Utálom a szüleimet, de közben sajnálom őket. Mit tegyek?

Na már pszichoterapeuta is lettél, 20-as? Neked nincsenek terápiás eseteid, mert nincs hozzá jogosítványod.

A kiváló Mérgező szülők című könyv pont a kapcsolat megszakítását ajánlja. Nem a megbocsátást. Nem kell a szülőket a folyamatos bántalmazásukban benne tartani. Ha a bántalmazás a bántalmazottnak fáj, mert folyamatosan kést forgatnak a szívében, az nem "gyerekes sértődés" (már megint egy ítélkezés!), hanem természetes reakció. Nem egy otthagyott vizesvödörről van szó, hanem a gyerek folyamatos megkérdőjelezéséről! A mérgező kapcsolatokból ki kell lépni. A te kliensed nem lett attól boldogabb, hogy már beszél az anyjával, holott nem kéne. A nem idegesítem magam technika maximum kényszeregyüttlétekkor működhet, mondjuk munkahelyi főnökkel, kellemetlen kollégával, ha alapos okból az illető nem akar munkahelyet váltani.

23.: Azért az ilyen rabszolgáztatás meg hasonlók 50 éve se voltak elfogadottak. Annyi elfogadott volt, hogy néha lehet pofozni, fenekelni, ha a gyerek rosszul viselkedik, nevelési célzattal és kis mértékben. A gyerekeiket gyakran és drasztikusan verőket akkor is már elítélte a közvélemény.

70-80 éve azonban voltak még nagyon fura dolgok ezen a téren, a napokban megdöbbenten olvastam ezt:

[link]

Ebben számomra a "le a bugyogódat" a legdurvább, hogy egy apa letolatja a 15 (!) éves lánya bugyiját, hogy pucér fenékre menjen a fenekelés. Valószínűleg ennek nem volt szexuális felhangja, de akkor is megalázó, akkoriban sok 15 éves lány már férjhez ment. Meg eleve egy nemileg érett nagylány, nem egy 3 éves kislány. Ma ha egy apa ilyet tenne, szexuális zaklatásért simán feljelentenék akkor is, ha nem ilyen célzattal csinálta.

Nem neked kell a szüleidet nevelni és tanítani hogy, mi q helyes és mi nem.

Én nem engedném a gyerekem közelébe őket. Mi okom lenne rá? Te tudsz legalább egy értelmes okot mondani hogy te miért teszed? Plusz a gyereknek egyáltalán nem érdeke hogy azt lássa és hallgassa hogy az anyukáját a nagyszülei bántják.

Hol lenne neked a határ? Ha megütné a gyereked akkor is megsajnálnád és engednéd nekik hogy menjenek hozzád?

Kapj már az eszedhez, ha másért nem akkor a gyereked érdekében.

Amúgy ez a sok méreg, düh és utálat ami benned egyre jobban gyűlik és gyűlik, ami a szüleid miatt alakult ki és folyamatosan táplálva van egyszer kicsapódik belőled, mikor már nem tudod elnyomni, legjobb esetben a szüleid arcába mondod a dolgokat, de úgy hogy többet nem is mernek elmenni hozzád vagy legrosszabb esetben a gyerekeden landol az utálat és olyan leszel mint a te szüleid voltak.

Kötve hiszem, hogy az unokáját megütné valaki. A nagyszülő-unoka kapcsolat teljesen más, mint a szülő-gyermek kapcsolat.

Továbbá: az ember idős korára nagyon sokat változik. Többnyire jó irányban.

Először is próbáld megérteni (nem elfogadni, nem utánozni, de felfogni!) az ő egykori viselkedésüket.

Másodszor légy felnőtt, alakítsd ki a saját véleményedet, nevelési módszeredet, amiből nem hagyod kimozdítani magad.

Dolgozd ki egy normális, kívánatos kapcsolattartási rendet velük - az unokáknak akkor is szükségük van a nagyszülőkre, ha azok nem tökéletesek! A gyerekeid soha nem fogják tudni megérteni, hogy őmiattuk tagadod meg a gyerekkorodat.

A teljes szakítás, az önsajnálat, a múltad megtagadása ostobaság, magadnak is ártasz vele, nem csak őket bántod. A gyökértelenség rosszabb, mint a beteg gyökerek.

A gyerekkorod hiányosságaiért nem tudsz "bosszút állni" - inkább igyekezz a jövőben valami normális emberi viszonyt kialakítani.

28.: Itt nem arról van szó, hogy a szülők hibáztak volna valamennyit, de nem voltak alapjában véve rossz szülők. Ez már súlyos bántalmazás volt. Írja a kérdező, hogy folyamatosan verték. Emiatt benne jogosan kialakult az utálat.

Nem kötelező minden szülővel tartani a kapcsolatot. Vannak helyzetek, amikor jobb megszakítani a kapcsolatot. Azért meg különösen ne tartsa valaki, mert mit szólnak mások, mi a szokás, stb. Neki kell eldöntenie, mennyire súlyos a helyzet, mi lenne a jó megoldás. Nincs mindenkire egyformán érvényes recept.

#27

Milyen naív vagy...

Mondjuk az alap lenne hogy aki engem abuzált ahoz nem engedem közel azt aki fontos nekem, és adott esetben ugyan úgy abuzálva lehet

A tetteknek következménye van, ideje hogy a nagyszülők is szembesüljenek vele.

Bántották a gyermeküket, folyamatosan, évekig úgy hogy az feldolgozatlan problémákat okozott nála, már napig beszólogatnak neki, azért nem lenne meglepő és érthetetlen ezek után ha a lányuk azt mondaná hogy nem kíváncsi rájuk és az unokájukhoz nem engedi őket.

És igen, a gyereknek jó ha van nagyszülő a képbe ha az normális, ha nem az, csak toxikus akkor nem kell az életébe.

Kérdező, remélem hamar változik a helyzeted egy jobb irányba.