Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:
válasza:Szia, Kockasajt! :)
Sokszor eszembejut nekem is, hogy mi lehet Évivel és Veled.
Nálatok mi újság?
válasza: válasza:Sziasztok!
Köszönöm a kérdést.
Nekem anyukám meghalt január 10-én, 13 hónap kórházi tartózkodás után. :)
Érdekes hogy utána pár nappal a fiam elment Pestre dolgozni a kisebbik fiam mellé, azóta is ott van. Remélem marad is, saját maga miatt. Én megvagyok, ha van idejük hazajönnek.
Sok a dologm, ház eladás, (anyukámé), kipakolás, de lassan minden megy.
Nem tudom mi lehet Évivel, aggódok érte.
Minden jót Nektek!
Időnként azért benézek én is.
válasza:Fogadd őszinte rászvétemet, Kockasajt!
Énédesanyám után a húgomat és a negynénémet veszítettem el. Alig három év alatt három ilyen súlyos csapás... Nem könnyű!
A gyerekek viszont jól megvannak, remek állásuk van, ami normális is, hiszen sokat tanultak érte.
Én is aggódom Évi miatt, remélem nincs baja, csak valami oknál fogva nem jön már erre az oldalra.
Örülök viszont, hogy a fiad dolga rendbejött, remélem, tartós lesz!
Csókollak.
válasza:Hát sajnos nem tartós. Hamar megunja a munkát. Van akinek veleszületetten büdös a munka. Senkitől nem láthatta.
Ilyen amikor fiatalkorban a drog átprogramozza az ember elméjét.
Nem, nem csak a szülő a hibás. Hozott anyagból lehet dolgozni. Dolgozni természetes. Ezt láttam a családban, és a gyerekeim is ezt láthatták.
Senki nem volt drogos, munkakerülő, se alkoholista. Csak az ex férjem az utóbbi, de dolgozik még félholtan is.
Egyet tudok, nem tartok el senkit, ugyanis nincs miből.
Aki tudna dolgozni de nem akar, az vállalja is a következményeket.
Évi, jelentkezz!
válasza:Én ugyan nem Évi vagyok, "csak" Julianna (levettem a nevemet egy őrült miatt, aki rámszállt, és minden válaszomat lepontozza, emellett ocsmány szavakkal szidalmaz, előttem ismeretlen okból).
Nekem sem tetszik, hogy Évi ennyi idő után sem válaszol. Félek, hogy a helyzete vagy az egészsége rosszabbodott, vagy még súlyosabb dolog történt vele...
Rettenetesen sajnálom, hogy a fiaddal nem tudsz egyről a kettőre jutni!
Mégis, így miből él? Hol tud lakni, mit tud enni munka nélkül?
Rettenetes átok a drog, minden formájában.
És ennek a család issza meg a levét, mert ha segíteni már nem is tud, a szülők szíve vérzik.
A narkósok nem csak a saját életüket teszik tönkre, hanem egy csomó más emberét is, akik csak szépet és jót kívántak nekik, és becsületre nevelték őket.
Különösen az édesanyák, akik nem tudnak nem törődni a gyermekeikkel.
Tista szívből sajnállak, és remélem, hogy valami sokk vagy egyéb dolog még rendbehozhatja a fiad életét.
Ölellek.
válasza:Sziasztok!
Nem tudok aludni.
Eszembe jutott Évi, hogy mi lehet vele. nagyon aggódom érte.
Nálunk az van, hogy kénytelen a fiam előbb-utóbb komolyan venni az életet, mert látja, hogy senki nem fog segíteni neki, főleg nem eltartani.
Remélem jól teltek az ünnepek! Nekem jól, csak hiányzik anyukám, az első karácsony volt nélküle.
Minden jót Nektek, majd benézek, hátha ad életjelt magáról Évi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!