, hogy ne hagyjak ki semmit, egy csomó helyesírási hibám let. :)
FONTOS: Valóban futhatunk fűhöz, fához, ha valaki nem jut el odáig, hogy beismerje hogy baj van vele, és segítségre szorul.
Ha ezt nem teszi meg, akkor be kell keményíteni, nincs mit tenni.
Ma megkértem a fiamat egy kis segítségre, de mintha a fél karját kértem volna el, szóval borzasztó, hogy ezt senkitől nem láthatta ezt a baromi lustaságot és kényelmességt. Hát majdnem fáj megmozdulni.
Pedig meg fogja szokni a munkát, mert semmije nem lesz, és látom idegesíti hogy nincs semmije, még egy tv-je se, se telefon. Már 7-kor le kell feküdnie. Hát ezt csinálta magának, mindenét eladott, most ez van, egy 2000 ft-os telefonért is meg kell dolgoznia keményen, mert kap sehonnan se pénzt, és semmi mást.
Remélem tanul lassan, és ébredezik.
válasza:Sziasztok!
Sehol, senki?
BÚÉK!
Remélem jobb lesz mindenkinek, magunkat is beleértve.
válasza:Boldog újesztendőt Neked is, Kockasajt! :)
Nem tudom, mi lehet Évivel, úgy látszik, nemigen jön többet erre a fórumra.
Igazán remélem, hogy nincs komoly baj náluk.
És Veletek mi újság? sikerült valamit elérni a fiaddal?
Ölellek.
válasza:Sajnos nem nagyon. Munka sincs, tél van. Legalábbis nem töri össze magát, hogy legyen pénze. Minek, itt vagyok még én.
Tavasszal remélem szét tudunk költözni. Ügyes ő, ha nincs a közelében senki.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!