Utálom a szüleimet, de közben sajnálom őket. Mit tegyek?

32-es: nagyon nincs igazad, és nagyon lelketlen vagy. Az én gyerekemnek nem voltak nagyszülei, és még ma is hiányzik neki a nagyszülői szeretet. A gyökértelenség nagyon, de nagyon rossz!

És egyáltalán nem igaz, hogy bántanák a gyerekedet. Ne hagyd egyedül őket, ha ennyire nem bízol bennük.

A kérdező nem írta, hogy most is bántalmazzák, lenullázzák.

Akkora itt már a felmenők elleni gyűlölet, hogy az elfogadhatatlan.

Én meg igazságtalannak tartom azt, aki látatlanban minősíti a szülőket, holott egy ember rengeteget változik élete folyamán. És ezt a lehetőséget meg kell adni neki. Ha tetszik neked, ha nem.

Szerintem a kérdező és férje nagyon bölcsen döntött.

35.: Majd az idő eldönti, jól döntött-e. Nem tartom valószínűnek, hogy nagyon változnának, mert ahhoz önreflexióra lenne szükség. Fog még tőlük szenvedni, ez a sejtésem.

Van arra példa, hogy erőszakos ember az öregedéssel szelídebb lett, javult valamennyit a természete, de az ellenkezője is gyakori. Még erőszakosabb, még elviselhetetlenebb lesz.

Le az öregekkel! Le a szülőkkel! Mérgezőek, a temetők meg üresek. Ez a ti jelszavatok.

Mi vagy te, jós? Honnan tudod, hogy merrefelé változtak a kérdésben szereplő szülők? Még a kérdező is ad nekik egy lehetőséget.

Ti pedig élvezkedtek abban, hogy ilyen szavakat ismertek, mint "mérgező szülők", "önreflexió" stb., és mindjárt megfellebbezhetetlen pszichológusnak képzelitek magatokat.

Nektek van önértékelési zavarotok. (Hogy már én is szakszót használjak).

Hogy akkor, régen, nagyon tévesen, bántották a gyereküket, az nem jelenti azt, hogy évtizedek múlva is olyanok lennének.

Sajnos régen az volt a szokás, hogy veréssel nevelték a gyerekeket. Emlékszem rá, bár engem soha nem vertek, mert az én szüleim sokkal modernebb gondolkozásúak voltak, mint a településen a többi szülő.

Hatalmas létszámú osztályba jártam, és hármunk kivételével mindegyiket verték. Téves felfogásból. Még a tanárok is biztatták a szülőket, hogy legyenek kemények a gyerekekkel.

#39

Na ezért nem kéne okoskodnod, meg játszani a szentet hogy hát ők is emberek, megérdemelnek egy esélyt.

Szerencsére te sose voltál abuzáva a szüleid által, azok által akiknek védenie és szeretnie kéne a gyereket, így nem is tudod milyen az amikor valakit kiskorától bántanak, milyen lelki (akár fizikai) sebeket okoz. Ezek a dolgok felejthetetlenek és egy értelmes ember van annyira értelems hogy 100x megégettem magam ezekkel az emberekkel, nem adok nekik még egy esélyt mert újra csak bántanának.

Ilyenkor a legszerencsésebb ha az áldozat el jutt a közönyig, ha eltudja hagyni az utálatot. De szeretet ilyenkor, ezek után már nincs a képbe