Kikészít a 18 éves lányom és a 24 éves fiam, mit tennétek a helyemben? 53 éves budapesti anyuka vagyok, akit 3 agyműtét után leszázalékoltak, vagyis: nem dúskálunk anyagiakban.
A férjem egy szelíd ember, aki (velem együtt) mindent megtett azért, hogy a két gyerekünknek „mindene” meglegyen, vagyis első helyen mindig a család állt számunkra. Beláttam mára, hogy túlzottan engedékenyek voltunk, és az általunk helyesnek vélt demokratikus nevelés csak rosszhoz vezetett. A lányunk most fog érettségizni, jó tanuló, de itthon elviselhetetlen, állandóan követelőzik, mivel egy nagyon gazdag társaságba került, akiknek természetes, hogy mindent megvehetnek. Velünk rondán beszél, üvöltözik, ha nem kap meg valamit, beszélni vele nem lehet, mert szó szerint leüvölti a fejünket, semmiben nem segít, állandóan azt vágja a fejemhez, hogy rossz (ennél keményebb jelzőkkel!) anya vagyok. Ha ezt nekem meséli valaki, hogy egy ’gyerek’ a szüleit állandóan terror alatt tartja, el sem hinném. Szerinte neki minden jár, mert ő ugye tanul, így semmit nem kell tennie egyebet. Havonta 25 ezer forintot kap tőlünk (nagy nehézségek árán), amit persze elkölt, úgy, hogy azt üvölti, hogy semmi közöm hozzá, mire. Aztán kezdődik a követelésáradat. Most fejébe vette, hogy fizetősre fog menni az egyetemen, és persze hozzám vágta, hogy kezdjünk el gyűjteni a tanulmányaira. Nem bírom tovább, próbáltam vele leülni megbeszélni a dolgokat, nem járt eredménnyel. A fiunkat pedig, akit - miután többször meglopott bennünket -, nagy nehezen kiraktuk itthonról 6 hónapja, mert érettségi után egy szakmát volt hajlandó elvégezni, és megszerezni az OKJ végzettséget, pedig négy évig járhatott nappalisként tanulni, végig mi tartottuk el. Azért tartom reménytelennek a helyzetet, mert most sem hajlandó munkát keresni magának, vasárnaponként eljön hozzánk, és elpanaszolja, hogy nincs pénze, azt várja, mi adjunk. Csak azért iratkozott be egy OKJ oktatásra, hogy felvehessen diákhitelt, amiből megpróbálja fenntartani magát. De nem jár be tanulni, csak beiratkozáskor járt bent. Nem érti meg, hogy a hitelt vissza is kell majd adni. Nem tudom, mit tegyek, mert semmiben nem hallgat ránk: munkát nem keres magának, nem tanul, közben állandóan azt mondogatja, hogy melyik haverját mennyi pénzzel támogatják otthonról. A férjem nem képes a sarkára állni, mert még mindig azt hiszi, hogy mindennek a megoldása a mi kötelességünk. Én már nem bírom tovább az állandó veszekedéseket, reménytelen vitákat.
Nincs szükségem letolásokra, mert tudom, hogy sok dologban mi (a férjemmel rontottuk el), de a tűrőképességem végére értem, és úgy érzem, akár a halálba is menekülnék, mert nem bírom tovább. Ha van hathatós ötletetek, arra lenne szükségem, mert nincs kihez fordulnom.
válasza:Meg aztán van egy határ, amikor le lehet szállni a szülők hibáztatásáról.
Akkor mire vagy kire lehet ráfogni az embernek a saját hibáit?
és ha azokra se, akkor mire?
válasza:Hát köpni nyelni nem tudok most ahogy végigolvastam ezt a 16 oldalt. Kiskoromra visszagondolva, én is hisztiztem ha nem kaptam meg valamit amit nagyon szerettem volna, de fél óra után már nem is érdekelt. Sokszor összekaptam anyával én is ezeken az anyagi gondokon (bár nekem nem voltak ekkora elvárásaim, sőt zsebbénzt se kaptam soha) de azért néha kértem egy 1000-2000 forintot, abból vettem 1-2 dolgot, meg félretettem és ha kellett valami hozzá tudtam nyúlni.
Elképesztően sajnálom ami nálatok történik, hiába is vagytok Ti is hibásak, a gyerekeitek is hibásak hogy kihasználják a jószívűségeteket.
Beraknám őket egy olyan családba ahol nincsen pofázás se rinyálás, hanem csinálni kell a dolgodat. 19 éves fiú vagyok, ott kellett hagynom az iskolát és dolgoznom kell mai napig hogy a bank ne vigye el a fejünk felől a házat. Ne aggódj, ha csak egyszer is megtapasztalják a gyerekeitek hogy milyen az amikor nincs fedél a fejed felett, vagy zsíros kenyeret eszel reggel délben este, észbe kapnak. Nem kell őket bántani, az élet elég rendesen megfogja őket pofozni és majd vissza fogják sírni hogy nem mentek sehová se dolgozni.:) Idő kérdése az egész.
Sok sikert azért!
Kedves Előző!
Nagyon jól estek a szavaid, pláne, hogy most nemrég jöttünk haza a családterápiáról, ahol megint türelemre intenek, meg arra, hogy próbáljam megérteni a fiam (25!!!) szabadság igényét. Már csak azt nem értem, hogy a nagy szabadságigény mellett mikor fog tudni "szegény" munkát keresni, mert itt kegyetlenül lustaságról, és dögleni akarásról van ám szó! Gondolom, olyan munkát, amire ő vágyik, nem találni, mert szerinrte csak olyan munkát szabad ám elvállalni! A lányunk meg az állandó igénytelenek vagytok dumájával megy megint az agyamra, szerinte azért vagyunk igénytelenek, mert nem akarunk (!!!) elköltözni egy nagy lakásba, ahol persze evidencia, hogy medence is van ám (miképpen a legtöbb gazdag barátnőnél!!!) Hát ige, én csak egy szegény dolgos értelmiségi családból származom, ahol az igények összhangban voltak a tetteinkkel, maximális munkával, nem a követelőzéssel. Most pedig azért akart kikövetelni pénzt, mert sikerült a nyelvvizsgája, amit persze mi fizettünk, összehúzódások árán... Kérdezem én, kinek lesz haszna abból, hogy neki megvan a 2. nyelvvizsgája, amire persze büszke vagyok... Az élet megtanítja őket. Jól mondod. De addig hogyan bírom (bírjuk) ki? Mert én már a tűrőképességem végén vagyok. És persze, hogy fizetős egyetemre akar menni, a többi mind szemét hely...
válasza: válasza:Mondjátok meg, hogy nincs pénz, vállaljanak munkát. Bármit.
Ha a lányod egyetemre megy, akkor keressen mellette munkát (igen, lehet nappalis képzés mellett is, de akár levelezőn agy távoktatáson is végezheti, én is így végeztem és ugyanannyit ér a diplomám), esetleg AKKOR tesztek hozzá pénzt.
Addig nem. Kap kaját, fedelet a feje fölé, minden másra teremtse elő a pénzt.
A férjem lánya (előző házasságból) olyan gimnáziumba jár, ahol gyakorlatilag csak gazdag családok gyerekei vannak. 90%-ban dolgoznak valamit hétvégente. Úgy, hogy milliós fizetéseket visznek haza a szülők, de elvárják, hogy a gyerek is dolgozzon. Nem azért, mert nem lenne miből adni, hanem mert szeretnék, ha a munkamoráljuk minél jobb lenne - és nem az örökségre apellálva lógatnák a lábukat.
A gyerekek sértődött beszólásait engedd el a füled mellett és kőkeményen tarts ki amellett, hogy dolgozniuk kell. Pár évig közellenség leszel a szemükben, ezt kénytelen leszel lenyelni. Utána szerintem rendeződni fog a viszony.
válasza:Sziasztok!
Rég jártam erre.
Szerintem az van, hogy a mai pofátlanok, de nagyon.Nem mindenki, de sokan.
Mi is sok mindent megadtunk, de csak normális szinten. hát senkitől nem láthatta, hogy nem dolgozik, meg hasonló.
Hihetetlen.
valószínű az agresszió a drog hatása. Itt van a kutya elásva. Amúgy normális esetben előbb utőbb a megvonások miatt lépnek a fiatalok, de ha valaki drogozik, az totál hülye, tudom,mert a fiam is drogozott.
Én nem hibáztatnám csak a szülőket,olyan világ van amúgy is, hogy felfordul az ember gyomra tőle.
Az ember tette ilyenné a világot, és itt a következmény.
Itt nem lesz semmilyen fejlődés, nem azért mert nem hiszek benne, hanem mert a tirpák nép csak lelakja a földet, tönkreteszi, aztán beledöglik maga is.
Az emberiség jövője kilátástalan. Gondolom akik ébredeznek, tapasztalják.
válasza:A fiamék elköltöztek tőlem,de látom hogy megy össze a gyerek.
Sokat fogyott, izzadt ruhában mászkál, igénytelen egy nö akivel él.
Hát ez kell neki.
Mi sem szutyokban élünk, és igényes a családom, nem ezt látta, nem így csináltuk.
De látjátok, elég egy trehány nőbe szerelmes lenni, igen lehúzó hatása van.
Hát, ha fiamnak erre van szüksége, akkor szomorú...
Jelentkezett egy tanfolyamra, várjuk hogy felveszik-e.
Kérdező, nálad mi újság?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!